Boócz Mária - Belecsöppentem és magával ragadott

Bokor Klára 2019. január 28., 16:29

Boócz Mária neve ismerősen cseng a felvidéki magyarok körében, ami nem meglepő, hiszen immár több mint fél évszázada teszi a dolgát nem csak a párkányi Csemadokban, de a szervezet országos vezetőségében is. Sok évtizedes, sokoldalú tevékenységéért vehette át a Magyar Kultúra Napján a Csemadok Közművelődési Díjat.

Boócz Mária a Csemadok házban

Párkányban a Csemadok házban tekintünk vissza az elmúlt évekre. (Az épületet 1998-ban szerezte a szervezet az önkormányzattól és azóta a város és a környék magyar kulturális és társadalmi rendezvényeinek gyakori helyszíne. A napokban fejeződött be a nagyterem festése.)

1968-ban a papírgyárba mentem dolgozni. Kolléganőm, az akkori alapszervezet elnökének felesége vezetett be a szervezetbe, ahol már a következő évben pénztáros lettem. 1976-ig végeztem ezt a feladatot, amikor is megválasztottak a Csemadok elnökévé. Két - családi okokból történt - kisebb megszakítással azóta is ezt a tisztséget töltöm be. Mára kicsit elfáradtam, de megígértem a tagoknak, a 70. évforduló körüli ünnepségeket még megszervezem, a továbbiakban azonban át szeretném adni a stafétát a fiatalabbaknak.

Rendkívül tevékeny közegbe kerültem

A Csemadokba való belépésemmel aktív, a fejüket mindig új dolgokon törő emberek közé kerültem. Az előző elnök Mihály Gyula, valamint a vezetőségi tagok Lukovics Dénes, Bartusz Gyula, hogy csak párat említsek, mind tettre kész emberek voltak.

Kremmer László vezetésével 1976-ban irodalmi színpad indult, ami színjátszó csoporttá alakult, 1979-ben már egy egész estés vígjátékot is bemutattunk.

színkör 1981

2006-ig szinte minden évben betanultunk egy új színdarabot – 20 bemutatót és 141 előadást tudhatunk magunk mögött. ´84-ben a legjobb zenés darab díjat hoztuk el a Jókai Napokról, Soóky Bea pedig elnyerte a legjobb női főszereplő díját. 2001-ben a Kaviár és lencsével nívódíjasok lettünk.

2005-2006 a „Padlás éve” volt, ami egy igazán jól sikerült darab, de sok balszerencse történt körülötte. Bejelentkeztünk vele a Jókai Napokra, viszont lebetegedett az egyik szereplő, azért csak a darab videofelvételét küldtük el a bíráló bizottságnak. Ennek alapján kiválasztottak a zsámbéki amatőr színjátszók fesztiváljára. Ott az előadás 2006. augusztus 20-án, este 9-től lett volna, amikor leszakadt az ég. Még örülhettünk, hogy a hangtechnikát meg tudtuk menteni, a díszletek azonban a viharos szélben teljesen tönkrementek.

Képgalériánk:
színkör 2005

Itt említeném meg, hogy Paulovics Jancsi már több éve vezeti a színkör krónikáját. Mindegyik előadásról kinagyította a tablóképet, melyek itt vannak elhelyezve a Csemadok házban. Ő az a lelkes színészünk, aki minden darabban játszott. 

Harcaink a rendszerváltás előtti hatalommal

A ´89 előtti években harcos érdekképviseletre volt szüksége az itt élő magyarságnak és Csemadok tagságnak. Emlékszem, egyszer a színkör plakátjait a nemzeti bizottság alkalmazottja az egész városból összeszedte, mert nem volt kétnyelvű a színdarab címe. Akkor még kézzel gyártottuk a plakátokat, de nem hagytuk magunkat. Két nap múlva már ugyanúgy és ugyanott voltak, mint annak előtte.

1982-ben hívtuk életre a Balassi Bálint Művelődési Klubot, de ott is voltak problémák.  A város kultúrházába nem mindig engedtek be minket – például akkor se, amikor Balczó András érkezett volna.  Az ő istenhitet hirdető előadásának nem örültek a hatóságok. El kellett a rendezvényt vinnünk Szalkára. Akkortájt is gyorsan jártak a hírek. Sokszor már másnap reggel lent voltak a járási pártbizottságról az előző este a klubban elhangzottak miatt.

Szerencsére tanút sose tudtak hozni, mert olyan ember egy se akadt, aki szemtől-szembe meg merte volna mondani mi volt a kifogása.

El is tűntek ezek az „ügyek” a süllyesztőben, mi pedig tettük a dolgunkat. 

1986-tól évente megszervezzük a Balassi Bálint Kulturális Napokat – idén 34. alkalommal.

Ez a márciusi és áprilisi hónapban 7-8 rendezvényt jelent. Hagyományosan a helyi képzőművész kör kiállításával nyitunk, az 1848-as megemlékezés is ennek keretében zajlik, vannak előadásaink, könyvbemutatóink, a diákoknak történelmi vetélkedők, mozilátogatás. Ez utóbbi két programmal a fiatalokat akarjuk megszólítani, hogy tudják itt vagyunk, a magyar kultúráért tevékenykedünk, szívesen várjuk őket sorainkba.

Az idén helyi előadóinké a főszerep, hiszen van Párkányban neves csillagász, közgazdász, író – rájuk építjük a programot.

Fontos, hogy legyenek ilyen rendezvények, hogy éltessük a magyar kultúrát, anyanyelvünket. Ez azért is nagyon fontos, mert megdöbbentőek az utolsó népszámlálás adatai. Párkányban 10 ezer emberből 1241-en nem írták be a kérdőívre  az anyanyelvüket.

A nemzetiségüket se, de hogy az ANYAnyelvüket ne merjék vállalni, az sehogy se fér a fejembe. 
Énekelni akarunk!

1961-ig működött az alapszervezet mellett énekkar, és a későbbiekben is összeállt néha egy-egy  csoport, de ´96 környékén már sürgető szükség mutatkozott egy stabil énekkar felállítására. Mihályi Magdival, a későbbi karnaggyal elmentünk Lengyelfalusi tanár úr után, aki vállalta, hogy összefogja a mintegy 30 tagot. Szivárvány néven alakultunk újjá. Később férfiak is csatlakoztak hozzánk, így lettünk vegyeskórus. Évente 15 – 18 fellépésünk van a régióban és Magyarországon, a Kodály Napokon is eredményesen szerepeltünk.

Szivárvány énekkar

 

Ma már rövidebbek a napok

Néha elgondolkodok, munka mellett hogyan futotta ennyi mindenre, hiszen sokszor túlóráztam, emellett 16 évig városi tanácstag és a pénzügyi bizottság elnöke voltam. A szüleimmel éltem. Édesanyám sokszor besegített a szervezésbe, otthonról telefonon egyeztetett. Szerencsére a vezetőségben mindig olyan emberek voltak, akiknek szét lehetett osztani a munkát.

Ma már úgy veszem észre, kevesebb minden fér a napomba.

Lelkes, tevékeny tagok nélkül – ilyenek az énekkar, a Hangulat zenekar, a színkör tagjai – nem lehetne ennyi rendezvényünk. Az utóbbi években igyekeztünk fiatalokat is beszervezni a vezetőségbe, akik

lelkesen segítenek, szerveznek, így remélem a munka folytatódik, sőt új ötletekkel gyarapítják az eddigieket.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS