El(ő)jöttek a zenészek! – KÉPEKKEL
Április 6-án a dunaszerdahelyi Soul Hunter Music Clubba szervezett zenésztalálkozót a Rómeó Vérzik frontembere, Kovács Koppány és a klub tulajdonosa, Danics Roland.
A találkozó előzménye a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesülete Facebook-csoportjába írt bejegyzés volt, amelyet Hushegyi András, a somorjai The Butchers zenekar énekes-gitáros dalszerzője „követett el” Hová tűntek a zenészek? címmel. A poszthoz nagyon sokan hozzászóltak, napokig vezető téma volt a csoportban, s ennek apropóján szervezte meg Koppány és Roland a találkozót.
Megkerültek tehát a zenészek! Már maga ez a tény is rávilágított arra, hogy a felvidéki magyar könnyűzenészeknek sok megbeszélnivalójuk van.
Amit az ötletgazda és a szervezők még a találkozó előtt megjegyeztek, az volt, hogy nem panaszkodni szeretnének, még akkor sem, ha bizonyos értelemben régebben jobb volt a helyzet a honi zenészek számára, főleg ha fellépési lehetőségről volt szó. Persze más területeken (például rögzítéstechnika) meg manapság könnyebb a helyzet. Lényeges pozitívum, hogy a találkozó nem torkollt hosszú és unalmas vitasorozatba, hanem mindenki tömören és konstruktívan próbált hozzáállni a témához, és az igazi kérdés az volt, hogy a honi zenésztársadalom miképpen tud alkalmazkodni a kor kihívásaihoz, a megváltozott, vagy jobban mondva a folyamatosan változó világhoz. Ezért is volt jó, hogy a a zenésztalálkozón az egészen fiataloktól a „nagy öregekig” lényegében minden korosztály képviseltette magát, hiszen az idősebbek a tapasztalataikat tudják átadni, a fiatalok pedig a kor kihívásaihoz jobban tudnak alkalmazkodni, ügyesebbek a virtuális térben (hiszen már a digitális világba, a 21. századba születtek bele), és éppen ezért az idősebbek is tudnak tanulni tőlük.
A találkozó elején Danics Roland, a klub tulajdonosa köszöntötte a megjelenteket, majd rögvest át is adta a szót Kovács Koppánynak, aki felvezetőjében kifejtette, hogy ma nem előadásokat vagy workshopokat szerettek volna tartani, hanem a „bejegyzéscunaminak” köszönhetően felismerték, hogy a zenészeknek igenis vannak gondjaik, s ezeket meg kell beszélni, amit legjobb, ha személyesen teszünk meg. Erre pedig mi lehet ideálisabb helyszín, mint egy rockkocsma?
fejtette ki Koppány, aki szerint az is üdítő tud lenni egy zenekar számára, ha az idősebb muzsikusok közé mintegy vérfrissítésként egy fiatalabb zenész kerül, de akár fordítva is működhet a dolog, hiszen fiatalok között is jól jöhet egy tapasztaltabb muzsikus. Az énekes a legnagyobb problémát abban látja, hogy a fiatal generáció képviselői inkább a virtuális térben mozognak, aminek ugyan szintén megvan az előnye, de – mint mondta – régen a zenekarok kocsmákban vagy baráti társaságok találkozása révén alakultak meg és a fizikai jelenlétnek köszönhetően a muzsikusok tudtak egymásról, még akkor is, ha személyesen nem ismerték egymást, mert hiába nem létezett, vagy nem volt elérhető még 30 éve egy „földi halandó” számára a mobiltelefon, valószínű, hogy az érdeklődő este valamelyik szórakozóhelyen, ivóban vagy kávézóban megtalálta a keresett személyt. A közösségi hálókon hagyományos értelemben vett közösségek azonban nem alakulnak ki, és az alkotó muzsikus valamilyen szinten magára marad, még akkor is, ha komplett módon fel tudja magát építeni, mint például Azahriah, de az ő története megint másról szól.
