Eltemették Michnya Róbertet
A mai nap folyamán a nagymegyeri katolikus temetőben több százan kísérték el utolsó útjára a legendás felvidéki rockzenészt, a Big Man Band vezetőjét és az egykori Total Chaos muzsikusát, a nagymegyeri Big Man Pub tulajdonosát.
A temetés polgári szertartás keretében zajlott, és a végső búcsú előtt, miközben a közeli hozzátartozók, a szélesebb rokonság, a cimborák és az ismerősök lerótták kegyeletüket a szeretett férj, édesapa, nagyapa és jóbarát előtt, a hangszóróból a hagyományos gyászzenék helyett most közismert magyarországi és nemzetközi rockzenekarok ikonikus felvételei, Robi kedvenc dalai szóltak. A dalok között természetesen a Big Man Band nótái is felcsendültek Robi énekével és gitárjátékával. A nagymegyeri rockzenész sok csallóközi muzsikus számára volt példakép, inspiráció, mentor, és persze jóbarát.
A polgári szertartás első részében Puss Tamás, a Phoenix RT frontembere adta elő megható hűséggel a Robi által jegyzett Felvidéken születtem című szerzeményt. Mindenki „BigManjét” Robi barátja és zenész kollégája, Kosár Egrecká Milada megkapóan, személyes érzelmekkel átitatott beszéddel búcsúztatta, amelyet most a család beleegyezésével teljes egészében közlünk:
„Szia Robi,
Elárulnád, légyszi, hogy mit keresünk itt? Nem mondom, szépen összegyűjtöttél bennünket magad köré, ráért volna még... De legalább a társaság stimmel. Igen, tudom. Hallom, ahogy mondod: csak semmi érzelgősség, gyerekek. Hát, könnyű ezt mondani.
Képzeld csak, pénteken voltam a pubban. Nagyon jót beszélgettem a családoddal. Bocs, elég sokat pityeregtünk, de azért ne félj, nevettünk is. Aztán olyan kellemes meleg érzés fogott el. Megláttalak ott hátul, ott a színpadnál. Leültél. Megigazgattad az ülőpárnákat, meghúztad az abroszt, szépen sorba raktad a stampókat és letetted a páleszt. Míg én Jutkával beszélgettem, Szebi pár percet telefonon beszélt Robival. Te! Hát le se tagadhatod ezeket a gyerekeket – Szebinek az arca, Robinak az a basszus a torkában... Sikerültek! Hallom, Egyiptomban van egy harmadik fiad? Mohamed – szép neve van! Még elért Téged telefonon...
Egyébként, ezt ha tudtuk volna, hogy Te örökbe is fogadsz, egy-két jelentkező, az itt is akadt volna. Olyan sok újat, szépet tudtam meg rólad, a szeretteidtől. Jutkát ’89-ben vetted feleségül – akkor, nemcsak az országba, hanem a szívedbe is megérkezett a bársonyos forradalom. Azt, hogy otthon is ugyanaz a figura vagy, mint amilyennek mi ismerünk, egyértelmű volt. De látod, milyen huncut vagy – azt nem is említetted, hogy imádod az orchideát, meg mindenféle sárga, lila, piros virágot. Elég jók azok a fotók a mobilodban. Ott vannak. Jutka mindig feltölti, ha valaki keresne. Szebi meg majd szól, ha jó meccs vagy természetfilm megy a tévében. Annyira jólesett, hogy picit leültél oda hozzánk. Meghitt pillanatok ezek. A feleségeddel, a fiaiddal, az unokáiddal. Nagy örömmel tölt el, hogy boldog após és nagypapa is lettél. Drága unokáid – ők visznek tovább. Ez is sikerült, Robi.
Leengedtünk egy-két dalt, természetesen, a zenédet. És már jöttek is a képek sorban.
Volt az a marha vadnyugati korszak, a kilencvenes évek. Az a világ, amitől a kocsmád falai védtek meg bennünket. Emlékszem, akkor még jobbra a bár, tömve a hely, zsivaj... És az a zene! A zene... Felkarolva az ismeretleneket, terelgetve a lelkeseket, az asztalainkhoz hoztad a rocksztárokat, de abba a fakocsmába valójában mindig te voltál a belépő. Igaz, a kidobó is, de szerencsére erre ritkán került sor, mert ugye elég volt a látvány, ahogy azokkal az állat kezeiddel megmarkoltad a gitár nyakát. De te még a légynek sem ártottál volna. Te Michnya, ez a kocsma is sikerült!
