Életműdíjas a Big Man Band – KÉPEKKEL
Vasárnap a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ adott otthont a 4. Nagykorú Felvidéki Zenekarok a Csaplárban ... és a fiatalok elnevezésű rendezvénynek, melynek keretében átadták a Felvidéki Magyarock Életműdíjat.
A rendezvény eredetileg a hetvenes-nyolcvanas évek kultúrházi rockkoncertjeinek hangulatát kívánta visszahozni, s felhívni a figyelmet azokra a felvidéki magyar zenekarokra, amelyek évtizedek óta a saját útjukat járják, és egyedi szerzeményekkel nem csupán a szórakoztatásra törekszenek, hanem kulturális értékek létrehozására is. A második évfolyamtól kezdve a tehetséges fiatal formációk bemutatása is cél lett – hiszen nincsen könnyűzenei élet utánpótlás nélkül – továbbá a díj alapítói, a Csaplár Benedek VMK, a SZMAZE és a Big Man Pub megegyeztek egy regionális zenei díj megalapításában is, amelyet szintén a második évadtól kezdve adtak át.
A szavakat tettek követték, és a következő két évben már egy-egy tehetséges fiatalokból álló együttes is csatlakozott a többiekhez, társszervezőként pedig a művelődési ház is az ügy mellé állt. Ez a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének sem volt ellenére, amely szervezet „alapból” igyekszik támogatni a fiatal előadókat. Ezenkívül a szervezők megalapították a Felvidéki Magyarock Életműdíjat, amelyet első ízben a RAF-II zenekarnak ítéltek oda, tavaly pedig a Phoenix RT vihette haza a díjat. Időközben a Csaplár Benedek VMK élén igazgatóváltás történt, de az új vezető, Iván Péter is támogatásáról biztosította a kezdeményezést. 2026-ban a Csallóközi Népművelési Központ is csatlakozott a társszervezőkhöz.
Idén januárban sajnos tragikus esemény történt. Rövid betegséget követően a rendezvény egyik társszervezője és állandó fellépője, a Big Man Band frontembere, Michnya Róbert alias BigMan elhunyt. Ezért az idei rendezvényt a szervezők az ő emlékének szentelték, s a helyszínen egyperces néma csenddel is megemlékeztek a felejthetetlen zenészről, emberről és családapáról.
Az évente átadásra kerülő Felvidéki Magyarock Életműdíj a Dunaszerdahelyi járás olyan, legalább 18 éve létező, magyar nyelven megszólaló könnyűzenei formációinak adományozható, amely saját szerzeményei által és kimagasló művészi teljesítményével az élőzene varázsát viszi a színpadokra. A díjazottról minden évben a szervezők döntenek. Maga a díj egy nyolcad hangjegy és egy elektroakusztikus gitár természetes „szimbiózisa” a magyar nemzeti színű zászlóval, kifejezve a zenéhez és a magyarsághoz való kötődést. A díjhoz tartozik egy exkluzív, tokkal ellátott díszplakett és minden évben egy, a díjazott zenekar tagjait ábrázoló egyedi festmény ifj. Nagy Dániel és Lakasz Gabriella jóvoltából.
Az estet a tizenévesekből álló Heaven's Devils nyitotta, amely formáció pár hónapja kiválóan szerepelt a dunaszerdahelyi Ki mit tud?-on. Fiatal koruk ellenére lendületes műsorral álltak színpadra és elnyerték a közönség tetszését.
Másodikként az Expired Passport állt a deszkákra. A „házigazdák” rég nem hallott dalokat is „leporoltak”, például Radnóti Miklós Gyökér című költeményének a megzenésítését, amely a zenekar első saját szerzeménye volt 28 évvel ezelőtt. A pályatárs és barát Michnya Róbert előtt Ozzy Osbourne Mama, I'm Coming Home című szerzeményével tisztelegtek.
Ezután következett a rendezvény díjátadó része, amely most az emlékezés folytán hosszabb volt, mint a korábbiak. Az esemény háziasszonya, Bíró Éva a színpadra invitálta a díj alapítóit és azokat a személyeket, akik erkölcsi kötelességüknek érezték a tiszteletadást, és Róbert munkásságát egy-egy oklevéllel és emléklappal, illetve egy festménnyel in memoriam ismerték el és köszönték meg. Elsőként Soóky Marián, Nagymegyer polgármestere adományozott in memoriam polgármesteri oklevelet Michnya Róbert emlékére.
Nagy tisztelettel emlékezünk városunk szülöttjére, Michnya Róbertre, aki ez év januárjában váratlanul itt hagyott bennünket. Egy olyan emberről beszélünk, akit nemcsak Nagymegyeren szerettünk, tiszteltünk és ismertünk, hanem szerte a Csallóközben, s még azon is túl. Számos együttes, számos énekes köszönheti neki pályafutását, hisz akinek tudott, annak segített, mind odahaza Nagymegyeren, mind pedig itt a Csallóközben is”,
emelte ki Soóky Marián, aki ezt követően Michnya Sebastiánnak, a muzsikus fiának nyújtotta át a város polgármesterének oklevelét, amely a következő szöveget tartalmazza:
Nagymegyer város polgármestere, in memoriam polgármesteri oklevelet adományoz Michnya Róbert emlékére városunk közösségi és kulturális életéért, a felvidéki magyar könnyűzenei élet gazdagításáért és a fiatal tehetségek támogatásáért végzett áldozatos munkássága elismeréseként. Emlékét tisztelettel és hálával megőrizzük.”
