A Jazz a parkban a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ előtti zöld területen, a fák alatt először tavaly valósult meg. A tegnapi nap folyamán megrendezett idei esemény első fellépője a fiatal muzsikusokból álló Artisjus-díjas Nagy Emma Quintet volt, tagjai a modern, kortás dzsessz újgenerációs képviselői. A másodikként megszólaló Lituma pedig az esemény ismertetője alapján „pszichedelikus perui cumbiát, azaz chichát játszik, feldolgozásokat és saját számokat is, mindezt trióban, úgyhogy a végén olyan lesz az egész, mintha az Andokban szörfözne az ember”. Tóth Lalitól, a rendezvény egyik fő szervezőjétől elsőként azt kérdeztem, hogy miért pont a dzsesszre esett a választásuk.
Igazándiból annyira nem szerettünk volna egy műfajnál leragadni, csak ez hangzott a legjobban a lehetőségek közül. Tavaly például a Kellene Kis Kert zenekar volt az egyik fellépőnk, s ez a zenekar nem is kifejezetten dzsessz-zenét játszik, hanem inkább utcazenét, és szerettük volna idén is folytatni ezt az egészet. Ugyan a meghívott zenekarok mindegyikének szerintem van egy kis dzsesszes beütése, de nem biztos, hogy az a fő zsáner. Úgyhogy nem ragaszkodunk ehhez, hogy dzsessz legyen igazából. Nagyon hosszas, majdnem két hétig tartó vita volt arról, hogy mi legyen a rendezvénysorozat neve, szempont volt ugyanis, hogy legyen egyszerű, közérthető, és végül ez lett”,
ecsetelte Lali, aki elárulta, hogy természetesen az is a szemük előtt lebegett, hogy megszólítsák az utca emberét. Ezek általában úgymond konszolidáltabb produkciók, tehát nem annyira az experimentális vonalat képviselik, fejtette ki.
Két fő cél volt. Az egyik, hogy olyan zenészeket, zenekarokat, muzsikát hozzunk a városba, ami nincs is, tehát például egy Csallóközi Vásárban vagy bármelyik dunaszerdahelyi kültéri rendezvényen nem találhatók meg ezek a zenekarok. Ugyanakkor minőséget képviselnek. A másik cél pedig az volt, hogy közterületen is legyen egy fesztivál, mert úgy vettük észre, hogy ezek a közterületek a városban nincsenek annyira kihasználva. Igenis föl lehet fedezni a szépségét egy közterületnek is itt Dunaszerdahelyen, mert vannak itt olyan kis parkok, terek, amelyek jók arra, hogy például egy könnyűzenei koncertnek helyet adjanak”,
magyarázta a szervező.
A Jazz a parkban tehát a színpados zenei produkciókkal ellentétben egy meghittebb, családiasabb rendezvény, ahol a zene sincs olyan hangerőn, hogy közben ne tudnának egymással beszélni a barátok, ismerősök, így nemcsak a közönség és a zenekar interakciója van jelen, hanem egyfajta zenei piknik zajlik itt, ahol akár egy finom nedű mellett elbeszélgethetnek egymással az emberek.
Ezért nem is akartunk emelt színpadot például, tehát a zenekarok úgymond a földön játszanak. Az volt a célunk, hogy minél meghittebb, családiasabb legyen a hangulat és tényleg egy közösségteremtő hatást érjünk el ezzel a rendezvénnyel. Ne az legyen, ami manapság divat, hogy mindenki a telefonját a kezébe véve kamerázza a zenekart, hanem a zene mellett legyen lehetőség kapcsolatokat teremteni, vagy egyszerűen jól érezni magunkat, miközben minőségi zenét hallgatunk. A tavalyi visszajelzések nagyon pozitívak, sokan mondták, hogy tetszett nekik, és jó dolog, hogy van ilyen a városban.”
A rendezvény segítője Vida Igor, az Are You Free? zenei fesztivál szervezője, aki bő egy órán át mintegy felvezetésképpen a fellépők előtt lemezgyűjteményéből szemezgetett (az egyszerűség kedvéért most csupán laptopról) jobbnál jobb, dzsesszes dalokat.
Az egykori gimisek, akik a suli után sok időt töltöttek itt a parkban, szerették volna, ha újra élettel telik meg. Annak idején én is sokat lógtam itt, de aztán egyszer csak kiürült a tér, az emberek behúzódtak a plázákba, vagy csak otthon ültek, s most a közös cél az volt, hogy újra kihozzuk ide az embereket. Ha a közönség nem megy a zene után, akkor a zene megy a közönség után. Mindenhol csak a mainstream zene folyik, és akkor ilyen megoldásokat kell keresni. Úgy gondolom, ez természetes igénye egy bizonyos rétegnek, hogy népszerűsítsenek, megosszanak olyan dolgokat a többiekkel, amit ők értékesnek tartanak.
Tavaly meglepően jó fogadtatása volt a kezdeményezésnek. Kicsit tartottam tőle, hogy ha dzsessz fog szólni, akkor milyen lesz a reakció, de ahogy Lali említette, olyan zenéket válogattunk tavaly és idén is, amelyek nem kimondottan fanatikus dzsesszrajongóknak valók. A Nagy Emma Quintet kissé jazz-rockos dolog, de annak is egy különleges ága, és egy nagyon finom kis felhangja van ennek a zenének, a Lituma pedig egyfajta latinos, közép-amerikai zenei motívumokra épülő gitárzene”,
sommázott Vida Igor.
A rendezvényt Dunaszerdahely városa és Nagyszombat megye támogatta.
