A régi táncházak hangulatát idézte fel a Pántlika zenekar a városháza udvarán, Dunaszerdahelyen
Június végétől július végéig zajlik a X. Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika koncertsorozat, amely a nyitókoncert kivételével idén a népi zenekaroknak ad fellépési lehetőséget. Malek Andrea és Jáger András koncertje után a népzenei előadók sorában Nagy Csomor András és zenekara volt az első, július 11-én pedig a több mint négy évtizede működő Pántlika zenekar muzsikájának örülhettek a népzene kedvelői.
A fergeteges magyarpalatkai nyitószám után a prímás, Boráros Pál beszélt röviden a zenekar megalakulásáról. Elmondta, hogy Ág Tibor szakmai tanácsai segítették a kezdetekben a muzsikusokat. Megemlítette az alapító Sebő Józsefet és az első zenészeket, Lovász Irénkét, Ág Zoltánt valamint az alistáli Lőrincz fivéreket. Ahogy telt az idő, a zenészek jöttek-mentek, kicserélődtek. A zenekar mostani három zenésze 1991 óta muzsikál együtt a Pántlikában: Boráros Pál mellett Kevický Péter "Ödi" brácsán, Szabó János pedig bőgőn játszik. A vonóshármast hosszú időn keresztül cimbalmosként kiegészítette Nagy Iván is.
A Pántlika zenekar a régi Csallóközi Dal- és Táncegyüttesnek volt az állandó kísérőzenekara, de sok más tánccsoportnak is húzta és húzza a talpalávalót, köztük magyarországiaknak is.
A táncos fellépések alatt, amíg a táncosok öltöztek, önálló zenekari számokat is adtak. Ezekből a produkciókból és a táncházakban játszott sok-sok muzsikálásból fokozatosan összeállt az önálló műsoruk, amelyből a Dunaszerdahelyi Udvari Muzsika nézőinek is átadtak egy csokorra valót. „Úgy döntöttünk, hogy azt fogjuk muzsikálni, amit szeretünk” – mondta Boráros Pál a valódi örömzenélésnek számító palatkai összeállítás után.
A nézőtér teljesen megtelt, pótszékeket, padokat hoztak ki a szervezők. A mezőségi zene után a színpadon folytatódott az örömzenélés, a nézőtéren ütemesen mozogtak a lábak, a zene ritmusa magával ragadta a közönséget. Ha nem ültek volna, bizonyára sokan táncra is perdülnek. A nyolcvanas-kilencvenes évek táncházi hangulata lengte be egy bő órára a városháza udvarát.
Madarász Ignác verbunkja mellett vásárúti és vámosfalusi dalok csendültek fel a csallóközi összeállításban, majd a nagy klasszikus, a széki táncrend következett. Ezek után Szabó Jani a bőgővel kicsit odább húzódott pihenni, Ödi pedig a brácsát lecserélte egy ütőgardonra, hiszen a gyimesi csángó muzsikához az dukál. A kettős jártatója és sirülője nevű táncok zenéjének ősi lüktetését egy fiatalabb dallamvilág követett. A szatmári dalcsokrot a Pántlika az egyik vendégével, a nyárasdi Sarló citerazenekar vezetőjével, Balogh Lászlóval közösen adta elő. Majd az igazi ínyenceknek való kalotaszegi román muzsika következett, olyan összeállításban, ahogy azt a csallóközi zenészek a híres Fodor Sándortól, Nettitől tanulták.
A Pántlika másik vendégmuzsikusa, a tizenhároméves Varga Zaránd volt, aki egy bonchidai zenecsokor erejéig átvette a prímás szerepét. Zaránd a Dunaszerdahelyi Kodály Zoltán Alapiskola tanulója. Ötéves kora óta muzsikál, először furulyán, majd hegedűn tanult meg játszani, de kilencévesen a citera is a hangszerei közé került. „Tehetséges. Nagyon tehetséges, és nemcsak a zenében”- mondta Boráros Pál az ifjú muzsikusról és kifejezte reményét, hogy egyszer majd az ilyen tehetséges „csodabogarak-cserebogarak”, mint Zaránd, fogják lecserélni a Pántlika mai zenészeit.
A gömöri összeállítást hármasban játszotta a Pántlika, de a befejező csallóközi zenéléshez a vendégmuzsikusok is újra színpadra álltak.
„A Pántlika zenekar sok évtizede színesíti Dunaszerdahely és a környék kulturális életét, remélem, még sok-sok évtizeden át ez így lesz. És ehhez kellenek a lelkes és tehetséges fiatalok, akik majd beállnak a régi zenészek helyébe” – mondta Takács Tímea, a rendezvény szervezője és házigazdája a hangverseny végén és egyben meghívta a közönséget az udvari muzsika következő két előadására.