hangsúlyozta az énekes, aki szerint azért akadnak jó példák is. Ezzel összefüggő probléma a fellépési lehetőségek hiánya, illetve az, hogy egy kezdő zenekar már mindjárt kiadásokkal indul, hiszen a hangszereket meg kell vásárolni, és az a tény, hogy bizonyos helyeken fizetni kell a fellépésért, a motivációjukat is elveheti. Kovács Koppány fontosnak tartja azt is, hogy a helyi muzsikusok az itteni szakmát (stúdiókat, videoklip készítő filmeseket stb.) támogassák. Ez a termelői piacokon már jól működik, miért ne működhetne más területeken is, tette hozzá Gasparik Maja, az Arizóna énekesnője, aki szerint a felvidéki magyar média is partner ebben, hiszen rendszeresen foglalkozik a szlovákiai magyar zenekarokkal, de ezeket a lehetőséget a zenészeknek kell kihasználni, és az sem baj, ha ezt egy kissé rámenősebben teszik, hiszen a sajtó, a rádió és a televízió munkatársai sem tudnak mindenre odafigyelni, mert hatalmas mennyiségű hír érkezik hozzájuk nap mint nap, így lehet, hogy például egy új videoklip megjelenése vagy egy fontos jubileumi koncert elsikkad számukra a sok információ között.
Koppány külön kiemelte, hogy a most induló zenekarok bátran kérdezzenek, hiszen marketingépítésben vagy egyéb dolgokban is tudnak segíteni. Régen könnyebb volt egy zenekart felépíteni, mert a promo anyagok, a hanghordozók és a plakátok elkészítése mellett csupán a fellépéssel kellett foglalkozni. Ma egy zenész számára ahhoz, hogy színpadra kerüljön és közönség is legyen a koncertjén, már egész más dolgok szükségesek, mint régen, és maga a színpadi jelenlét csak 20 százaléka a fellépésnek.
tette hozzá a Rómeó Vérzik frontembere, aki bízik abban, hogy ez a mozgalom hosszú életű lesz, mert akkor sok közös cél teljesülhet.
Hushegyi András négy dolgot emelt ki, mint nehézséget egy zenekar vagy egy előadó érvényesülése szempontjából. Elsőnek azt említette, hogy a világ nagyon megváltozott, ami főleg a közösségi médiának tulajdonítható, és ebből fakadóan a zenészeknek is új területekkel kell megismerkedniük, ha egyről kettőre akarnak jutni. András szerint a legtöbb zenész nem ért a marketinghez vagy nem is akarja azt csinálni. Konkrét példaként egy fellépés reklámozását hozta fel, amikor is a zenekar vagy a klub készít egy Facebook eseményt és ezzel le is tudják az egészet, majd csodálkoznak, hogy szinte senki nem jött el a koncertre. Másodsorban ugyanez történik, ha egy zenekarnak új videoklipje, dala vagy hanghordozója jelenik meg. Harmadik példaként András a felvidéki fesztiválok hiányát említette, hiszen amíg Csehországban évente 400 rockzenei fesztivál van, Szlovákiában jóformán csak kettő komolyabb. Felvidéki vonalon meg szinte csak Gombaszög az, ami nemcsak a zenéről és a gasztronómiáról szól, hanem egyéb szórakozási lehetőségeket is biztosítanak, amire a mai fiatalok már igényt tartanak, ugyanis nem köti le őket pusztán a zene. A facebookos bejegyzés ötletgazdája mindenképpen preferálna egy olyan felvidéki zenei fesztivált, ahol az itteni zenekarok széles skálája jutna fellépéshez, de ennek megszervezésére szerinte legalább két év szükségeltetik. Negyedik pontként András szerint
Danics Roland mint klubtulajdonos, mint muzsikus és mint hangmérnök is hozzá tudott szólni a témához. Megemlítette, hogy készülőben van egy projekt, amely workshopokat tartana kezdő muzsikusok és hangmérnökök számára. Nyolc pontba foglalta, hogy mire lehet szüksége annak, aki komolyabban szeretne foglalkozni a könnyűzenével és azt azt övező dolgokkal, amelyekről akár előadásokat is lehetne tartani:
