Kemény Egon, egy nagyon elfeledett kassai zeneszerző
Őt még akkor is elfeledtük volna, ha nem szenvednénk kollektív amnéziában. Saját maga gondoskodott róla, hogy mindig a háttérben maradjon. Pályája elején legkedvesebb barátját, Ábrahám Pált támogatta a világhírnév felé vezető úton, majd olyankor vette elő az operett műfaját, amikor annak egyre kevésbé volt keletje. Sőt, kitalálta a daljáték műfaját, ami valahol az operett és az opera között helyezkedett el félúton. De neki ez se jött be, egyedül Farkas Ferenc Csínom Palkóját fogadta lelkesedéssel a nagyközönség. Ugyan Bécsben született 120 éve, de ízig-vérig kassai családban, s itt is nőtt fel. Miután viszonylag fiatalon, 63 évesen meghalt, gyorsan el is felejtették. De Anna Mária lánya nem nyugodott bele, az utóbbi években életműve egyes darabjait hanghordozón is kiadta, s nekilátott a lehetetlennek, feltámasztani édesapja rendkívül gazdag zenei hagyatékát.
Történelmi daljátékok, nagyoperettek, szimfonikus zenedarabok, filmzene, dalok, sanzonok, gyermekkarok részére komponált dalciklusok, óvodás dalocskák – s még folytathatnánk a sort, hisz ő volt a gershwini szimfonikus könnyűzene magyarországi meghonosítója is. Kétszer kapott Erkel Ferenc-díjat (1953 és 1955), a Kossuth-díj viszont nem érte utol.
Kassai orvos fiaként született jómódú nagypolgári családban Bécsben, ahol édesapja az orvosi egyetemet végezte, majd ugyanitt sebész főorvos volt. Fiát is erre a pályára szánta, bár remek zongoristaként ő maga fedezte fel abszolút hallását. Amikor megromlott egészsége miatt átképezteti magát fogorvossá, a család hazaköltözik Kassára, s itt nyit magánrendelőt. Egon még csak ötéves, s még senki sem gondol a vészesen közelgő világháborúra. Mire befejezné a tanulmányait a Kassai Főgimnáziumban, a város már Csehszlovákiához tartozik, így Miskolcon érettségizik le.
Bár az általános tanulmányai mellett a helyi zeneiskolában Rétháti Kövér Dezsőnél, az iskola igazgatójánál nemcsak zongorázni és hegedülni tanul, hanem Paulusz Ákostól zeneelméleti és zeneszerzési alapokat is elsajátít, apja mereven ragaszkodik ahhoz, hogy az orvosi szakmát vigye tovább, így ős is a bécsi egyetemre iratkozik be. Négy szemesztert végez el kitűnő vizsgaeredménnyel, de közben már látogatja a bécsi Zeneművészeti Főiskolát is, ahol a pozsonyi születésű Franz Schmidt, az intézmény igazgatója veszi a szárnyai alá. Apja nem örül a fia döntésének, de nem is gördít akadályt a zenei pályája elé. Kitűnő zongoratudásáról többször is számot ad Kassán, amikor hazalátogatván a saját műveit mutatja be különböző estélyeken.
A Bécsi Operaház korrepetitori állást ajánl neki, de azt nem fogadja el, hanem 1926-ban áttelepül Budapestre, ahol a Fővárosi Operettszínház korrepetitora és másod-, majd állandó karmestere lesz. S nem utolsósorban a kor egyik virtuóz zeneszerzőjének, a tőle 13 évvel idősebb Ábrahám Pálnak a legjobb barátja.
Ábrahám ekkor van sikerei csúcsán, virtuóz, dzsesszesített revüoperettjeit (Viktória, Hawai rózsája, Bál a Savoyban, 3:1 a szerelem javára) szerte a világon nagy sikerrel mutatják be, Hitler hatalomra kerüléséig Berlinben talán még népszerűbb mint Budapesten, majd miután Berlinben már nem engedik fel többé a függönyt a számára, Budapesten több legendás film (Rákóczi induló, Lila akác) zenéjét követi el, s ezek bizony nem születtek volna meg Kemény Egon nélkül, aki állandó hangszerelője volt, s többnyire ő is vezényelte őket.