Takács Tímea, mielőtt a szervezők emlékplakettjét átnyújtotta Sebastiánnak, megjegyezte:
Nehézség szavakat találni, amikor egy olyan emberről kell beszélni, és olyan embernek az emlékét kell felidézni, akit mindnyájan nagyon szerettünk és elismertünk. Ez a rendezvény nem jöhetett volna létre, ha ő nincs. És hogy most az emléke előtt tisztelgünk, nagyon szomorú vagyok, mert boldogabbak lennénk, ha itt lenne velünk, és együtt adhatnánk át újra ezt a díjat és ezeket a díjakat. Remélem, hogy onnan fentről figyel, és azon lesz, hogy tovább működjenek a zenekarok, hogy további tehetségeket tudjunk felfedezni, és további zenekarok mutathassák meg magukat ezen a fesztiválon.”
A társalapító megemlékező mondatai után ifj. Nagy Dániel nyújtotta át a Michnya Róbertet ábrázoló festményét Sebastiánnak, aki ezt – csakúgy, mint az előző elismeréseket – elérzékenyülve köszönte meg.
Az emlékezés percei után kiderült, hogy idén mely zenekarnak adományozták a Felvidéki Magyarock Életműdíjat. A díjazott nevét Varga Viktor, a Csallóközi Népművelési Központ igazgatója ismertette, s egyúttal át is nyújtotta a díjat a Big Man Band zenekarnak (és Michnya Sebastiánnak), ami az előzetes történések alapján talán nem volt annyira meglepő választás. A Big Man Band zenekar tagjai a díjat az indoklás szerint közel három évtizedes kitartó munkájukért, továbbá a felvidéki magyar életérzés, illetve összetartozás dalszövegekben és zenében megformált egyedi, szuggesztív interpretálásáért kapták meg.
30 év után, miután visszajöttem és elvállaltam a Csallóközi Népművelési Központ feladatait, igazgatását, azzal szembesültem, hogy nem figyelünk oda egymásra. 30 évvel ezelőtt, amikor elmentem innét, akkor a Duna Menti Tavaszon, a Jókai Napokon, a Tompa Mihály Országos Versenyen verekedtünk a helyekért. (...) Ma itt vannak a »felnőtt« zenekarok, tehetségükkel hosszú évtizedeket átéltek, a fiatalok is ugyanilyen tehetségesek, és kívánom nekik, hogy nagyon hosszú életűek legyenek.”
Valamit elfelejtettünk... Nem tudom, hogy mit, de higgyék el, hogy azon fogok dolgozni, hogy minden nézőtér megteljen, és újra becsüljük meg magunkat. Ne más, idegen hullámoknak örüljünk és költsük rá százával a pénzünket, miközben a saját tehetségeinket nem becsüljük.
Én nagyon szeretném, hogy akkor becsüljük meg a tehetségeinket, amikor ott vannak. Ne tíz évvel, öt nappal… a haláluk után. Ez nagyon fontos, mert ettől élünk, ettől vagyunk, ettől vagyunk mi csallóköziek és felvidékiek, enélkül üres nézőtér vagyunk, senkik vagyunk”,
intett bennünket Varga Viktor arra, hogy a jelenlétünkkel nemcsak a tiszteletünket fejezzük ki az előadóink felé, hanem a létezésünkről, az identitásunkról, a honi kultúra iránti érdeklődésünkről és a kötődésünkről is tanúbizonyságot adunk.
Lakasz Gabriella, a Big Man Bandet ábrázoló kép alkotója, továbbá Polák László, Ekecs-Apcaszakállas polgármestere nyújtották át az idei díjazottaknak az elismeréshez járó képet és az emlékplakettet.
Először is köszönetemet szeretném kifejezni a díj alapítóinak, ugyanis az a megtiszteltetés ért, hogy a Big Man Band zenekarnak a közel 30 éves munkájáért, a tevékenységéért átnyújthatom az alapítók elismerő oklevelét, ami a díj mellé jár. Maga Michnya Róbert nagyon jó barátom volt, 1991 óta ismertem, de a többi zenekari taggal is nagyon közeli, baráti viszonyban vagyunk. Ez egy olyan közösség, hogy ha velük találkozik az ember, akkor mindig megáll az idő, visszatér egy jó éra. Mindig lehet velük jó dolgokról beszélgetni, de lehet komoly dolgokról és viccelődve is. Mindenesetre az ember energiát nyer a zenekartól, ettől a társaságtól, nem beszélve arról, amit zenéjükben és zenekari előadásaik során a színpadon előadtak. Úgyhogy ehhez jómagam is gratulálok”,
méltatta Polák László az együttes tagjait.
A díjátadás után az egyes zenekarok képviselői átvették az eseményről szóló egyedi emléklapokat, majd pedig a Big M. Band rövid műsora következett, amely során Robira emlékeztek.
A rendezvény záróakkordja már az első emeleti állófogadás volt, amely oldottabb hangulatban telt.
Az esemény támogatói a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ, a Csallóközi Népművelési Központ, Ekecs-Apácaszakállas község, továbbá magán adományozók voltak. S ahogy a konferansz végén elhangzott: „jövőre ugyanitt találkozunk”.
- Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ
- felvidéki zene
- magyar
- rock
- rockzene
- blues
- punk
- SZMAZE
- Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesülete
- Big Man Band
- Big M. Band
- Heaven's Devils
- Expired Passport
- Varga Viktor
- Takács Tímea
- Polák László
- Soóky Marián
- Lakasz Gabriella
- Ifj. Nagy Dániel
- festmény
- díj
- elismerés
- emléklap
- oklevél
- Emlékplakett
- plakett
- Felvidéki Magyarock Életműdíj
- Nagykorú Felvidéki Zenekarok a Csaplárban
