Ederlezi
A Boban Markovic Orkestar zenéjére mindig vevő vagyok, mert mint már régebben is említettem, gyengéim a fúvós hangszerek, imádom a rezesbandákat. A trombita és a szaxofon pedig a non plus ultra.
Most éppen a Rúzsa Magdival közös produkciójukat hallgatom, és borsózik tőle a hátam. A Kusturica-filmek hangulatát megidéző balkáni zene különleges hangulata magával ragadó, könnyen megszerethető, dallamtapadást is okozhat.
Egyszerre szomorú és vidám, egyszerre facsarja össze a szívet és csal mosolyt az arcra.
Valahogy úgy érzem, nem is lehet kétszer ugyanúgy elmuzsikálni. S Bobanék ezt bőven be is bizonyítják. Ettől még csodálatosabb, még értékesebb…
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/36. számában.
Címkék