1. Hogyan stúdiózz otthon? (stúdiótechnikai alapismeretek);
2. A lemezkiadás művészete (jogi alapismeretek);
3. Zenekarindítás és karrierépítés;
4. Lemezfelvételre való felkészülés;
5. Szerzői jogok a zeneiparban;
6. Online jelenlét a zeneiparban;
7. Alap hangosítási képzés;
8. Egy egész estés DJ feladatai.
Roland, támogatva a felvidéki zenekarokat, vállalta, hogy a honi zenekarok minden hónapban egyszer díjmentesen muzsikálhatnak a klubban úgy, hogy a klub szolgáltatásait is igénybe vehetik.
Puss Tamás, a Phoenix RT frontembere is hangsúlyozta, hogy „zöldfülűként” ők is kérdezték az idősebb zenészeket, például Koppányékat, hogy miként menedzselik a zenekart, s nagyon sok hasznos tippet mondtak nekik. Természetesen ők is szívesen segítenek a fiataloknak, ha van érdeklődés. Köztudott, hogy a zenekar tavaly a legjobb négy produkció közé verekedte be magát A dal című műsorban, és ennek hatására sokan azt gondolnánk, hogy a falunapok szervezői nyáron kapkodtak utánuk, de sajnos nem így történt. Kiderült, hogy mindössze két ilyen rendezvényre kaptak meghívást, ami elgondolkodtató, mert ha nem becsüljük meg saját előadóinkat, akkor az illetékesek később ne várják, hogy azok lojálisak legyenek hozzájuk. Tamás szerint ahhoz, hogy valaki sikeres tudjon lenni, nagyon keményen kell dolgoznia, fanatikusnak kell lennie, és kell hozzá egy olyan ember (ez lehet akár a zenekar egyik tagja is), aki viszi a hátán a dolgokat.
Gasparik Fecó a közös felvidéki zenei projektekre buzdította a jelenlévőket, DJ Bird, azaz Veréb Attila pedig szívesen készítene remixeket az itteni előadók dalaiból. Hervay László Enosz a Felvidéki Magyarock Életműdíjas RAF-II zenekar énekese pedig a kitartás, az elszántság és a barátság fontosságát hangsúlyozta, hiszen ezek nélkül nem lehet hosszú távon együtt tartani egy zenekart. A Kingfishers tagjai elmondásuk szerint folyamatosan apró célokat tűznek ki maguk elé, s azokat igyekeznek lépésről lépésre elérni, Csintalan Márk pedig a profi hozzáállás, a zenei képzettség és a felkészültség fontosságát hangsúlyozta. Az est során a kezdő zenekarok tagjai és hangosítók is szót kaptak, s a találkozó második részében a jelenlévő zenészek személyesen is megismerhették egymást és kellemes beszélgetések alakultak ki.
A tíz nap alatt, lényegében spontán módon megszervezett zenésztalálkozó a jelenlévők szerint messzemenőleg felülmúlta a várakozásokat, s külön pozitívum, hogy nemcsak a Csallóközből, hanem a távolabbi régiókból is érkeztek muzsikusok. Kiemelendő, hogy a könnyűzenészekről kialakult sztereotípiákra és előítéletekre fittyet hányva rend, figyelmesség és intelligens hozzászólások jellemezték a találkozót. Igen, ezek azok a rockzenészek vagy könnyűzenészek, akiktől féltik a felújított kultúrházakat, mondhatnánk, ugyanis ez is elhangzott az estén, mikor könnyűzenei koncertet szerettek volna rendezni valamely település művelődési házában... Reméljük, a lelkesedés tartósnak bizonyul és a közeljövőben az okos gondolatokat tettek is követik majd.
