Látogatás a Zengő Nyári Táborban
Gaál Zöld Ágnes magyar–zene szakos pedagógus tavaly Zengő Gyermekkórus néven énekkart alapított Dunaszerdahelyen alapiskolások számára. A hét folyamán a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban – ahol az énekkar próbái is zajlanak – megszervezte az első Zengő Tábort. Vele és pár lelkes éneklő kisdiákkal a helyszínen beszélgettem.
Már a tábor neve is azt sugallja, hogy itt a muzsikáé, a zenélésé, az éneké a főszerep, de a táborba nemcsak az általad vezetett kórus tagjai jelentkezhettek...
Ez a legelső Zengő Tábor. Vannak vendégelőadóink, minden nap tartunk énekkari próbát. Összesen 18-an vagyunk, és ebből 14-en a Zengő Tanoda tagjai, négyen pedig a hirdetésünkre reagálva jelentkeztek. Mindnyájan szeretik a zenét, táncolnak, énekkarba járnak.
Hogyan alakul az egy hét programja? Úgy tudom, Kokas-foglalkozást is beiktattatok. Kokas Klára egyik ismert „szlogenje” szinte mindent elmond: „Azért jó, mert a tied, magad találtad ki.” Módszerének az alapja a zene, a szabad mozgás, zenehallgatás stb.
Igen, életem első Kokas-foglalkozása volt tegnap, ami egy teljesen új dolog itt a Csallóközben, meg egyáltalán Szlovákiában. A foglalkozás részei a köszöntő ének, egy kiválasztott dallal való játék, dramatizálás és a zenei befogadás, melynek során egy komolyzenei művet fogadnak magukba a gyerekek, majd mozgással és vizuális kifejezéssel hozzák felszínre mindazt, amit bennük a zene elindított. Vivaldi Négy évszakjából a Tavasz hegedűversenyt hallgattuk meg, és erre mozogtak a gyerekek. A Kokas-foglalkozásnak van egy szóló mozzanata, amikor a résztvevők bemutathatják a táncaikat. Persze a gyerekek nem tudták, mi az a zene, amely megszólalt, amelyre mozogtak, rajzoltak, és jó volt látni, hogy a tavasznak, mint évszaknak a motívumai mégis megjelentek. Ez az asszociáció volt meglepően érdekes. A gyerekek rajzolás közben is állandóan kérdeztek, hogy de ez így jó lesz? Mondtam nekik, hogy itt nincs rossz válasz, nincs rossz lehetőség, azt rajzold le, ami téged megfogott a zenében, ahogy hatott rád. Gyönyörű alkotások születtek. Elvitték őket haza, de én előtte lefényképeztem magamnak ezeket a műveket. Kokas-foglalkozás, énekkari próba mindig van a táborban. Most volt közöttünk Szabó Gábor hangtál-fürdővel, megismerhették a gyerekek ezeket a hangszereket is. Egy erdei történet, egy mese köré szőtte a foglalkozást; fölébresztették az állatokat, a békákat… Az egyik nevelő – Nagy Tibor – révén van irodalmi rész is, akinek segítségével a tábor végén egy Romhányi-verset adnak elő a gyerekek. Jön Mellár Mezei Anita a mindfullness-szel, az azt követő napon pedig könyvtárba megyünk; egy papírszínházas előadás lesz ott, a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár Cica Mica gyermekrészlegében Iván Zlatarits Anett fogja elvarázsolni a gyerekeket. Lesznek még persze kézműves foglalkozások, pólófestés, mézeskalács-készítés.
Közben folyamatosan tanuljátok a záró koncertre a dalokat is, ugye?
Kiválasztottam 5-6 dalt. Lesz egy tábordalunk is. Az alkalomhoz illő zenéhez, dalhoz én írtam a szöveget és mellé még választottam két kánont, amelynek az lesz a különlegessége, hogy a nevelőtársaim fognak a gyerekekkel kánonban énekelni. Az első három dal meg népdal lesz, citerával fogom őket kísérni, meg gitáron, hogy minél több hangszerrel találkozzanak a gyerekek, és tudjanak hozzá énekelni, ez a cél. A citera a szerelmem… De hoztam egy csomó más hangszert is, és „bevetjük” őket a dalokba. Aki szeretne szólót énekelni, van rá lehetősége. Kórusban ez nehezebben megvalósítható, mert harmincan vannak év közben.
Távolodjunk el egy kicsit a tábortól… Jövőbeni terveidről kérdeznélek. Mondtad, imádod a citerát, de a kórusvezetést is. Vannak „Zengő-terveid”.
Szeretném tovább folytatni a munkát a gyermekkórussal, vannak kórustagok, akik már átkerülnek a Zengő Kamaszkórusba. Terveim között szerepel elindítani Dunaszerdahelyen a zeneóvodás foglalkozásokat. Magyarországon elég elterjedtek, nálunk még nem annyira. Ennek révén fejlesztjük például a gyerekek ritmusérzékét, megismerkednek az alapvető hangszerekkel stb. Természetesen már előre tervezek, szeretném ismét megrendezni Dunaszerdahelyen a Zengő Gyermekkarácsonyt, s ha majd a pedagógusi időbeosztásom megengedi, elindítani a Kokas-foglalkozásokat.
A Zengő Táborban megszólítottam néhány gyereket is, Horváth Kamillát, Kovács Kincsőt, Katona Natalit, Németh Lucát. Közülük páran a gyermekkórus tagjai. Nemes egyszerűséggel elárulták nekem, hogy a táborban leginkább az éneklés tetszik nekik, de végül is minden, ami a zenéhez kötődik.
mondta az egyik gyerek. Egy másik egyszerűbben fogalmazott:
Volt, akinek a hangtál, mint hangszer jelentett élményt, s az a foglalkozás, amely a záróműsort készíti elő. Elmondásukból kiderül, a tábordal, vagy táborhimnusz is igen szép, de van „gyümölcskánon” is a repertoáron és már nagyon várják a táborzáró műsor előadását, amelyet apu meg anyu is látni fog, no meg a nagyszülők. Mint megtudtam, ez egy komplex fellépés lesz, amelybe bekerül a zenén kívül a mozgás, a képzőművészet, az irodalom stb.
A beszélgetés során kiderült az is, hogy a résztvevő gyerekeknek már van valamilyen kialakult kötődése a zenéhez, amit a tábor egy hete során történt foglalkozások révén és az iskolai Zengő énekkarokban még jobban elmélyítenek. Persze mindehhez kellenek a lelkes pedagógusok is.