Jaj, de jó lenne most téged hallgatni. És most mindegy, hogy a zenédet vagy az embert. A lexikont. Csak úgy szórtad a neveket, évszámokat, tényeket, és a sorok között, ajándékként, ott voltak azok a nyers, egymondatos ősi erejű tanulságok. Sosem kioktatásból. Sima beszélgetésből. Mondjuk, a viccek mesélésekor gyakran előbb érkezett a poén, mint a felépítés, de ez annyira Te voltál! És mindennél édesebben szórakoztatott. Sosem kellett mondani rólad, hogy intelligens vagy és tisztelettudó. Azt érezni lehetett. Abból, ahogy figyeltél. Ahogy hallgattál.
És a tehetséged sem szorult magyarázatra. Már nyugodjék Hanka, a legkedvesebb zenetanárod is mondta, emlékszel?: »Kedves Róbert, én csak a zenét tanítom, de téged a színpadra teremtettek. Mégis, mit érne a munkám, ha olyanok, mint te, meg sem születnének?«
Hála az égnek, te megszülettél, méghozzá ide, nekünk. Itt-ott konstatáltuk, nagyobb reflektorok fényében Te a legnagyobbakkal muzsikáltál volna. No de, valljuk meg, mennyi minden nem jutott volna nekünk belőled. Micsoda szerencsénk van.
Igen csak jóra sikerült a banda neve is: Big Man Band. Igen. Igen, itt vannak a srácok is. A hű kísérőid, az öreg rock harcosok. Micsoda utazás volt, nemde? Megszámoltad, mennyi bepakolás, kipakolás, felrakodás, hangbeállás, próba fért bele? De nekik nem volt nehéz melletted maradniuk. Mondjuk, elkapni egy dinnyét vagy nyulat, nem tudtak, mi? Istenem, azok a virradáskor átélt groteszk, abszurd helyzetek, amikor hulla fáradtan gurultatok haza, és szinte a pusztulásig röhögtetek magatokon. Volt egy koncertetek, mely után nyoma veszett a gitárodnak. Sokáig fájt. És amikor már elengedted, egy buli zajában egyszer csak meglelted egy srác kezében. Nem mentél oda hogy elkérd. De ez a Gyula, csendben intézkedett. »Hazajöttél«, csak ennyit mondtál, amikor újra magadhoz ölelted a hangszert.
Te, Robi! Légy szíves, Dezsikének majd mondd el Te, hogy mostanra nincs semmi, ami javításra szorul. Bírtad az Ӧreget. Mindig adtál a szavára. Kis Katona meg a Tiédre. Bandival olyanok voltatok mint a testvérek. 12 éves volt, amikor a hónod alá vetted, és soha többé nem tetted le őt. Akkor sem, amikor beszólogatott másoknak. Persze, Bud Spencerrel a háta mögött könnyű volt. Ja, és megígértem Vincinek, hogy továbbítom, milyen óriási megtiszteltetés neki, hogy Veled játszhatott. Szerintem, a többit ti még úgy is megbeszélitek együtt.
Figyelj csak, Robi, most egy kis időre nem a saját nevemben fogok szólni hozzád, rendben? Bólínts, ha készen állsz arra, hogy a feleségedtől üzenjek.
»Én vagyok az első feleséged, és az utolsó. Te vagy az első férjem, és az utolsó. A mi szerelmünk – az örök, és sosem múlik el. Az utolsó leheletemig szeretni foglak.«
Robi, az a helyzet, hogy lassan indulnunk kell. Nem tudok mindenkit megemlíteni. Remélem, nem haragszol. Olyan sokan vagyunk. És nem búcsúzunk, mert tőled nem lehet. Tisztelettel és hálából vagyunk itt. És mindent köszönünk Neked.
