A Muzsika varázsa Galántán
Február közepén nyitotta meg új kiállítását a Muzsika varázsa címmel a Galántai Honismereti Múzeum. A tárlat a galántai származású Kornel Duffek népi hangszerekből összeállított gyűjteményét mutatja be.
Az új tárlatot a Galántai Honismereti Múzeum néprajzkutatója, Danter Izabella nyitotta meg, aki a kiállítás kurátoraként is szerepel. A művészi élményről a galántai Kodály Zoltán Alapiskola citerázó diákjai gondoskodtak Pásztor Adrika tanító néni vezetésével, valamint Nagy Iván, a dunaszerdahelyi múzeum néprajzkutatója, aki duda játékával nagy hatást gyakorolt az közönségre. A kiállítás megnyitójára a gyűjtő özvegye Sylvia Duffeková is elfogadta a meghívást, aki lányaival együtt jelent meg az ünnepi eseményen.
A szlovákiai népi hangszereken kívül a gyűjtemény része néhány Magyarországról hozott hangszer is – citerák, ostorok és valószínűleg néhány kolomp. A Duffek gyűjtemény népi hangszereit a kiállításon az elfogadott rendszerezés alapján csoportosították. Bemutatásra kerülnek az idiofonok, amelyek saját anyaguknál fogva ütéssel, rázással, pengetéssel és dörzsöléssel adnak hangot. Külön csoportot alkotnak a chordofonok, amelyeknél a rezgő húr a hangforrás (citera, cimbalom, hegedű, bőgő), és az aerofonok, amelyeknek az üregbe zárt levegő a hangzó közege (síp, furulya, fujara, duda, jelzőkürt, szarukürt). A kiállítás anyagát a Galántai Honismereti Múzeum népi hangszer gyűjteménye egészíti ki. A muzsika varázsa - népi hangszerek Kornel Duffek gyűjteményéből című kiállítás május 11-ig tekinthető meg.
A galántai származású Kornel Duffek szinte egész életében foglalkozott gyűjtéssel és a népi hangszereken kívül régi bútorokat, képeket és egyéb népművészeti alkotásokat is gyűjtött, saját kiállítás megszervezésével kapcsolatos álma élete során nem valósult meg.
„Édesapám fiatal korától gyűjtött, érdeklődése számos dologra kiterjedt, mégis tény és való, hogy élete során egyik gyűjteményét sem sikerült kiállítania – mondta Diana Duffeková - Az ötletet azonban már a szívében dédelgette és megosztotta édesanyámmal is. Hogy ezúttal sikerült-e volna átlépni a saját árnyékát, és megszervezni a kiállítást, sajnos már nem derül ki. Hirtelen bekövetkezett halála után álma megvalósítását édesanyám kezdeményezte, amiért hatalmas köszönet jár neki. Nélküle erre az eseményre sosem került volna sor“
Az első, népi hangszereket bemutató kiállítás 2018 nyarán nyílt Pöstyénben a gyűjtő születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából. Pekarovič György, a család barátja ekkor úgy gondolta, a kiállításnak Galántán is helye volna. Elmondta, Kornel Duffeknek hatalmas gyűjteménye volt. Értett a modern festészethez is.
„Minden hangszer mögött van valamilyen történet. Kornel egy alkalommal felkapaszkodott a hegyre, ahol egy juhász egy régi – lehetett az több, mint 150 éves - merőkanalat tartott a kezében. Kornel rögtön megragadta az alkalmat és rákérdezett, hogy nem adná-e el neki. A válasz elutasító volt, de nem amiatt, hogy a juhász tudatosította volna az eszköz értékét, hanem mert nem volt több merőkanala. Erre Kornel visszabaktatott a faluba, vett egy merőkanalat, majd ismét felment a hegyre és megszerezte vágya tárgyát. Hasonló történet a teremben lévő összes hangszerről elmesélhető“- mondta a család barátja.
Kornel Duffek hosszú évek során halmozta fel népi hangszergyűjteményét, intenzíven azonban 1967-1969 között foglalkozott beszerzésükkel. A távoli, javarészt közép-szlovákiai falvakba hosszú évekig tömegközlekedéssel, illetve gyalogszerrel jutott el, később autóval. Figyelembe véve a gyűjteményt alkotó hangszereket, valamint a füzetébe feljegyzett elnevezésüket, feltételezhető, hogy gyűjtése során a Szlovák Tudományos Akadémia által 1967-ben közzétett, Ladislav Leng Szlovák népi hangszerek című publikációját vette figyelembe.
Sylvia Duffeková a sajtónak elmondta a gyűjtemény több száz darabból áll.
„Nem is tudom megsaccolni. Vannak még ládák, népviseletek, a bacsák termékei, rengeteg minden, amit a népművészektől sikerült összegyűjteni. Ezeknek a tárgyaknak köszönhetően házunk inkább múzeum, mintsem modern háztartás benyomását kelti” – tette hozzá Kornel Duffek örökségének őrzője. Kiderült, hogy a hangszerek azonosítása sem volt olyan egyértelmű, erre már csak utólag, a gyűjtő halála után került sor. A család rendelkezésére mindössze egy, a takarítás során véletlenül megtalált jegyzetfüzet állt. Ennek ellenére végül is sikerült a hangszerek nagy részét azonosítani, ha nem is mindig tudni, honnan származik egy-egy darab.