– írja legendás barátságukról a neves zenetörténész, Gál György Sándor, aki később Komáromi farsang című közös operettjük szövegkönyvét is jegyzi. Csak a saját szakmai karrierjét hanyagolta. Pár éve a kassai Thália Színház bemutatta a vajdasági Gobby Fehér Gyula Ábrahám-életrajzát, Az angyal álmát (Ábrahám a Vajdaságban született), de a vajdasági rendező által rendezett vajdasági szerző műve teljesen elfeledkezett Kemény Egonról, holott bizony azt legalább Kassán megtehette volna.
Bár az operett műfaját egy darab erejéig ő maga is kipróbálta, első komolyabb szakmai- és közönségsikereit modern tánc-slágereivel (charleston, tangó, foxtrott, blues) aratja, amelyeket kora híres előadói – Dénes Oszkár, Érczkövy László, Vig Miklós, Fekete Pál, Sebő Miklós, Szedő Miklós, Kalmár Pál, Weygand Tibor, Lantos Olivér, Rózsa Annie – visznek sikerre a különböző, akkor divatos kabarészínpadokon, de gramofonlemezre is felvették őket, sőt szinte mindegyik megjelent Rózsavölgyi és Bárd kottakiadványokban is.
Első saját operettjét, Kikelet utca 3. címmel 1929 április 27-én a Fővárosi Operettszínház mutatja be. A ferencvárosi életkép szövegét Bródy István, a dalszövegeit Harmath Imre írták, a főbb szerepekben a Nemzetiből akkor átszerződött Somogyi Erzsi, Eggerth Márta, Halmay Tibor és a sváb kocsmáros szerepében Kabos Gyula léptek a színpadra. A kritika lelkes („Muzsikája szenzáció! Az új komponista, Kemény Egon csupa ötlet, invenció, frissesség, melódia. Ez a fiatal tehetség briliánsan megérezte, hogy mi kell a pesti ember fülének” – Pesti Napló), a nézők úgyszintén, de amíg a pár évvel korábban bemutatott zerkovitzi józsefvárosi életkép, a Csókos asszony máig él és virul, Kemény Egon operettjét rég elfelejtették. Pedig a bemutató után nyilatkozza a kor másik neves zeneszerzője, Márkus Alfréd: „Nyugodtan halok meg fiam, mert van utódom”.
Nos, 16 évig kell várni a következő Kemény-nagyoperettre. A harmincas évek első felét Berlinben tölti Ábrahámmal, majd hazatér, s barátja „kiszolgálása” mellett klasszikus és kortárs magyar, többek között Csokonai Vitéz Mihály, Vajda János, Petőfi Sándor, Reviczky Gyula, Ady Endre, József Attila, Tóth Árpád, Áprily Lajos, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső, valamint angol – Burns, Shakespeare, Blake, Poe, valamint amerikai költők leghíresebb verseit zenésítette meg, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán és Weiner Leó nagyzenekari műveit ültette át kiszenekarra, s ő lett a gershwini szimfonikus könnyűzene magyarországi meghonosítója is. De ekkor ismerkedik meg a rádióval is, s lesz annak egyik legnagyobb protagonistája.
Ő hozza létre a rádiós daljáték és a rádióoperett műfaját is, 1934-ben hallhatták a Schönbrunni orgonák című első rádiós daljátékot (a szövegét Kulinyi Ernő írta), Csortos Gyula mellett, aki az ötvenéves Ferenc Józsefet alakítja, Tóth Böske játssza a hangjáték női főszerepét, egy híres bécsi színésznőt, míg Bilicsi Tivadar személyesíti meg Alexander Girardit, a nagy bécsi jellemszínészt. S bár többnyire Ábrahám árnyékában maradt, s az ő filmzenéit hangszerelte, egy film neki is jutott. Nem is akármilyen, a kor egyik legnagyobb filmsikerének kikiáltott Fűszer és csemege – amely Csathó Kálmán színművéből készült Ráthonyi Ákos rendezésében –, s olyan sztárok játszanak benne, mint Somlay Artúr, Jávor Pál és Szörényi Éva.
