Az alapoktól a hangfelvétel készítéséig
A múlt hét folyamán folytatódott a dunaszerdahelyi Soul Hunter Music Clubban a Felvidéki Zenei Társaság workshop sorozata. Ezúttal Gasparik Fecó multiinstrumentalista muzsikus, zeneszerző és producer, az Arizóna együttes vezetője tartott előadást a házi stúdió adta lehetőségek kiaknázásáról.
Az otthoni stúdiózás alapjai című prezentáció során Fecó először arra tért ki, hogy természetesen nem az analóg, hanem a digitális stúdiókról lesz szó. Amennyiben valaki ilyen házi stúdiót szeretne berendezni,
az első legfontosabb dolog a megfelelő akusztika kialakítása, ugyanis a hangzás 60 százaléka ettől függ,
nem pedig a méregdrága „kütyüktől”. A visszhangot tompító falakkal, a sok magas frekvenciát szőnyeggel optimális szintre hozhatjuk, de néha elég egy megrakott könyvespolc, vagy a basszus tompítására a sarkakba egy fotel vagy kanapé. Nem mindegy, hogy milyen hangszórón hallgatjuk vissza a zenénket, nagyon fontos, hogy a terem méretéhez optimalizáljuk. Egy „csutkáig” tekert, nagy méretű (mondjuk 8-9 col átmérőjű membránnal rendelkező) hangfal biztosan nem lesz jó egy 3x3 méteres teremben, mert tíz perc keverés után azt vesszük észre, hogy megfájdul a fejünk és zúg a fülünk, bármilyen minőségi is a „cucc”. Az sem biztos, hogy a hangfalak a terem megfelelő részén vannak, és erre saját példát is mondott, amikor egy aránylag jó minőségű hangfal nem „hozta” azt, amire képes. Erre átrendezte a stúdiót, és láss csodát, „megdörrendt a cucc”, kinyílt a világ...
mondta Fecó, aki még abban az időben kezdett el otthoni stúdiót építeni, amikor még lényegében semmilyen ehhez fogható segítség nem volt az interneten. Mint említette, egy német nyelvű könyvet tudott beszerezni egy angol szoftverhez, így aztán nem ment túl gyorsan a munka. Azt is elárulta, hogy természetesen ma már sok mindent másképp csinál és másképp is viszonyul bizonyos dolgokhoz, mint a kezdeti időszakban. Ma már egy kis odafigyeléssel komoly összegeket lehet spórolni, és maga a felszerelés is olcsóbb – legyen szó hardverről vagy szoftverről –, illetve nagyobb a választék. Nem is beszélve az ingyenes szoftverekről, amelyek gyakran a fizetősek szintjét is elérik. Fecó azt is leszögezte, hogy kevés pénzből ne várjunk csodákat, egy otthoni stúdió nem versenyezhet a világ legelismertebb és legdrágább stúdióival, azonban egy demófelvételt tisztességesen elkészíthetünk, ami ahhoz épp elegendő, hogy egy zenekar vagy egy előadó elindulhasson és hallassa a hangját. Ha pedig egy komolyabb felvételre készül, akkor referenciaként felhasználhatja, időt spórolhat a professzionális stúdióban, s még az is lehet, hogy bizonyos sávokat meg is tarthat az új felvétel készítésénél.
Ha már megterveztük a megfelelő hangtompítást és kiválasztottuk a számunkra legjobban tetsző monitorhangfalakat (az a hangszóró, amelyen visszahallgatjuk a zenét), akkor elkezdődhet a mikrofonok kiválasztása. Talán a dobok megfelelő kihangosítása és rögzítése a legnehezebb, nem beszélve arról, hogy ahhoz sok sávos hangkártyára van szükség, ami plusz befektetés. Az is nagy dilemma, hogy az ének és a többi akusztikus illetve elektromos hangszer felvétele milyen mikrofonnal történjen.
