Harkányi Endre, az „örök zsidó” halálára
A napokban néztem újra Arthur Miller Közjáték Vichyben című darabjának 1981-es tévéváltozatát. A pincér szerepét, csakúgy mint a vígszínházi ősbemutatón, Harkányi Endre játszotta. Ahogy nem először s nem is utoljára alakított egy teljesen rászabott figurát. Hisz eljátszotta már a vészkorszakban is, amikor megjárta a poklot. De a szüleivel ellentétben túlélte, hogy önmagát eljátszhassa a Valahol Európában című Radványi-halhatatlanban. „Gyerekek! Akasszuk fel!” – kiáltja a világba, s csak Gábor Miklós csattanós pofonja téríti észhez. S bár alkatából fakadóan többnyire komikus figurákat játszott, nem egyszer tért vissza szerepeiben az örök zsidó szerepéhez, s nem egyszer ahhoz a bizonyos, soha fel nem dolgozható vészkorszakhoz. Harkányi Endre Kossuth-díjas színművész nem sokkal a 91. születésnapja előtt hunyt el.
Azok közé a legendás magyar epizódszereplők közé tartozott, akiknek darabonként legfeljebb 2-3 mondatuk ha jutott, hogy egy teljes életet megmutassanak. Mint Gyenge Árpád, Makláry Zoltán, Siménfalvy Sándor vagy épp Szatmári István a Vígből, ahol pályája nagyobbik részét töltötte.
Tízéves, amikor a nyilasok mindent megtesznek azért, hogy a zsidóknak írmagjuk se maradjon Magyarországon. Az anyja valahol koncentrációs táborban pusztul el, az apja ugyan hazatér Oroszországból, de halálos betegen. Bátyjával együtt csillagosházban éli túl a nyilasok rémuralmát, majd menhelyeken próbál felnőtté válni.
Egy hirdetés útján kerül be a Radványi Géza által, Balázs Béla írásából forgatott Valahol Európában című filmbe, amely hontalan, árva gyerekekről szól, akiket egy, a világ elől elmenekült zongoraművész vállal fel, s szerez nekik otthont. Harkányi csibészes önmagát adja, s ekkor határozza el véglegesen, színész lesz. Életben maradt rokonai tisztességes szakmára biztatják, bekerül a Láng Gépgyárba, ahol épület-villanyszerelőnek tanul. Titokban felvételizik a színművészetire, ahová felveszik, de közben még le is kell érettségiznie. Kis létszámú osztály az övék, Pártos Géza és Gellért Endre vezetésével, 1957-ben végez Garas Dezső, Fülöp Zsigmond, Lőte Attila, Medgyesi Mária és Láng József társaságában. Utóbbi három még szerencsére ma is köztünk van. Olyan tanárok oktatják, mint Nádasdy Kálmán, Sulyok Mária vagy Básti Lajos.
A főiskola elvégzése után Debrecenbe szerződik, innen hozza fel a fővárosba a nála alig két évvel idősebb Szinetár Miklós, aki akkoriban kapja meg a Petőfi Színházat, ahol Mándy Iván és Gyulai Gaál János Mélyvíz című musicaljének a bemutatójára készülnek. Ez az első magyar musical, amit egy évvel később követ majd a kiugró sikert arató Egy szerelem három éjszakája. A társulat alapító tagjai között találjuk még Feleki Kamillt, Domján Editet, Sennyei Verát, Psota Irént, s itt bontogatja a szárnyait Bodrogi Gyula is. Sajnos, a társulat alig három év alatt megbukik, s innen az útja abba a Vígbe vezet, ahová háromszor is elszerződik, s a végén 2015-ben mégis végleges haraggal válnak majd el az útjaik. „Mindig csak bizonyos közegben tudtam létezni. Olyan meghatározó egyéniségű emberek, pályatársak körében, akik emberi magatartásukkal, tehetségükkel lelkesítettek, ahol jó volt a művészi légkör, ahol bíztak bennem” – nyilatkozza egy interjújában, s bizony ennek nem mindig felelt meg az adott közeg. Bár az is lehet, nem volt egy könnyen elviselhető ember, hisz 1968-ban Várkonyi Zoltánnal, míg 2015-ben Eszenyi Enikővel gyűlik meg a baja.
