Egy rockfesztivál margójára
Vasárnap ért véget Nagycétényben a Generációk Találkozása nevű háromnapos családi rendezvény, melyről portálunk is beszámolt, de én igazából nem a három napot szeretném összefoglalni, hanem a szombati napról írnék némileg más megközelítésben, kissé a kulisszák közé is bevezetve az olvasót.
Mivel a szervezők nem tudták kellőképpen megünnepelni a rendezvény 20. évfordulóját (ami épp a Covid idejére esett, emiatt csak egy kisebb eseményt tudtak tető alá hozni), így idén, június végén pótolták a mulasztást, a 23. évfolyam tehát egyben a „jubileumi” is lett.
Ladányi Lajos fő szervező és csapata igazán kitettek magukért, hiszen a lehetőségekhez mérten egy több rétegű, bizonyos értelemben párhuzamos programokat is kínáló rendezvényt sikerült megszervezni úgy, hogy a küldetésükhöz sem maradtak hűtlenek. A fesztivál három napja alatt a zene és az egyéb művészeti ágak, a sport és a borkultúra találkozott a családi programokkal, de a középpontban ezúttal is a zoboralji kultúra és közösség, illetve ezek bemutatása, bemutatkozása volt. A színes programkínálatot pár napja beharangoztuk, erre most nem szeretnék különösképpen kitérni.
Szimbolikus volt azonban a helyszín kiválasztása, ugyanis 2003-ban ugyanott, azaz Nagycétényben kezdődött minden.
Ráadásul akkor is a P. Mobil volt a fő attrakció, és idén is, amely zenekar azóta számtalanszor játszott a rendezvényen, és az együttes ezer szállal kötődik Zoboraljához, de erről később.
A Generációk Találkozása rendezvényeinek szombatja mindig a Zoboralji Rockfesztivál jegyében zajlik, ezen a megmozduláson gyakorlatilag valamilyen formában mindig jelen voltam, csak talán 2-3 esetben maradt ki az életemből betegség, utazás vagy egyéb halaszthatatlan teendő miatt. Mind magának a Generációk Találkozásának, mind a Zoboralji Rockfesztiválnak is megvan a maga sajátos hangulata, ami tényleg semmihez sem hasonlítaható. Talán kevesen tudják, hogy maga a rockfesztivál egy évvel idősebb a gyűjtőrendezvénynél, ugyanis 2002-ben még csak ezt rendezték meg Alsóbodokon.
A korai időszakban fiatal zenészek tehetségkutatójául szolgált az esemény,
s késő este egy neves magyarországi csapat lépett fel a színpadon, 23 éve ez épp a Bikini volt (ők is jöttek még később). Az első évadokban mint a versenyző amatőr csapatok egyikének zenekarvezetőjeként vettem részt az eseményen, persze közben akarva-akaratlanul is szoros ismeretség, sőt barátság szövődött a szervezőkkel, és később – sokadmagunkkal egyetemben (pl. Ayers Rock, LM-Retro Band) – már mint visszajáró vendégek léptünk fel a csapattal. Mindig kedvesen fogadtak bennünket, a zenekaroknak sohasem kellett megküzdeniük az ingyensörért vagy a gulyásért, és ha épp jól állt a büdzsé, nemcsak vállveregetéssel honorálták az amatőr zenekarok produkcióit. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője már az első Zoboralji Rockfesztiválon jelen volt, mégpedig a szakmai zsűri elnöki székében ülve. Ha már említettem a jó kapcsolatokat, a barátságokat, azt mindenképpen meg szeretném jegyezni, hogy a fesztivál motorján, Ladányi Lajoson kívül Tóth Klára volt a biztosíték arra, hogy még a „legzöldfülűbb”, kezdő muzsikusokból álló formációkkal is úgy bántak, mint az este fellépő hírességekkel. Sajnos Klára pár éve már csak az égi fesztiválokat „igazgatja”, de biztos vagyok benne, hogy azokat is épp olyan kellő szakértelemmel és a lényéből fakadó természetes kedvességgel teszi, mint ahogy mindig is jellemző volt rá.
Mivel a Generációk Találkozása vándorrendezvény, így értelemszerűen a Zoboralji Rockfesztivál is követte, követi ezt a tendenciát. A bő két évtized során a legtöbbet talán éppen Nagycétényben és Alsóbodokon rendezték meg, de volt már Kolonban, Pogrányban, Gímesen, Zsérén, Kalászon. Jómagam általában társasággal utaztam a rendezvényre, de olyan is előfordult, hogy egyedül, vagy útközben vett fel valaki kocsival. Volt, hogy zenekari tagként, volt hogy magánemberként, de megesett, hogy tudósítóként, pár napja pedig műsorvezető-moderátorként voltam jelen, amit a bizalom és a barátság jeleként is értelmezek és természetesen megtiszteltetésnek veszem. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy az évek során rengeteg olyan zenekar fellépett, amely azóta ismertebb lett, vagy éppen feloszlott, de mindenképpen gazdagította a felvidéki rock együttesek körét.
A közismert szlovák előadó, Peter Cmorik 20 éve még jóformán ismeretlenként lépett fel zenekarával, és vajon ki gondolná, hogy a magyarul is kiválóan beszélő énekes az István a király rockopera egyik dalát is elénekelte a helyszínen, más alkalommal pedig zsűritagként értékelt.
Egyébként figyelemreméltó, hogy a szórványban megrendezett színmagyar rendezvényen sok szlovák érdeklődő és rajongó is részt vett, akik szintén jól éreztek magukat és együtt csápoltak a magyarokkal az esti előadó dalaira. Azóta sem tudok arról, hogy valamilyen atrocitás, vagy nemzetiségi alapú konfliktus történt volna a rendezvény ideje alatt az elmúlt 23 év során.
