Hulló levelek... – VIDEÓVAL
Egy dal a rengeteg közül, amit különleges hangulata miatt szeretek. Számos feldolgozásban hallgattam már. Egyik jobb, mint a másik.
Amikor ezeket a sorokat írom, éppen Szulák Andrea énekli.
S közben eszembe jut, hányszor elrontjuk az életben, s hányszor nem ismerjük fel a szerelmet, nem halljuk meg a szív szavát. Pedig utána sokszor már nem marad más, mint a könnyek, s az ehhez hasonló dalokon való elérzékenyülés.
„A két szemét még most is látom,/Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón./Egy percig állt, sebzetten, bénán,/Nem szólt egy szót, csak elment némán./Hervadt falevél hullt a fáról,/S elvitte őt az őszi szél,/Mégis minden este visszavárom,/Mert szívem csak őérte él."
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/47. számában.
Címkék