A második világháború után szinte mindent a semmiből kellett újrakezdeni, így a színházak is a nulláról indulnak, s még azok a teátrumok jártak jól, amelyeknek legalább az épületük megmaradt. A Fővárosi Operettszínházat Fényes Szabolcs igazgatta akkoriban, aki Kemény Egontól kért új operettet, hogy megmentse a csődtől a színházát. Ő nem is tétovázik, időre szállítja a spanyol polgárháborúban játszódó Fekete liliom című romantikus nagyoperettet, amely Földes Imre, Nóti Károly és Halász Rudolf közreműködésével készült. Az operettet 1946 karácsonyán mutatták be Karády Katalin, Gombaszögi Ella, Fejes Teri, Latabár Kálmán és Temessy Hédi főszereplésével.
Ez az időszak Kemény Egon operettszerzői munkásságának a csúcsa, több darabját (Mandragóra, Kiigényelt szerelem, Éva és a férfiak) játsszák szerte az országban, s a színpadok mellett ismét találkozik a rádióval is, aminek az eredménye az első rádióoperett, a Májusfa lesz, amely 1949 május elsején hangzik el. Ne feledjük, ekkor még nincs televízió, sőt rádió sincs minden háztartásban. Az előadás fő szereplői: Ferrari Violetta, Horváth Tivadar, Pándy Lajos, Darvas Iván, Rátonyi Róbert, Ruttkai Éva és Gera Zoltán, s a siker annyira elsöprő, hogy még szilveszterre elkészül „zenei ikertestvére”, a Talán a csillagok is. Ő fedezi fel a magyar művészet számára az akkor még szemtelenül fiatal rímhányó Romhányi Józsefet.
S mielőtt még megismerkednénk a rádiós daljáték műfajával, még egy nagy siker a Fővárosi Operettszínházban. 1956 március 30-án kerül bemutatásra a Valahol Délen című propagandadarab, amely Venezuelában, Caracasban játszódik, s nem titkolt célja az 1945 után (vagy még előtte) kivándorolt magyarok hazacsábítása. Ekkoriban tér haza Argentínából Páger Antal, ahogy az USA-ból Jávor Pál, de a mű mégis majd az 1956-os népfelkelés után lesz igazán aktuális. Az operett szövegkönyvét az az Erdődy János írja, akivel több alkalommal is dolgozik együtt, s aki majd Várkonyi Zoltán legendás történelmiregény-adaptációinak a forgatókönyvírója is lesz. „Bródy Tamás vezényelte Kemény Egon csodálatosan szép muzsikáját, vérforraló spanyol ritmusait, szép magyar dalait, melyeket Erdődy János verseire írt” – emlékszik vissza a bemutatóra annak egyik szereplője, Rátonyi Róbert, aki nem egy Kemény-operettet vitt sikerre. A Valahol Délen a budapesti sikere után elindult világhódító útjára. 1958-ban Ján Kákoš rendezésében bemutatták Pozsonyban is az Új Színpadon, ahogy 20 szovjet nagyvárosban is. A szverdlovszki előadást például az akkor huszonéves Szinetár Miklós rendezte.
