A Parapács újra Tornalján
Az idén július első hetében rendezik meg Tornalján a VII. Gömöri Népzenei Tábort. Ebben a táborban alapvetően gömöri zenét, táncot tanítanak gyerekeknek és felnőtteknek. A cél, hogy a népzenét és a néptáncot megfelelő zenei színvonalon tudják az oktatók átadni. Az oktatók között szerepelnek a Parapács zenekar tagjai is.
A zene tanítása nem áll messze egyik tagtól sem, hiszen mindenki zenetanárként is tevékenykedik. A 2012-es Fölszállott a páva című műsor zenekar kategóriájának győztesei egy héten keresztül Tornalján művelik a gömöri hagyományokat.
A helyszín a zenekar számára egyáltalán nem meglepő, ugyanis Pusko Márton, prímás, aki Tornalja szülötte, 2010-ben csatlakozott az együtteshez, s ettől kezdve, ahogy a Parapács honlapján is olvasható, ez a felvidéki város lett a központjuk.
Pusko Márton a tornaljai zeneiskolában ismerkedett meg a mára már munkaeszköznek tekinthető hegedűjével. A népzene szeretete vitte rá a hegedülésre, és azt tartja a leghitelesebbnek, ha egy olyan zenésztől sajátítják el a zene lényegét, aki az autentikus muzsikálást tartja a legfontosabbnak. Ezáltal nemcsak a hangszer működését, hanem magát a kultúrát is önmagáévá teheti a zenész. Így került a választás Ruszó Ádám „Ádu bácsi” nyugdíjas zenetanárra, akinél Márton 8 éves korától 14 éves koráig zenélt. „Ádu bácsi” nagyon szívesen tanította volna klasszikus zenére, ugyanis nem látott perspektívát a népzenében.
Ezen felül Márton nemcsak a hegedülés technikáját tanulta tőle, hanem olyan praktikus dolgokat is – amire nem számított –, hogy később milyen nagy hasznát veheti. Ezek közé tartozott egy zenekar vezetése, valamint azt, hogyan kell kiszolgálni a szórakozásra vágyó közönséget.
Miután kellő alapokat sajátított el a hegedülés világából, a sors Miskolcra sodorta, ott felvették a zeneművészeti szakközépiskolába, ahol már iskolai keretek között is tanulhatott népzenét. Szlovákiában erre nem volt lehetősége, így úgy érezte, hogy le van maradva kortársaihoz képest. Ezt a hátrányt szülei azzal próbálták kiküszöbölni, hogy különböző népzenei táborokba vitték el, ahol neves zenészektől tanult, akik ma már kollégaként tekintenek rá.
Az első zenekara a miskolci Boróka formáció volt, majd több zenekarban próbálkozott, de igazán a 2010-es év hozott áttörést Marci zenei karrierjében, amikor belépett a Parapács zenekarba, s innentől számítva már rendszeressé vált a napi szintű muzsikálás.
A zenekar ekkor már 3 éve működött. Az új koncepció szerint Antal Istvánnal alkották volna a prímás szekciót, de Antalnak valamilyen oknál fogva el kellett hagynia a csapatot, pedig ekkor már le volt egyezve egy népzenei tábor, ahová kísérő zenekarnak hívták meg a Parapácsot, így Marcira hárult az a nagy feladat, hogy ő vezesse a zenekart.
Ezután elhatározták, hogy a jövőben autentikus népzenét szeretnének játszani, s ezt a lehető legjobban művelni.
Tokajhegyalján alakult a zenekar, ezért fontos missziónak tartották azt, hogy ottani zenészekkel közös fellépéseket vállaljanak, ez a mai napig is megmaradt, hiszen rendszeresen visszatérő vendégeik az abaújszántói táncházaknak.
Kétségtelenül a legnagyobb áttörést a zenekar életében a Fölszállott a páva című vetélkedő hozta meg, amit a magyarországi közmédia élőben, fő műsoridőben közvetített. Az együttes az elején szkeptikusan állt a meghirdetett versenyhez, mivel az a kérdés merült fel bennük, hogy a művészetet egyáltalán érdemes-e versenyeztetni? Végül úgy döntöttek, hogy nem veszthetnek semmit, ezért szerencsét próbáltak. A miskolci előselejtezőn indultak el, majd folyamatosan, körről körre jó teljesítményt nyújtottak. Mindig az adott fordulóra összpontosítottak, persze a fejekben ott motoszkált, hogy jó lenne megnyerni, de tudták azt, hogy ha minél több élő műsorban vesznek részt vesznek, annál jobban nő a zenekar ázsiója. A siker nem maradt el, megnyerték a zenekari kategóriát.
