Lévai Dalárda: a dalkincs lelkes őrzői

Kaszmán Zoltán 2019. május 12., 12:08

„Zengjen a dal lelkesülten, / Szálljon fel az égre! / Honszerelmünk s barátságunk / Ápolgassa egyre!” Így hangzik a Lévai Dalárda teljes történelmi jeligéje, amely a 2013-ban újraalakított kórus találkozásainak nyitódalává vált. A történet azonban jóval korábban kezdődött…

Fotó: Kaszmán Zoltán

Az 1871. esztendő júniusának 25. napjára tervezték a 61. számú barsi honvédzászlóalj lobogójának ünnepélyes felszentelését. Léván ekkoriban nem működött semmilyen dalegylet; a helyi zene- és énekbarátok ennek apropóján alapították meg a Lévai Dalárdát, amelynek tagjai neves közéleti személyiségek voltak. Első elnöke Bars vármegye alispánja, Pólya József, első karnagya pedig Pazár Károly képezdei tanár volt.

Éppen a mindenkori karnagyok látták el a szakmai irányítással járó feladatokat.

Pazárt követően – a római katolikus fiúiskolában, a zárdában és a piarista gimnáziumban egyaránt zenét oktató – Richter Ferenc töltötte be a karnagyi tisztséget. A Lévai Dalárda az ő vezényletével, 1894. április 29-én tartotta meg első nagyobb hangversenyét. „Richter karnagy egészségének gyöngülésével a dalárda is hanyatlásnak indult és az 1900. évben bekövetkezett halálát követően a dalárda már nem működött tovább” – olvasható az egylet által megjelentetett visszaemlékezésben.

Képgalériánk:
Fotó: Kaszmán Zoltán

Az első világháború után a lévai római katolikus fiúiskola tanítójának,

Heckmann Istvánnak a jóvoltából szerveződött újjá a közösség; 1922. május 14-én pedig már ismét régi fényében tündökölt,

amint azt a Komáromi Lapok két nappal később megjelent, egy ottani nívós hangversenyről szóló kritikája is alátámasztja. Ebben azt is kiemelik, hogy Fortuner Elek Mi volt nekem a szerelem című énekét meglepő és bámulatos fegyelmezettséggel adták elő: „A vegyeskar minden dicséretet megérdemel; a hangok összeválogatott puhasága, tiszta intonálás, a sopran, alt, tenor, bassus összeolvadása nagyon közel jár a tökéleteshez. (…) Léva büszke lehet erre a vegyeskarra, mely neki ezúttal is dicsőséget szerzett. (…) A férfikar a maga mély komolyságával hat az emberre, a női kar meg egyenesen a magas szférákba, a felhők fölé emel bennünket, azonban a vegyeskar, női és férfi hang együtt kimondhatatlan zenei élvezet, mert benne a legtökéletesebb hangszer – az emberi hang – a legmagasabb és legkisebb regiszterekben is képviselve van.”

A harmincas években, amikor már Józsefcsek Géza volt a dalárda elnöke, egymást érték a fellépések a Lévai Kaszinó Zöldkert utcai székházában és a Városi Nagyszálloda nagytermében;

de rendszeresen részt vettek a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség különböző vetélkedőin is. Kiemelendő a szövetség 1930-as losonci versenye, amikor is a dalárda elhódította a vegyes karok fődíját.

Egy évvel később, alapításuk hatvanadik évfordulóján, a lévai vár tágas udvarán szervezték meg a dalosszövetség országos versenyét, több mint ötszáz fellépő közreműködésével. Az egyenruhával és dalárdasapkával is rendelkező kórus – a jubileumi díszhangverseny keretében – ekkor avatta fel saját zászlaját is. 1939-ben még elhozták Kassáról az énekkarok versenyének első díját, a Rákóczi-serleget, de a második világháború során akadozott a kórus működése, míg 1945 után fel kellett hagyni a tevékenységével.

A lévai karének történetének újabb fejezetére a dalárda korábbi karnagya, Szalai Pál ekképpen emlékezett vissza: „Megszerveztem a fegyverneki gyermekkart, majd később, a hatvanas évek végén a lévai Fáklya vegyeskart, amely a Csemadok védnöksége alatt működött. A kórus annak a nemes elgondolásnak apropóján jött létre, hogy méltóképpen megünnepeljük a 100 éve alakult híres Lévai Dalárdát. Erre az alkalomra írt Vass Lajos egy kórusművet, Aki száz évig énekel címmel. 1971-ben, az első nyilvános szereplésünk alkalmával mutattuk be ezt a művet.”

A Lévai Dalárda legújabb kori története 2013. március 14-étől datálható.

A Reviczky Társulás zenei szakosztályaként működve ekkor alakult újra az immár Lévai Magyar Dalárda nevű vegyes kar. A Szalai Pál által irányított kórus 2013 decemberében a Nincs helye a lemondásnak elnevezésű lévai jótékonysági hangversenyen mutatkozott be a helyi református templomban.

2014-ben a lévai városi temetőben lelték meg a legendás karnagy, Richter Ferenc addig ismeretlen, pusztulásra ítélt sírját, amit azóta is a Lévai Magyar Dalárda közössége gondoz. Szalai Pál 2017. június 26-án vezényelte le utoljára a dalárda Zengjen a dal lelkesülten… kezdetű jeligéjét. A tevékeny karnagy korára és egészségi állapotára való tekintettel hivatalosan ezen a napon fejezte be a közösségért kifejtett aktív munkáját.

A vegyes kar vezetését Gába Zsuzsanna nyugalmazott zongoratanár vállalta el,

aki – a társulás elnökével, Wirth Jenővel egyetemben – arra biztat minden Léva környéki dalos kedvű érdeklődőt, hogy csatlakozzon a szép emlékű Lévai Dalárda szellemiségén építkező kórushoz:

Jó lenne, ha a dalárdát fiatalok, diákok minél nagyobb számban látogatnák, hiszen jó lehetőség ez gazdag magyar dalkincsünk megismerésére, megőrzésére, továbbadására a következő generációk számára. Nem szabunk korhatárt, szívesen látunk minden korosztályt, lányokat, srácokat, hölgyeket, urakat, néniket, bácsikat.

A Gába Zsuzsanna vezette Lévai Magyar Dalárda minden hétfőn 16 órától tartja próbáit a Reviczky Házban.          

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2019/19. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS