A zene a mindenem

2021. január 9., 17:51
Fábián Gergely

Farkaš Árpád zongoraművész, a Rozsnyói Művészeti Alapiskola tanára kapta a 2020-as Harmónia díjat. A rozsnyói zenésszel, zenetanárral beszélgettünk a muzsikáról, a zeneoktatás nehézségeiről, koncertélményeiről és a zenészi pálya kihívásairól.

Milyen érzés egy ilyen elismerést kapni? Mit jelent önnek ez a díj?

Megmondom őszintén, nem számítottam rá, hogy én nyerek. Már az is nagy megtiszteltetés volt, hogy Hodek Dávid kiváló dzsesszdobossal és Sárközi Pál kiváló prímással együtt jelöltek. Megtisztelő, hogy én kaptam az elismerést. Aminek leginkább örülök, hogy egy zenei díjról van szó, amellyel szakmabeliek, zenészek ismerik el a sokéves munkát, amit eddig tettem és a mai napig teszek a zenéért. Ez nagyon sokat jelent számomra.

Hogyan került kapcsolatba a zenével?

Zenészcsaládból származom, az édesapám is zenész, kiváló zongorista volt, a nagyapám, az unokabátyáim is zenészek. Nemcsak édesapám, édesanyám oldaláról is zenészcsaládból származom. Kis koromtól ebben nőttem fel, valahogy mindig természetes volt, hogy én is zenész leszek. Az én hangszerem a zongora, ezt tanultam, ez áll hozzám a legközelebb. Gyerekként kezdtem dobolni és basszusgitározni, amatőr szinten ezeken is tudok muzsikálni, de a zongora az a hangszer, amely a legjobban a szívemhez nőtt. Zeneiskolai tanulmányaimat a szülővárosomban, Rozsnyón kezdtem, utána a kassai konzervatóriumban folytattam. Ezután 5-6 évig külföldön zenéltem, tánczenét játszottunk egy kiváló kassai zenekarral. Miután hazajöttem, Tornalján, a zeneiskolában tanítottam 13 éven át. Ezek nagyon szép, nagyon jó évek voltak. Nagyon örülök, hogy ott lehettem, jó barátaim vannak ott a mai napig, és elég gyakran járok vissza koncertezni. Ezután Rozsnyóra jöttem tanítani, emellett Eperjesen is tanítok egy magánkonzervatóriumban.

Mennyire él a gyerekekben az érdeklődés a zene, ezen belül a klasszikus zene iránt?

Sajnos, nem azt látjuk, hogy a gyerekek tömegesen tódulnának a zeneiskolába. Ma inkább a telefonok, a számítógépek érdeklik őket. Akik mégis eljönnek, mindjárt szeretnének valamilyen dalocskát játszani, ez azonban nem ilyen egyszerű. A klasszikus zenével kezdjük, mert az az alapja mindennek. Ettől sokszor elmegy a kedvük, mert az kemény munka.

Hogyan lehetne motiválni a gyerekeket, hogy a zene felé forduljanak?

Szerintem arra lenne szükség, hogy a zeneiskolák modernebb módszerekkel kezdjék oktatni a gyerekeket. A klasszikus zene nagyon fontos, de melyik gyerek hallgat ilyet? Fel kell ébreszteni az érdeklődésüket, hogy lássák, megfelelő alapokkal mindenféle zenét el lehet játszani. Az alapokra azonban szükség van, ezért a klasszikus zenével kell kezdeni. Kell egy bizonyos technika, kellenek az etűdök, ismerniük kell a skálákat... Ezt nem minden gyerek, nem minden szülő érti meg.

Farkas Árpád

Nem kerülhetjük meg a kérdést: A koronavírus-járvány mennyire nehezíti meg a zenetanítást? Egy művészeti iskola esetében hogyan képzelhető el az online oktatás?

Működik, mert működnie kell, de igazából katasztrófának nevezném, és akkor még óvatosan fogalmaztam. A zene nem olyan, mint a matematika vagy a fizika, hogy kiadjuk a példát, a gyerekek otthon kidolgozzák, aztán elküldik az eredményt. Zenét nem lehet online tanítani, főleg a kisgyerekek esetében. A tanárnak ott kell ülnie mellette, meg kell mutatnia, mit hogyan kell. Hiányzik a személyes kontaktus.

Mit jelent az ön számára a zene?

A zene a mindenem. Világéletemben ezzel foglalkoztam, sose csináltam mást. Aki ebben nő fel, mint én, és akinek van ehhez szíve és lelke, az nem tud nélküle meglenni. Ha valami miatt hosszabb ideig nem játszom, nem muzsikálok, az nagyon rosszul hat rám.

Kivel volt a legnagyobb élmény együtt játszani?

Nyolc évig dolgoztam egy kiváló amerikai énekesnővel, aki benne volt az amerikai X-Faktor top 10-ében. A hölgy Lillie Nicole McCloud, egy ideig itt lakott Kelet-Szlovákiában. Az, hogy együtt dolgozhattunk, nagy megtiszteltetés volt számomra. Ugyancsak nagy élmény volt, hogy ifj. Sárközi Lajos kiváló budapesti hegedűművész elfogadta a meghívásomat, és együtt játszottunk egy dzsesszfesztiválon Kassán. Ide sorolnám még a Winand Gáborral vagy a Fekete-Kovács Kornéllal való zenélést, vagy azt, hogy a zsolnai kamarazenekarral kísértük európai turnéján a világhírű Il Divo énekegyüttest.

Mit üzenne azoknak a gyerekeknek, fiataloknak, akik ezt a pályát szeretnék választani?

Ez nehéz pálya, sok kitartás és persze szerencse is kell hozzá, hogy az ember elérjen valamit. Nagyon nehéz, viszont nagyon szép is. Azt üzenem nekik, hogy nagyon sokat gyakoroljanak. Nem elég maga a tehetség, nagyon nagy szorgalom és kitartás kell. Én mindig azt szoktam mondani a gyerekeknek, hogy hallgassanak jó zenét, abból tanulnak, mert nagyon sok rossz zene is van. Sokat kell gyakorolni, egyszerűen ezzel kell élni. Ha valamit el akar érni egy zenész, akkor nem 100, hanem 200 százalékra bele kell adnia magát. Zenével kell felkelni, zenével kell lefeküdni, zenével kell élni. 

Kövesse facebook oldalunkat is!