A Sajó Banda zeneszínháza
Nagy sikerrel mutatta be ELKEZDŐD5T című új műsorát a Sajó Banda Rozsnyón. Az előadásról, a fennállásának ötödik évfordulóját ünneplő zenekarról és terveikről beszélgettünk Kristóf Bálinttal, a Sajó Banda vezetőjével, prímásával.
A produkciót stílusteremtő jubileumi nagykoncertként harangoztátok be, ami szakít a „hagyományos” népzenei koncertklisékkel. Ez mit jelent?
Azt, hogy a tartalom ugyanaz maradt, amivel előttünk már sok népi zenekar foglalkozott, viszont olyan formába öntöttük, ami sokkal nagyobb hatást tud gyakorolni a 21. századi közönségre. Ez a mi stílusteremtésünk tulajdonképpen valahol a zenekari koncert és a színházi előadás között lavírozik. Nevezhetnénk akár "zeneszínháznak" is.
Tekinthetjük tehát ezt mérföldkőnek a zenekar életében?
Teljes mértékben. Nem véletlen, hogy az ötéves jubileumunkhoz igazítottuk. Ebben a műsorban benne van az egész zenekari fejlődéstörténetünk, ahogy táncosokként megismerkedtünk a népzenével, aztán ahogy „átvedlettünk” zenészekké.
Akkor ez az előadás az „átvedlés” története?
Ezt az előadást szándékosan úgy alkottuk meg, hogy ne legyen túl konkrét, ne csak egy dolgot fejezzen ki. A fejlődéstörténet, a zenésszé válás elég egyértelmű, de más szálakat is felfedezhetnek a nézők.
Ezeket a témaköröket is boncolgatjuk, ugyanakkor, hogy jó egyensúlya maradjon a műsornak, szerepet kap benne a humor vagy a szerelmi szál is. Ezek összessége adja az előadásnak azt a jellegét, amit mi elképzeltünk, illetve amit a rendezőnk, Nemes Szilvia elképzelt azokból a hangulatokból, érzelmekből táplálkozva, amiket bennünk felfedezett.
Megfér egymás mellett a repertoárotokban az autentikus népzene és ez az új stílus?
Igen. Mi azt valljuk, hogy igazából nem a műfaj vagy a stílus a meghatározó, hanem maga a kontextus. Tehát nagy jelentősége van a hagyományos koncertnek és a színházi produktumnak is, az a fontos, hogy tudjuk, melyiket mire akarjuk használni. Ezután is tartunk gyermekfoglalkozásokat, hangszerbemutatókat, tánctanításokat az iskolákban – hogy a gyerekek minél korábban megismerjék kultúránknak ezt a részét, a táncot, a zenét, az éneket, a hangszereket, a játékokat –, de folytatjuk a hagyományos népzenei koncerteket is, és ehhez jön még a zeneszínház. Ezeket nem kell szembeállítani egymással, inkább azt kell keresni, melyiknek mikor és hol van a helye.
Hogyan fogadta a közönség az előadást?
Az volt a leggyakoribb visszajelzés, hogy a nézőközönség valami olyasmit kapott, amire nem számított, amit korábban még nem látott, tehát úgy tűnik, sikerült a stílusteremtés. Nagyon örülünk, hogy tetszett a közönségnek, amibe belevágtunk.
Itt volt a komáromi Bagla Banda, az ipolysági Húros Banda és a rozsnyói Kis Sajó Banda, a füleki File Banda most sajnos nem tudott eljönni. Kimondottan célunk volt, hogy korosztályos sorstársainkat, zenésztársainkat összegyűjtsük egy ilyen alkalomra, ahol közös zenélés is volt, és az előadás utáni fogadáson ők szolgáltatták a muzsikát.
Reményeitek szerint ez a későbbiekben is így lesz?
Nem egyszeri alkalomról van szó. Hosszabb távú elképzeléseink is vannak, de ezek egyelőre maradjanak titokban.
Azt mondtad, a darabban megjelenik a zenekar fejlődéstörténete. Milyen volt ez az öt év?
Nagyon gyorsan elrepült. Túlzás és nagyképűség nélkül mondhatom, hogy az a szakmai fejlődés, amit öt év alatt sikerült elérni, nem kis dolog. De rögtön hozzá is teszem, hogy reális az önképünk, el tudjuk magunkat helyezni amatőr és profi viszonylatban is, tudjuk, körülbelül milyen technikai szinten vagyunk jelenleg.
Az elmúlt öt év egyébként nagyon változatos volt. Belülről, hála istennek, úgy éljük meg, hogy egy folyamatosan feljlődő utat jártunk be. Bízunk benne, hogy ez kívülről is így látszik és továbbra is megmarad a felfelé vezető ív.
Tekintsünk kicsit a közeli jövőbe is!
Most azon dolgozunk, hogy ezt a műsort minél több helyre elvigyük. A premierre nagyon sok barátunk, ismerősünk nem tudott eljönni, vagy már nem tudott jegyet vásárolni, tehát mindenképp tervezünk további bemutatókat otthon, a környéken, de szeretnénk messzebbre is elvinni, akár országhatárokon túlra is. Természetesen a zenekar sem állt meg, folytatjuk a koncertezést, a táncházmuzsikálást, a gyermekfoglalkozásokat. Nagyon sok munka vár ránk.
