Egy ütős dal arról, hogy Trianon fáj – VIDEÓVAL

2020. október 21., 09:25
Múzsa

Új dallal jelentkezett Bacsó Mátyás, felvidéki származású zongorista, énekes, zeneszerző. A „Trianon fáj” című szerzemény a békediktátum aláírásának 100. évfordulója alkalmából született. A dalhoz videóklip is készült, amelyhez a filmbejátszásokat a Felvidék több jellegzetes helyszínén rögzítették. Talán meglepetésként hat, hogy egy ilyen súlyos téma ennyire ritmusosan szólaljon meg. A szerző és előadó saját bevallása szerint arra törekedett, hogy a hangzás minél természetesebb legyen.

„Megtartottam olyannak, ahogyan a fejemben megszületett. Arra törekedtem, hogy csak minimálisan használjak virtuális hangszereket. Otthoni stúdiómban feljátszottam a zongorát, gitárt, felénekeltem a szóló éneket, vokálokat. Az én dalaimnak, szerzeményeimnek mindig a zongora a lelke. Most azonban a gitár is nagyon hasznosnak bizonyult. Különböző ütős hangszereket imitáltam vele. Pergődob gyanánt például a húrokra csaptam, de kopogó és konga jellegű hangokat is megszólaltattam rajta. Ehhez hozzájött természetesen a taps, amit több rétegben vettem fel” – mondta a szerzemény írója és előadója.

trianon_faj_-_kep_4.png

A dal nyíltan és egyszerűen fejezi ki a felvidéki, illetve a mai Magyarország határain kívül rekedt nemzetrészek életérzését. Rámutat több, a megmaradásunkat veszélyeztető súlyos problémára.

Ez a téma, s helyzetünk egész életemben végig kísért. Az évforduló kapcsán emlékműveket adtak át, rengeteg publikáció és több dal is született. Úgy éreztem, hogy néhány gondolattal én is csatlakozni szeretnék. Sőt, ez a dal egyenesen kikívánkozott belőlem.”

A dal rámutat arra, hogy a határon túli magyarok igenis szeretnének túllépni az elszenvedett traumán, de az utódállamokban másodrangú polgárokként vannak kezelve. Szívesen felejtenék, hogy egy ilyen igazságtalan békediktátum egyáltalán megszülethetett, ha ennek hatásait nem kellene nap mint nap a saját bőrükön újra és újra megtapasztalniuk.

Egyáltalán nem akarom elvitatni a szlovákság jogait. Nekik is tudatosítaniuk kell azonban, hogy Dél-Szlovákiában a magyar lakosság őshonos. Így az minimum elvárható, hogy – ha már ilyen igazságtalan határok születtek, melyek figyelmen kívül hagyták a nyelvhatárt – az itt őshonos népnek legalább annyi becsülete és joga legyen, mint bárki másnak”

– tette hozzá a szerző.

Hogy van megoldás, arra a walesi példát, amit jól ismer, hozta fel. Walesben a kétnyelvűség természetes, sőt a walesiek még a szinte halottnak hitt ősi nyelvüket is sikeresen újraélesztették. Saját önigazgatásuk és parlamentjük van. A hivatalokban az ügyintézés mindenhol kétnyelvű és minden nyomtatvány kitölthető angolul és walesiül is. Senki sincs diszkriminálva azért, hogy angolul vagy walesiül beszél. Ettől bizony Szlovákia még nagyon messze jár.