Hallgassátok Koppány vezért!
Rendkívüli színházi élményben lesz részük azoknak, akik jegyet váltanak augusztus 29‑ére, a diósförgepatonyi Slovakiaringen színre kerülő István, a király című rockoperára, melynek ősbemutatója éppen 35 évvel ezelőtt volt. A jubileumi előadás – parádés szereposztásban – igencsak látványosnak ígérkezik, hiszen a Nemzeti Lovas Színház produkciójaként kerül bemutatásra.
Koppány szerepében a Kormorán együttes énekesét, a gútai származású Vadkerti Imrét láthatjuk, aki a tíz évvel ezelőtti A Társulat című szereposztó show‑műsorban vált Kárpát‑medence‑szerte ismertté. Annak köszönhetően bújhatott először Koppány szerepébe is.
Mennyire lesz más ez a Koppány, mint a tíz évvel ezelőtti?
Sok minden változott azóta bennem is. Érettebb lettem, a hangom azóta egy picit talán karcosabb lett, ami minden bizonnyal érezhető lesz az előadásban is. De ez így van jól. Épp tegnap kezdtünk próbálni a Kincsem Parkban. Klasszikus, az eredeti 1983‑as előadást visszaidéző rockoperát láthatnak a nézők, amely felfogható afféle nosztalgiaelőadásnak is. Mostanában vannak próbálkozások a klasszikus darabok és szerzők műveinek modernizálására, újragondolására, de én annak a híve vagyok, hogy ami jól bevált, azon kár változtatni. Magam is részese voltam egy olyan A Megfeszített előadásnak, ahol mai ruhákban játszottunk. Értem persze a rendezői szándékot, hogy a fiatalok érdeklődését is fel akarják kelteni, de hozzám közelebb áll a klasszikus felfogás.
Koppányt sokan vérmes, erőszakos, durva embernek képzelik a galamblelkűnek vélt István mellett. Ki volt ő valójában?
Való igaz, hogy a nézők sokszor az előadás alapján próbálják Koppányt elképzelni, tulajdonságokkal felvértezni. Somogy ura volt hajdanán, és a somogyiak mind a mai napig tisztelik. Az a mondás járja róla arrafelé: István szent ember volt, de Koppány meg becsületes, jó ember. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az akkori világ egészen más volt, sokszor kellett megvédeni a földeket az ellenségtől. A régi magyarok az akkori törvény alapján éltek. Koppány sokak szemében hős, míg mások az árulót látják benne. Istvánnal való kapcsolatáról is egyre több részletre derül fény. Érdemes utánaolvasni, és sok meglepő dologgal találkozhat az ember. Koppányt például pogánynak tartották, holott ő a bizánci hitet követte, de valaha mindenki pogánynak számított, aki nem volt római katolikus.
A címszerepet alakító Varga Miklóssal együtt játszani, akinek nevével az István, a király teljesen összeforrt, gondolom, nagy élmény?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Mikivel már több ízben játszottam együtt, például a Trianon rockoperában, viszont az István, a királyban még nem. Arra már volt példa, hogy István–Koppány duettet énekeltünk. A Kormorán koncertjein is fellépett már vendégművészként, ebből is tudom, hogy jó lesz köztünk az összhang a mostani felvidéki előadáson.
Ha már szóba került a Kormorán, adódik a kérdés, ez mekkora elfoglaltságot jelent?
Elég komolyat, hiszen március 15‑én kezdjük a koncertezést, ami eltart egészen október közepéig. Ezt leginkább a család sínyli meg, bár szerencsére több koncertre is eljönnek. Bence fiam egész jól hegedül, Csenge pedig énekelget. Tudják azt is, mennyi utazással jár együtt ez a munka, ami talán még vonzó, inspiráló is lehet számukra, hiszen rengeteg szép helyen megfordulunk. A Társulat óta az életem megváltozott, az éneklésből élek, és meg kell mondjam, minden percét élvezem. Össze tudom hasonlítani, milyen volt az, amikor kétkezi munkával kerestem a kenyeremet, és milyen az, amikor a hangommal. Valójában akkor is kerek volt az életem, mert a gútai Kis‑Duna menti Rockszínház, az Érsekújvári Rockszínpad és még saját együttesem is kitöltötte. Ha nem jön tíz évvel ezelőtt az István, a király, akkor ma is teszem a dolgom és zenélek, csak éppen nem jutnék el ennyi helyre, és nem hozott volna össze a sors ilyen emberekkel. Bár az ezzel járó sok utazás fárasztó, mindig öröm, ha boldog perceket szerezhetek magyar testvéreimnek, éljenek bárhol a Kárpát‑medencében. Persze itthon is igyekszem minden felkérésnek eleget tenni. Ha hívnak, és belefér az időmbe, szívesen megyek.
Önt arról is ismerik itt, a Felvidéken, hogy évente több jótékonysági koncertet ad.
Zsapka Attillával és Sipos Dáviddal szoktunk fellépni. Ha beteg emberek megsegítéséről vagy iskolákról van szó, akkor vállaljuk főleg. Van, hogy naponta két‑három iskolában is fellépünk, úgy szoktam mondani, zenés történelem‑ és irodalomórát tartunk. Egy‑egy koncert 45 percig tart, addig, ameddig a tanítási óra. Mindig élőben játszunk, ha pedig valahol egyedül lépek fel, akkor felvett zenei alapokra énekelek. Attiláékkal versénekléssel, Kormorán‑dalokkal szoktuk szórakoztatni a többnyire diákközönséget. Ez afféle magyarságérzés‑erősítő misszió is a számunkra. Egyébként igyekszem megközelíthető és megfizethető maradni, hiszen sok olyan helyen megfordulok, ahol nagyon kevésből élnek az emberek. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyre több olyan barátom, ismerősöm van, aki koncertlehetőséget teremt, meghívásokat kapok, akár más énekestársaimmal együtt.
Milyen feladatok várják a közeljövőben?
Egy új Kormorán‑albumon kezdünk dolgozni ősszel, folytatódik az országjáró turné az István, a királlyal, melynek a záró előadása december 17‑én a budapesti Sportarénában lesz. Vár ránk egy kilencnapos adventi erdélyi turné is. December 21‑én kerül sor a Kormorán karácsonyi koncertjére a Duna Palotában. Jövő év februárjában pedig Kanadába és az Egyesült Államokba utazunk Derzsi Gyurival és Kovács Koppánnyal, ahol több koncertet is adunk.
Milyen szép dolog, hogy a felvidéki művészek így összetartanak…
Talán a sokéves barátság is teszi, ami bennünket összeköt. Nincs köztünk rivalizálás, hisz mindenki más műfajt űz, a hangunk sem nagyon hasonlít egymáshoz. Élvezzük egymás társaságát az életben és a színpadon is. Ennél többet nem is kívánhat az ember.