– tette hozzá a prímás.
Rengeteg helyre hívták őket, és már nagyszínpadi felkéréseket is kaptak. A népszerűségükön saját maguk is megdöbbentek, ilyen volt az, amikor saját magukat látták viszont a különböző zenei fesztiválok plakátjain.
A koncertek sorozata mellett a zenekar úgy érezte, hogy szükségük lenne egy hanghordozó megjelentetésére is, ezért temérdek energiát fektettek abba, hogy első albumuk megjelenhessen. 2014-ben került piacra a Bebocsátlak című lemez, melynek érdekessége, hogy felvidéki muzsikákat tartalmaz.
A tévés szereplés és a lemez megjelenésének köszönhetően új kapuk nyíltak meg a Parapács számára. Neves művészekkel dolgozhattak együtt. Közös produkció jött létre Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikusokkal, de együtt játszottak Kubinyi Júliával, a Cifra Néptáncegyüttesel, Csizmadia Annával. Repertoárjukba került részben a komolyzene is, ugyanis Kocsis Zoltánék Bartók és Kodály műveket szólaltattak meg, aminek a Parapács játszotta a népzenei forrásanyagát.
„Ez már komoly szakmai felkészültséget követelt. A zenekar ezt nagyon nagy megtiszteltetésnek tartotta” – mondta Pusko Márton.
A zenekar fontosnak tartja, hogy minőségi előadásmódban csendüljenek fel a magyar népzenei dallamok. A célkitűzésük az is, hogy a vonós hangszerek mellett más népi hangszerek is megjelenjenek a produkcióikban.
Pusko Márton kollégájával megfordult Kanadában, akivel együtt tanít a Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnáziumban. Kanadai magyaroknak muzsikáltak Ottawában, Montreálban és Torontóban. Elmondásuk szerint egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak. Itt találkoztak az egyik leghálásabb közönséggel.
A diaszpórában élők általában két generáción keresztül tudják fenntartani a nyelvet, a kultúra viszont tovább marad, ezáltal közösségeket tudnak formálni, ebből kifolyólag a magyar zenei eseményekre nagyon ki vannak éhezve.
Torontóban a Pontozó Fesztiválon muzsikáltak az esti táncházakban, illetve kísérték a versenyprodukciókat, valamint felléptek a magyar bálban is.
A Parapács tavasszal Brüsszelben is muzsikált. Kubinyi Júliával tartottak közös koncertet. A közönség többsége nem magyar volt, de beigazolódott az a tézis, hogy ezt a zenét mindenhol szeretik nemezetektől függetlenül, ugyanis a siker nem maradt el.
Márton számára az egyik legérdekesebb produktumuk egy népzenei- és néptáncelőadás, ami Csoóri Sándor – halála után kiadott – gyermekverseiből született. Ezeket a költő saját gyermekeinek és unokáinak írta. Az előadást Novák Péter rendezte, közreműködött a debreceni Kispendely együttes, a székesfehérvári Plutyka csoport. A produkció megálmodója Balogh Júlia, Csoóri Sándor özvegye volt.
A Parapács zenekar idén nyáron kezdi új lemezének rögzítését. Ennek érdekessége, hogy nem stúdióban veszik fel a hanghordozót, hanem a Kárpát-medence különböző területein. Sándor Csaba hangmérnökkel rögzítették már első lemezüket is, aki rendelkezik olyan technikával, amivel szabadtéren is tud hanganyagot felvenni. A lemez több hagyományőrzőt fog felvonultatni. Az már szinte biztos, hogy Szilicén is vesznek fel egy anyagot, ami lehet, hogy kinn a legelőn fog megtörténni. Nagy valószínűség szerint Erdélyben is várható hasonló, de ezek az egyeztetések még folyamatban vannak. Egy film is készül az alkotói folyamatról, amit majd nyilvános vetítés követ.
Ennek a lemeznek az üzenete, hogy a hagyományőrző előadók bárki számára elérhetőek, s így a lemez még hitelesebbé válik.
Márton elmondta, hogy annak örülne, ha a népzene kitágulna, úgy működne, ahogy régen a falvakban, ahol a pillanatnyi élmény a fontos, nem az, hogy a CD-én hogyan is szólal meg. Sok zenész azonban ezt nem tartja előnyösnek.
Évente 50-60 fellépése van a zenekarnak, a különböző produkciók pedig óvodásoktól nyugdíjasokig mindenkit megszólítanak. Jövőre pedig érkezik a várva várt új lemez, nincs megállás: Parapácsra fel!