Most a kedveseid szólnak:
Feleséged, Jutka, 37 év, két lelket eggyé fonó házasság után: »Csókollak és ölellek, Drágám!«
Fiad, Róbert: »Bennünk élsz tovább, apu.«
Fiad, Szebasztián: »Te vagy a hősöm. Mindig az voltál, és örökre az is maradsz.«
A drága apóstól szeretettel búcsúznak menyei Iveta és Barbika, az imádott nagypapától búcsúznak unokái: Róbert és Emma, hálával és tisztelettel búcsúzik fia, Mohamed és családja, testvére Feri és családja, tisztelettel búcsúznak unokatestvérei, Lívia, Sabinka, Alica, Pityu, Attila, Nóri és Jóska családjaikkal, búcsúzik nagynénje: Borka Békéscsabáról, a Vlcskó család, a Pallag család, a Turcsán család, a Balázs család, a Zahoran család, Sajben Dorka, idősebb Fabula Gabika és családja, ifjabb Fabula Gabika és családja, Fabula Sylvia és családja, búcsúznak nászai, Moód Ferenc és családja, Bohos László és családja, a Szolgai család, Paxián Sivia és családja, Dohányos mama és Marianna Janečková.
Feledhetetlen közös zenészévek emlékeivel búcsúznak: Kosár Dezsi családjával, Ollé Gyula családjával, Katona Bandi családjával, Németh Vinci családjával, Vanek Gabi és a ZOVAA PRODUCTION.
Tisztelettel búcsúznak a következő zenekarok tagjai: City Rock, Total Chaos, Lyukas Garas, Game and Suzi, KGB, King Size, Vox Megere, Last Blues Band, NowEmber, Triton, Kalandor, Phoenix RT, História, HaddelHadd, Rómeó Vérzik, Expired Passport, RAF-II, E.T. Band, Szuperzöld, Evelin, Butchers, Vintage Rock Band, Átjáróház, Klinika, Fifti-Fifti, Rudán Joe és sokan mások...
Tisztelettel búcsúznak: a Nagymegyeri csigák turista klub, a Székelyföldi KMB Motoros Klub, a Poloska Színház, Lacza Gerő és a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesülete, Ervin Zaťko és az Atempo hírportál, a Pátria rádió munkatársai, a Nagymegyeri Stúdió Plusz TV, a Big Man Pub törzsvendégei, a Big Man Band rajongói, továbbá az összes jóbarát és művész.
Tisztelettel Búcsúzik Soóky Marián, Nagymegyer város polgármestere, aki ezúton is köszöni a városunk közösségi életében nyújtott aktív szerepvállalást, Nagymegyer Önkormányzata. Fájó szívvel búcsúzik Vella Zsolt, Ábrahámhegy testvértelepülés polgármestere és a község önkormányzata.
Búcsúznak a szomszédok, utcabeliek, volt osztálytársak, üzlettársak és mindenki, aki ismerte. A család hálás köszönetét fejezi ki Antal Tominak a mérhetetlen támaszért és a nagy segítségért, a Covid időszaka alatt nyújtott támogatásért Kocsis Norbinak, Petőcz Lacinak és Kosár Dezsőnek, nem utolsósorban pedig Csala Lajos szívorvosnak és nővérkéjének a készséges törődésért és a gyógykezelésért. Hálás köszönet Zachar Magdikának, a mi daddusunknak, Kontás Tóth Erikának és Pistának, Kovács Tímeának, Visnyei Erikának, Osztényi Darinának és az összes többi alkalmazottnak, akik a családnál dolgoztak.
Michnya Róbert mérnök úr! Hálásak vagyunk, hogy ismerhettünk, hogy beléd kapaszkodhattunk, hogy veled tarthattunk, hiszen Te, magasságoddal és nagyságoddal egész idő alatt messzebbre láttál nálunk. Legyen számodra könnyű a föld, emléked legyen örök. Dalaid örökre velünk maradnak.
Nyugodj békében.”
A gyászbeszéd után a Hobo Blues Band „Középeurópai hobo blues 2. (Viharban születtem)” című felvétele alatt tette meg Robi utolsó útját a sírhelyig, ahol Kosár Egrecká Milada néhány sort idézett Robi egyik dalából, majd a Big Man Band szerzeményeire végső nyugalomra helyezték a sokak által kedvelt muzsikust.
Robi hozzátartozói a megjelenteket egy megemlékezésre hívták a helyi művelődési központba, ahol kiállították a muzsikus gitárjait, zenész kellékeit, a kivetítőn pedig zenekarairól és róla készült vidám fotókat vetítettek végtelenített üzemmódban, hogy ne a gyászra emlékezzünk, hanem Robi életigenlő jellemére, önzentlen segítségnyújtásaira, figyelemreméltó éleslátására és arra a kedvességre, ami még hatalmas termetén is túlnőtt. Ezt fia, Szebasztián is hangsúlyozta, aki egy rövid megemlékezés során a következőket mondta:
