Jött, látott és győzött a Moby Dick – KÉPEKKEL
A hétvégén a dunaszerdahelyi Soul Hunter Music Club vendége volt a jövőre 45. születésnapját ünneplő Moby Dick zenekar, amely rendesen odatette magát, de a közönség sem maradt ebben alul az üresjáratok nélküli másfél óra alatt.
Sajnos az előzenekar Morte Silmoris koncertjét lekéstem, emiatt nem is tudom értékelni a produkciójukat, s ezúton kérek elnézést a fiúktól. A Moby Dick kezdését viszont éppen elcsíptem. Percre pontosan kezdtek a megszokott intróval és még a két csuhás „látványelem” is felfért a Soul Hunter nem túl nagy színpadára és ott is maradt egy kis ideig. Ha jól sejtem, az egyedi világítást valamint a füstgépeket is a zenekar hozta, és le kell szögeznem, hogy minden tökéletesen és hatásosan működött. Nem beszélve a hangzásról, ami már az első pillanatoktól kezdve bivalyerős volt, de emellett minden hangszer és az ének is tisztán, kivehetően szólt egészen az utolsó akkordokig.
ahogy a frontember Smici is ígérte. A műsor gerincét főleg az első három lemez dalai és a Golgota album szerzeményei alkották, de természetesen az új lemezről is elhangzottak a klipes dalok (Okos világ, Terápia) és még az „ókori” Prometheust is előkapták a tarisznya mélyéről. A csapat emblematikus dalszövegeinek zömét egyébként az a Pusztai Zoltán költő jegyzi, aki az Auróra zenekar dalszövegeinek nagy részét is írja, továbbá restaurátorként a győri Xántus János Múzeum munkatársa. Nem mellesleg Kossuth-díjas írónkkal, Grendel Lajossal is barátságban volt.
Öröm volt nézni, ahogy a csapat őstagjai, Smici és Gőbl Gabi is milyen jókedvűen és alázattal teszik a dolgukat a színpadon, érezni rajtuk, hogy ott érzik igazán jól magukat. Smici például teljesen átlényegül, ha a színpadra lép, hiszen a való életben visszafogott, csendes figura. Most például a humorát is többször megcsillantotta. A szólógitárt néhány éve fia, Schmiedl Balázs kezeli, nem is akárhogyan, hiszen játszi könnyedséggel gördülnek ki csuklójából a régi bárdista, Mentes Norbi témái. Balázs sem ugrott egyből a mély vízbe, hiszen édesapja mellett a Bloody Roots nevű formációval már két CD-t is megjelentettek.
Említést kell tennünk a pár hónapja a bandához csatlakozott Márkus Dominikről is. Ő szintén egy generációval fiatalabb muzsikus, és nagyon gyorsan beilleszkedett a zenekarba. Játéka pontos és erőteljes, magabiztosan tudja nyújtani azt a színvonalat, amit a stílus megkövetel, és méltó utódja a zenekar eddigi ütőseinek.
Smici többször is dicsérte a közönséget, és megjegyezte, hogy szerinte ez a dunaszerdahelyi buli az őszi-téli turné eddigi legjobb állomása (mondjuk ez nem csoda, hiszen a Moby Dick rajongói bázisa az egyik legfanatikusabb és leghűségesebb, ráadásul a határon túli magyarlakta településeken is népszerű a csapat már a 90-es évek eleje óta.).
Nekem ugyan nincs viszonyítási alapom, mivel a turné egyik más állomásán sem láttam őket, azonban kijelenthetem, hogy életem eddigi legjobb Moby Dick koncertjén jártam. Bízom benne, hogy jövőre ismét találkozunk, s akkor már a készülő új lemez dalaiból is kapunk egy csokorra valót.