Az idei jubileumi Generációk Találkozása hangsúlyosan a zoboraljai kultúra jegyében zajlott, így a rockfesztiválos blokk is követte ezt a nyomvonalat, tehát a P. Mobil előtt színpadra lépő négy zenekar is a térségből érkezett. Elsőként a gímesi alapiskola magyar tagozatának volt növendékeiből verbuválódott Gramofon nevű formáció lépett színpadra. A fiatal muzsikusok önmaguk szórakoztatására alapították a zenekart 2019-ben, de a közönség is láthatóan jól szórakozott a magyar és külföldi retró, rock and roll és rockslágereket hallva. A csapat tagjai több zenekarban és hagyományőrző csoportban is remekelnek, mindegyikük több hangszeren játszik. Szokatlanul, de egyben üdítően hatott, hogy a 20 év körüli fiatalok 40, 50 vagy 60 évvel korábbi slágereket interpretálnak lelkesen. A zenekar frontembere Bencz Zsolt, aki éneklés mellett basszusgitározik is. Rajta kívül még négyen alkotják a csapatot: Bencz Levente – dob, vokál; Baráth Dávid – szaxofon, vokál; Baráth Ádám – billentyűk, vokál és Varga Máté Larion – gitár.
A Gramofont a pogrányi PG Retro Band követte. A 2018-ban alapított együttes már idősebb muzsikusokból áll, és a zenekar a 70-es évek magyar slágereivel próbál jó hangulatot teremteni. Leggyakrabban zoboraljai falunapokon, fesztiválokon lépnek fel, de zenéltek már Csehországban (Znojmo, Mašuvky) és Magyarországon (Esztergom) is. Tagjai: Tóth Ferenc – dob, ének; Jozef Polčík – billentyűk, ének; Koller Kázmér – gitár, ének és Fintor Ferenc – basszusgitár. Érdemes és érdekes megemlíteni, hogy a zenekar szlovák tagjának nem okoz gondot magyar dalokat játszani, és ez a következő két zenekar esetében is így volt. A Blesky (Villámok) a 70-es és 80-as években a nyitrai régió esküvőin, táncos rendezvényein, ifjúsági összejövetelein közismert formációnak számított. Még mindig tolják a rockot, nem is puhányan. Az alábbi videón épp egy 2011-es nagyhindi falunapon arattak nagy sikert a Dinamit együttes egyik szerzeményével, pedig Nagyhind magyarsága már a 10%-ot sem éri el.
Negyedik zenekarként a 1980-as évek végén alakult Titanic foglalta el a deszkákat, jobban mondva a beton placcot. A zenekar rengeteg próbával a garázsból a kultúrházak színpadára jutott, de más kulturális eseményeken, továbbá esküvőkön és mulatságokon is gyakran játszottak. A családalapítás idejére visszavonulót fújtak, de most újra együtt vannak és koncerteznek. A Titanicot a következő zenészek alkotják: Ján Brhlík – billentyűk; Kevely Marián – ének, basszusgitár; Dušan Šerfözö – gitár és Ďurica Adrián – dobok. A P. Mobil után fellépő pozbai LM-Retro Band pedig már rendszeres visszatérője a fesztiválnak. A régebbi magyar és angolszász rockzene interpretálói. Műsorukban megtalálhatók a Bikini, a P.Mobil, a Dinamit, a Toto, a Kiss, a Rainbow, Ozzy Osbourne, a Deep Purple, a Bon Jovi, vagy éppen Bryan Adams dalai.
Visszatérve a P. Mobilra: A zenekar ezúttal is fergeteges koncertet adott és a hangerőt sem spórolták ki. Harcedzett koncertjáróként papírgalacsinokat kellett dugnom a fülembe, hogy ne érjen nettó halláskárosodás. Érdekes módon a brutális hangerő ellenére kiegyensúlyozottan és érthetően dörrent meg a cucc. A zoboraljai P. Mobil koncertek alkalmával a csapat már „elfogyasztott” több dobost, illetve egy-egy énekest, basszusgitárost és billentyűst. Itt járt többek között a csapattal a legendás Póka Egon, aki néhány éve távozott az égi színpadokra, továbbá olyan hírességek is megfordultak a csapatban a Zoboralji Rockfesztiválok alkalmával, mint Rudán Joe, Papp Gyula vagy Németh Gábor.
Már említettem, de még nem konkretizáltam a szoros szálakat, ami a zenekart a régióhoz köti. Megesett, hogy Schuster Lóránt és gyakran a csapat többi tagjai már előző nap megérkeztek a helyszínre, és egy baráti, történetmesélős, iszogatós este után részt vettek a szombat reggeli hagyományos Zobor-túrán. A zenekar is gyakran játszotta az A csitári hegyek alatt kezdetű közismert népdal rock verzióját, továbbá a rajongótáboruk kemény magja is rendszeresen tette tiszteletét a térségben. Akkor is, ha épp nem volt fellépés, hiszen 2011-ben Gerencséren nyílt meg Kelet-Közép-Európa első rockmúzeuma, a P. Mobil Rockmúzeum, amely Katona László házában és jóvoltából került kialakításra, és a mai napig látogatható előzetes egyeztetéssel. Elmondható tehát, hogy a zenekarnak Zoboralján is kultusza van a mai napig, muzsikájukat nemcsak a helyi magyarok, hanem a szlovák közönség is ismeri, kedveli, dalaikat a régió zenekarai játsszák rendszeresen.
A Zoboralji Rockfesztivál s maga a Generációk Találkozása közösségépítő erejével úgy kell Zoboraljára, mint egy falat kenyér, hiszen hasonló jellegű fesztivál nincs a térségben.