1965-ben mutatja be a Vígszínház Horvai István rendezésében Arthur Miller Közjáték Vichyben című drámáját, amely visszaugrik abba a bizonyos vészkorszakba. Egy rendőri hivatal előterében egy padon várnak az utcán begyűjtött gyanús figurák a sorsukra. A szereposztás parádés, hisz ott ül azon a padon Latinovits Zoltán, Benkő Gyula, Darvas Iván és egy pár mondatos szerepben a szomszédos kávéház zsidó pincéreként Harkányi Endre.
„Mindekinek megvan a maga zsidója, a másik ember” – hangzik el Miller szájából a vészjósló mondat. A fiút egyébként Kern András játssza, akinek ez az első színházi szerepe még a főiskola előtt. 16 évvel később Hajdufy Miklós a tévében is előveszi a darabot. Harkányi marad a régi szerepénél, Kern koránál fogva előrerukkol, mellettük ismét óriások: Garas Dezső, Gábor Miklós, Tordy Géza, Koltai János, Madaras József és Kozák András. Ekkoriban a külvárosinak számító József Attila Színház tagja, ahová pár éves Mikroszkóp Színpadbeli kitérő után érkezik. Remekül érzi magát az angyalföldi társulatban, azidőtájt Szemes Mari, Bodrogi Gyula, Kállay Ilona, Horváth Sándor a társulat oszlopos tagjai. 1984-ben mégis visszaszerződik a Vígbe, ahol egy év kitérő kivételével (1993-ban leszerződik a Törőcsik Mari által vezetni próbált, de hamar megbuktatott Művész Színházhoz). Többnyire epizódszerepek jutnak a számára, míg bele nem érik az öreg zsidó szerepkörbe. Ő a rabbi a Hegedűs a háztetőnben, a suszter az Átutazókban, amelynek a főszerepét vendégként Törőcsik Mari játssza, ahogy játszhat a Koltai Lajos által rendezett Sorstalanságban is, amelyben megjárhatja a koncentrációs tábort is, amely, ha nagy szerencsével is, de az életéből kimaradt.
Mivel a hatvanas-nyolcvanas években aranykorát áli a televízió és szakmányban készülnek a magyar filmek is, ha kisebb szerepekben is, de szinte állandóan képernyőn van. Két Tersánszky Józsi Jenő filmben (Kakuk Marci, Legenda a nyúlpaprikásról) láthatjuk, ő Dobcsinszkij A revizorban Körmendi János Bobcsinszkija mellett, de jellegzetes hangjának köszönhetően sok-sok mesefigurának adja a magyar hangját, Mézga Gézát például először eljátssza hangilag, s csak utána adják rá a figura „ruháját”. De ő Denny de Vito és Louis de Funes magyar hangja is.
Élőben először talán élete legfontosabb és legnagyobb színpadi szerepében, Malamud A segédjében láthattam a rendszerváltás táján a Pesti Színházban, amelyben mi mást is játszhatott volna, mint egy zsidó bevándorló fűszerest Tábori Nóra és a címszereplő, Rudolf Péter oldalán. De olyannyira hiteles, csetlő-botló kisember volt az Össztáncban is, amely a múlt század magyar történelem eseménydús napjain táncolt végig. Utoljára A kaukázusi krétakörben Börcsök Enikő és Venczel Vera, majd a helyette beugró Básti Juli oldalán, s Alföldi Róbert Julius Caesar előadásában láttam, ahol Venczel Verával egy öreg római házaspárt alakítottak. Megrázóan hiteles, szinte szöveg nélküli jelenlét. De ekkor kapott fontos szerepet a Molnár Ferenc írásaiból Fesztbaum Béla által összeállított és rendezett előadásban is, amely a társulat idősebb tagjainak biztosított bolondozási lehetőséget.
Tíz évvel ezelőtt haraggal vonult vissza az egyedüllétbe, hisz utolsó éveire teljesen magára maradt, felesége és fia is előrementek abba a nagy ismeretlenbe, amelyhez ő már annyira közel volt tízéves korában. Szerencsére a Sors megkímélte őt nekünk, s mi számtalan szerepén keresztül őrizzük örök emlékét.
