Hálás vagyok a sorsnak

Kezdjük azzal, hogy miért dönt egy szépreményű jogászbojtár a megbízhatatlan egzisztenciának tartott zenei pálya mellett?

Gyerekkorom óta zenélek, zenedébe jártam. A kismagyari péró a házunkkal szemben volt, ahova sokat jártam, hallgattam a cigány zenészek muzsikálását. A történelmet szerettem, ezért kerültem a jogi egyetemre. Már negyedikben otthagytam volna, de betyárbecsületből elvégeztem, három hónapot gyakornokoskodtam is. Ezután a Csemadokba kerültem, majd a Szlovák Filharmóniába. 17 éves koromtól az Ifjú Szivek szólistája voltam, majd 1986-ban megalakítottuk a Gaudium régi zenei együttest, amelyet a megszüntetéséig vezettem.

Nemcsak egyféle muzsikával foglalkoztál. Komolyzenével, könnyűzenével, régi zenével.

A zenei tanulmányaim meglehetősen döcögősre sikeredtek, a nagymagyari zenede hol működött, hol nem, vagy nem volt tanár, vagy nem volt helyiség, ha volt, beázott, lavórok közt gyakoroltunk. Jól ment a hegedű, és 15 éves koromban (nyugodjék) Holocsy Pista színész egy tánczenekart hozott létre a falunkban, ahol klarinétoztam. Amikor gitárosra is szükség lett, elkezdtem tanulni azt is a cigány gitárosoktól. Egy Kalomáró (fekete kenyér) nevezetű remek gitárostól nagyon sokat eltanultam. ’69-től ’73-ig működtünk, még fesztiválokra is jártunk.

Ekkor született a Marihónalja nevezetű dal is?

Ettől függetlenül 17-18 évesen kezdtem szlovákiai magyar költők verseit megzenésíteni. Kulcsár Ferit, Tóth Lacit, Varga Imrét, Simkó Tibort, Mihályi Molnár Lacit, de ezt csak úgy, a magam örömére csináltam. A kották meg az ötletek a fiókban hevertek, azután néha kikeveredtek onnan, mint például Bettesnek ez az időtálló költeménye.

És közben jött a Szivek ’72-ben.

Szólistaként népdalfeldolgozásokat énekeltünk, persze nem a táncházi autentikus stílusban.

A régi zene?

Ebben meghatározó volt, hogy 1975-ben megismertem Czidra Lacit. Pozsonyban léptek fel az Ex Antiquisszel és Hacki Tamással.  Ő vezetett be a régi zenébe, kottákkal segített.

Közben beugró voltál a Ghymesnél is.

Az még ’88-ban volt, Szarka Tomit helyettesítettem, aki akkor katona volt, és nem engedték el Jordániába és Irakba. Tízéves kihagyásom volt akkor a hegedűben, úgyhogy gyorsan elkezdtem előtte gyakorolni, de azt is nagyon élveztem.

Mitől régi zene a régi zene? A régi kottáktól, a régi hangszerektől?

Is-is. A hatvanas-hetvenes években a népzenét kis kamarazenekarok játszották feldolgozásként, és mindezt felváltotta az autentikus vonal, a táncházmozgalom.  A régi zenében ugyanez megismétlődött. A hatvanas években a reneszánsz korából játszottak műveket klasszikus hangszereken, a tempók is talán kicsit lassúak voltak.

Hasonlóan akadémikus volt a karaktere, mint a népzenei feldolgozásoknak, nem tükrözte a táncosságát az eredeti műveknek.

Akkor a régi zenét nem kellene besorolni, hogy az adott kor könnyű-, komoly-, vagy tánczenéje volt?

Nem is kell. Ez egy két-háromszáz éves korszaknak, a reneszánsznak és a kora barokknak a zenei világa. Mondhatni akkori populáris zene is, de akár tánczene is. Czidra Laci és zenész barátai megismerkedtek az akkori táncleírásokkal, és annak a karakterét beépítették a zenélésbe. Kellett tudni, hogy egy ugrós táncban, vagy egy gavotte-ban, vagy egy allemande-ban milyen lépésvariációk voltak, milyen tempóval járták.  De szerintem, ha jó a kottakép, akkor a tempó automatikusan adja magát. Persze az előadóművésznek mindenkor megvan a művészi szabadsága, de tiszteletben kell tartania az adott kor kultúráját. Tehát a népzenében és a régi zenében nagyon hasonló megismerési folyamat zajlott le. Ugye azok a jó népzenészek, akik tudják, hogyan néz ki a széki négyes. Itt is azok a jók, akik tudják, mit és hogyan táncoltak rá akkoriban.

És a magyar kotta?

Tulajdonképp a lőcsei, a Kájoni- és a Vietorisz-kézirat maradt fenn a 17. századból. Mátyás idejéből írott anyag sajnos nem maradt fenn, hiszen leégett a könyvtára, csak azt tudjuk, hogy milyen külföldi zenészek jártak itt: Pietro Bono, Thomas Stoltzer, Johannes Tinctoris. Viszont az ő műveiket már Nyugaton kinyomtatták, és ebből következtethetünk arra, milyen zene szólt Mátyás udvarában.

A népzene is megőrzött belőle?

A népzene sok mindent megőrzött. Kodály is írja, hogy a Zobor-vidéki dal három-négyszáz évvel ezelőtt a nemesi udvarok zenéje is volt.

Hogyan sikerült megalakítani 1986-ban a Gaudiumot?