Még az sem biztos, hogy az ének esetében mindig a kondenzátoros mikrofon a megfelelő, ugyanis ha nem tudjuk teljesen letompítani termünket az otthoni zajoktól (például a felvételbe állandóan beleugat egy kutya vagy belehallatszik a szomszéd körfűrésze), akkor ajánlatosabb egy kicsit drágább dinamikus mikrofonhoz nyúlni énekfelvétel esetén is, mert az kiszűri a háttérzajokat. Ahogy a monitorhangfalakat, a mikrofonokat sem szabad a sarokba állítani, vagy túl közel a falhoz, mert akkor biztosan rossz lesz a felvétel és a visszahallgatás. A mikrofonok esetében is szó esett a típusválasztásról, de az is egyén- és stílusfüggő, akárcsak a hangkártya, kinek ez, kinek az jön be. A lényeg az, hogy a bemenő analóg jelet megfelelően alakítsa át digitálissá a DAW (Digital Audio Workstation) felé. A DAW, vagyis a felvevőprogram, a hangrögzítés, keverés és mastering szoftveres központja. Ha már kiválasztottuk a megfelelő mikrofonokat és a hangkártyát, akkor a megfelelő hardver és szoftver kiválasztása következik. Fecó szerint lényegében mindegy, hogy Apple vagy Windows alapú gépen dolgozunk és a DAW-ok között is van jó pár, amit használhatunk. Hogy melyiket választjuk, az lényegében ízlés dolga; persze vannak olyanok, amelyek inkább az akusztikus muzsika esetében előnyösebbek, mások pedig az elektronikus zenénél. Az sem mindegy, hogy milyen kábeleken rögzítjük a felvételt és hallgatjuk vissza a zenét, mert ez is különféle zavarokat tud okozni.
A DAW-ban lehetőségünk van audió, midi és ún. virtual instrument sávokkal is dolgozni. Az audió sávokra audió jeleket rögzítünk (tehát pl. éneket, gitárt vagy dobsávokat), a midi sávokra olyan szintetizátorok és elektromos hangszerek jeleit, amelyeket nem analóg módon továbbítunk (ezeknek az az előnye, hogy utólag szoftveresen nemcsak a hangzását, hanem az egyes hangok helyét, hangszínét, hosszát, intenzitását és magasságát módosíthatjuk /persze a modern technika már sok mindent lehetővé tesz az audió sávok esetében is/), a virtual instrument (virtuális hangszer) sávjain pedig olyan hangszereket szólaltathatunk meg és rögzíthetünk mondjuk egy midi billentyűzet, kontroller vagy pad segítségével, amelyeket szoftveresen hívhatunk elő. Ezek „rokonai” a pluginek, amelyek nem virtuális hangszerek, hanem mindenféle effektek és „társaik”, amelyekről regényeket lehetne írni, így most nem is térek ki rájuk. Mindenesetre a hangzás, a hangszín és a hangkép kialakítása szempontjából nagyon fontos szoftverekről van szó.
Az egyes hangszereket virtuális sávokra rögzítjük, de előbb tisztában kell lennünk a megfelelő jelszinttel. Ajánlatos, hogy a rögzítéskor -12 decibel alatt maradjunk és a hangosabb részek is csak maximum -6 dB-ig „ugorjanak” fel, mert ha sok sávot rögzítünk és az utómunka során azokat effektekkel is ellátjuk, akkor könnyen emelkedhet ez az érték, és könnyen a „plafonnál” találhatjuk magunkat, ami nemcsak azt eredményezheti, hogy nem marad mozgásterünk a keverésre, hanem torzíthat is a felvétel.
A workshop végén Fecó és a jelen lévő zenészek egy dalrészletet is felvettek (mindenki egy-egy sávot), ezzel is azt bizonyítva, hogy milyen egyszerű egy felvétel rögzítése.
A FEZET következő workshopjára november 26-án a galántai GILA Recording Studióban kerül sor, ahol Szabó Ádám Gila bevezeti az érdeklődőket egy professzionális hangsúdió rejtelmeibe.
