Egy kis klezmer, jöhet?
Somorja, Korona-udvar. Langyos nyárvégi este. És hozzá még a Samaria Klezmer Band jubileumi koncertje.
Miközben a nap lement, a boldogsághormon szintje bennünk egyre csak emelkedett. Meséltek a dalok. Egyszerű emberi történetekről, érzésekről, mindarról, amit mindannyian átélünk. A sokat szenvedett zsidó nép is szeret szórakozni, mulatozni, pattanásig feszíteni a húrt, a végtelenségig felpörgetni a zenét.
De azért itt-ott mélyebb érzelmekről is sírtak a hangszerek. A nagyszerű muzsikán kívül két dolog miatt marad emlékezetes számomra ez a koncert.
Találkoztam két rég nem látott kedves ismerőssel, és szinte egymás nyakába ugrottunk. Nem mellesleg pedig több mint hatvan évvel ezelőtt anyukám kollégistaként a Koronában lakott… Talán meg sem ismerné, olyan szép lett azóta a sokáig romosan álló épület és mesés lett belső udvara is.
Megjelent a MAGYAR7 38. számában.