A Szivekben még 1976-ban megalakult egy kis kamaracsoport, hogy magyar iskolákban ifjúsági hangversenyeket tartson. A Gaudiummal is elsősorban a magyar iskolákat szerettük volna látogatni, amire az akkori igazgató, Kulcsár Tibor nehezen állt rá, hiszen az Ifjú Szivek népi együttes volt, és a régi zenében a szakrális zene gazdag és fontos volt, ami a szocializmusban nem volt igazán nyerő. Végül polgárjogot nyertünk, és a Gaudium hat zenésszel, hat énekessel lépett fel. Évente harminc koncertet adtunk, főleg magyar iskolákban, mert abban az időben templomba nemigen engedtek minket.

Hogyan állt össze a csapat?

Több tag cserélődött, de az alapítók közül megemlíteném Botló Tibort, Csiba Petit, Csiba Julit (akkor még Kaszás Juli), volt feleségemet, Kovács Editet, a Cséplő lányokat. A lantossal volt mindig a legnagyobb gond. Rácz Klárika gitározott, de azért nagy a különbség a gitár és a lant között. Később Struhárik Juraj, egy nagyszerű pozsonyi lantos társult hozzánk.

A hangszerek?

Kezdetben az üzletben kapható furulyák voltak, de ’89 után sikerült egy nagyon jó készletet összehozni a német Möck cég reneszánsz kópiáiból. Görbekürtjeink voltak, pommereink, dulciánunk, Csehországban készítették a gamba kvartettünket. Hároméves utánajárás és bokszolás után mondhatni, hogy gazdagabb volt a hangszerkészletünk, mint a Camerata Hungaricának. A hangszerek mind ott maradtak az Ifjú Szivekben. Mert ugye 2001-ben Hégli Dusán szélnek eresztette az egész csapatot, ami ellen sajnos nagyon kevesen emelték fel a szavukat. Hogy ott vannak-e még a hangszerek, azt nem tudom, mindenestre a legutóbbi lemezfelvételünkhöz, ami a bacsfai templomban volt, szerettünk volna kölcsönkérni egy mély basszusfurulyát, de a mostani igazgató leltározásra hivatkozva elutasította a kérést.

Mennyire volt racionális lépés az Ifjú Szivek karcsúsítása?

Azt hiszem, ez csak Hégli Dusánnak volt racionális, mert megvalósíthatta a táncszínházát. Nem hiszem, hogy anyagi kényszerből kellett volna szélnek ereszteni a kórust, a Ghymest, a Gaudiumot és a kamarazenekart. A Sziveknek a Lúčnicához hasonló státusza volt. A szlovákoknak fontos volt, hogy megmaradjanak a különböző részlegek, a magyaroknak nem.

Én ezt egy kultúraellenes lépésnek minősítem, mert a kórus és a zenekar nagyszerű produkciókat hozott létre a rendszerváltozás után is. És ettől a dél-szlovákiai magyar vidéket fosztottuk meg. A népművelői folyamat, a komolyzene megismertetése és népszerűsítése szakadt meg.

A Gaudiummal fellépegetünk kisebb formációban, de egy zenekar nagyon nehezen tud működni, ha nincs intézményes keretek között. Kár, hogy ez így történt, s ebben a politikusaink is ludasak. Senkinek a szakmai véleményét nem kérték ki, hogy ez jó-e a magyarságnak, vagy sem. Lett egy jó táncszínházunk, ami remek dolog, de már nincs templomi hangverseny, ifjúsági hangverseny. A Ghymes sikeres zenekarrá vált. Viszont a majd’ 50 tagú kórus már nem pótolható, mint ahogy az is a múlté, hogy a kamarazenekar és a Gaudium a fennállása alatt több mint ezer koncertet adott. Ennek egy számbeli kisebbség számára fokozott a jelentősége. Csak annyit mondhatok, hogy itt az emberi önzés és a nagy fokú szemtelenség győzött.

Marad a zenészre a koncertszervezés? Nyugdíjas lettél, de azért mostanában is járod az országot.

Bár léteznek alapítványok, támogatások, komoly produkciókat utaztatni nagyon nehéz, elsősorban anyagilag. Erre volt jó a Szivek intézménye. Most Kovács László történésszel járjuk az országot egy vetítéssel egybekötött zenés, verses Rákóczi-műsorral, amelynek a címe Istennel a hazáért, a szabadságért.

Talán az adventi időszakban néhány polgármester bevállal egy-egy komolyzenei műsort.

Advent mindig szép időszak és emlék. Ha a gyerekkori mendikálást is beleszámítom, hatvan éve zenélek adventenként. Sajnos a falvakban már a cigányok sem járnak mendikálni. Megszűnik az ünnep szépsége. Sok mindent próbálnak menteni, de sajnos ez is a közösségek szétesését mutatja. Másfél évvel ezelőtt vállaltam el a Híd Vegyes Kar vezetését, és most több templomi koncertet is adunk. De mi is inkább a környéken, főleg Nyugat-Szlovákiában vállalunk fellépést, mert nem olcsó dolog utaztatni egy negyventagú énekkart. Nagy gond van az utánpótlással, a fiatalok számára nem igazán vonzó a karéneklés. Kevés a férfi énekes. A többi énekkar is hasonló gondokkal küzd.

Ennyi év távlatából jó döntésnek tartod, hogy nem maradtál jogász?

Hálát adok az Istennek. A zene számomra mindig fontos volt, s a kettőt nem lehetett volna egyszerre csinálni. A zenével bejártam a világot, és olyan zenészekkel találkozhattam, mint Ferencsik János, Claudio Abbado, Lorin Maazel, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Nem volt könnyű, de hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult az életem.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/51-52. számában.