A daljáték műfaja valahol az operett és az opera között foglal helyet, s az ötvenes években Kemény Egon több történelmi daljátékkal is megörvendeztette a rádióhallgatókat, amelyeknek nagy része a XVIII. és XIX. század fordulóján játszódik. Az 1955-ben a Hatvani diákjai című daljátékában játszott először prózai szerepet is operaénekes, mégpedig Simándy József. De ekkor mutatkozott be először a Rádióban énekes szerepben is prózai színész, Bessenyei Ferenc, aki a címszereplő ördöngös rimaszombati születésű professzort, Hatvani István professzort alakította. Addig – és természetesen a művészek adottságai szerint gyakran később is – a zenés rádiófelvételeken egy-egy szerepet kettős szereposztással, azaz az énekesi és prózai alakításokat szétválasztva vettek fel. A történet a Debreceni Református Kollégium falai között játszódik, s természetesen a fő cselekményszál mozgatórúgója a szerelem. „A zeneszerző hitelesen és erőteljesen tudta a kort és a helyet megfesteni, zenéje valóban korabeli, kollégiumi hangulatot áraszt... Ismét a jól ismert és általánosan kedvelt Kemény-muzsikát hallhatjuk, amely azonban egyúttal őszinte magyarsággal is beszél, és így még közelebb tud férkőzni a zenekedvelő és a zenével most ismerkedő új közönség szívéhez” – írja a rádiódaljáték bemutatója után Tamássy Zdenkó, Kemény Egon fiatalabb kortársa. A daljáték szövegét Ignácz Rózsa, Soós László és Ambrózy Ágoston írta, s a szereplők között Bessenyei mellett ott van a szintén rimaszombati Kőváry Gyula, ahogy a már említett, akkor pályakezdő Simándy József, Sinkovits Imre (az ő énekhangja Bende Zsolt), Tompa Sándor, Zenthe Ferenc, Petress Zsuzsa, Mezei Mária, Csákányi László és Pethes Sándor – igazán parádés névsor. Mintegy ennek a folytatása a Komáromi farsang is, amely Csokonai Vitéz Mihály és Lilla reménytelen szerelmét meséli el. A szerelmespár énekhangja szerepében Ilosfalvy Róbert és Házy Erzsébet (a magánéletben is házasság lesz a vége), mellettük itt is a legjobbak állnak mikrofon elé: Zenthe Ferenc, Korompai Vali (őt a Bakaruhában című filmből ismerhetjük), Deák Sándor, Bilicsi Tivadar, Gózon Gyula, Berky Lili és Rózsahegyi Kálmán. De ezt a kort idézi a Messzetűnt kedves is, élete utolsó daljátéka, amelynek főhőse Fazakas Mihály és Pálóczi Horváth Ádám. A daljáték főbb szereplői között találjuk Simándy Józsefet/Darvas Ivánt, Palócz Lászlót/Láng Józsefet, László Margitot/Domján Editet és Andor Évát/Örkényi Évát. Az előadás bemutatója 60 éve, május 22-én volt a Kossuth Rádióban. A daljáték egyik szövegkönyvírója, a fiatalon elhunyt Vitányi János már nem érte meg a bemutatót.
S ebben a korban játszódik a Krisztina kisasszony is, amely Napóleon győri bevonulásának egyik epizódját meséli el. Évekkel később majd az eseményt más szemszögből Száraz György is feldolgozza Császárlátogatás című drámájában. Az Erdődy János szövegkönyve által készült daljáték főszerepeit Petress Zsuzsa, Bitskey Tibor, Rátonyi Róbert, Bilicsi Tivadar, Ungvári László és Gyenes Magda alakították.
Természetesen ezzel korántsem merítettük ki Kemény Egon színpadi munkásságát, s nem is szóltunk sok más tevékenységéről. De nem elég, hogy hosszú évekig háttérben maradt, mire kibontakozhatott volna, 63 évesen, 1969 nyarán váratlanul elhunyt. Évtizedekig a nevét is alig lehetett hallani (bizony én sem tudtam a létezéséről, holott az utóbbi évtizedekben ezer szál kötött Kassához, )de szerencsére lánya, Anna Mária úgy döntött, ha már ebben a kultúragyilkos világban senkinek nem hiányzik apja haló poraiban is impozáns hagyatéka, akkor majd ő visszahozza a köztudatba.
De jól tette, mondom még akkor is, ha jól tudom, mindez reménytelen vállalkozás. Weboldalt hozott létre, s eddig öt CD-n jelentette meg apja műveit (köztük a Hatvani diákjait és a Komáromi farsangot), s reméljük, hogy ezzel nem áll meg, hisz érdemes volna még a többi, a rádió hagyatékában megtalálható daljátékát kiadni, s egyszer talán a magyar színházak, köztük a ma Budapesti Operettszínház névre hallgató teátrum is észhez kapnak, s rájönnek, nem szabad ennyire kicsinyesen bánni nagyjaink lenyűgöző életművével.
