A művészlét sohasem lehet cél, hanem eszköz
Az 1997-ben alakult, ipolybalogi székhelyű Szent Korona Kórus a Musica Sacra, vagyis az egyházzene elkötelezett tolmácsolója. Az énekkar, amely kilenc különböző európai országban vendégszerepelt, több hazai és nemzetközi kórusverseny díjazottja. A kórus egyik karnagyával, Molnár Ottóval beszélgettünk.
Milyen korosztály alkotja a kórust? Jelenleg mennyi taggal működnek?
A kezdeti időkben a kórust főleg közép- és főiskolás diákok, tizenéves fiatalok alkották, ám az elmúlt évek során nagyot változott a korfája. Az átlagéletkor 30-40 év, de a 17 és az 50 év feletti énekes ugyanolyan elkötelezetten jár az énekkarba. Létszáma körülbelül 30 fő.
Hogyan egyeztetik össze a kórustagok a kórusban való működést a mindennapi életükkel?
A színtér, mely az énekesek részéről folyamatos egyeztetést igényel, egyrészt a család, másrészt a munkahely. Sok esetben a háttérország, a család az a hely, mely nagy áldozatot hozva, családi teendőket átvállalva azt a szabad időkeretet, melyet a próbák és koncertek igényelnek, az énekes részére biztosítja.
Ezúton mondok köszönetet az énekkar valamennyi jelenlegi és korábbi tagjának és családtagjaiknak, hogy energiát és időt nem sajnálva hosszú évek óta szolgálják a művészet, a szellemi értékek és az értékteremtő szemléletmód ügyét!
Milyen szempontok alapján állítják össze a műsoraikat? Vannak olyan korszakok vagy zeneszerzők, akik különösen közel állnak a szívükhöz?
Az egyes hangversenyek műsorát legtöbbször az aktuális felkérés, koncert határozza meg. Mivel egy kifejezetten egyházi kórusmuzsikát tolmácsoló énekkarról van szó, az adott koncert anyaga általában az éppen aktuális egyházi ünnephez, ünnepkörhöz illeszkedik, illetve az adott liturgikus időszakból indul ki. Hála Istennek – ha szabad ilyet mondanom – az énekkar „mindenevő”.
Így G. P. da Palestrina, William Byrd, J. S. Bach, Henry Purcell, W. A. Mozart, Gabriel Fauré, S. Rachmaninov, Mikuláš Schneider-Trnavský vagy Kodály Zoltán, Bárdos Lajos és Daróci Bárdos Tamás művészete is igen népszerű a kórustagok körében. Az énekkar annak a több évszázados közkincsnek, egyházi kórusirodalomnak ismert és kevésbé ismert darabjait, gyöngyszemeit is műsorára tűzi, melyeket a napi zenei élet, koncertélet esetleg marginalizál vagy egyáltalán nem tart műsoron.
Milyen kihívásokkal szembesül a karnagy a kórus vezetése során? Hogyan motiválja a kórustagokat?
Nyilván – ahogy az manapság egy általános kortünet – az időhiány okozta nehézségek az énekkar életében is megoldandó feladatot, komoly kihívást jelentenek. Az a munkafolyamat, mely egy-egy műsor, egy-egy koncert művészileg, szakmailag és érzelmileg igényes megszületésének a záloga, nagyon precíz, tudatos tervezési, logisztikai, ütemezési háttérmunkát igényel.
Kodály Zoltán szavaival: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”
Milyen tervei vannak a kórusnak a jövőre nézve?
Az énekkar szakmai irányítását Pászti Károly kollégám mellett látom el, technikai működtetése Czibulya Márk kóruselnök érdeme. Kórustársaim áldozata, alázata és elköteleződése, s a három évtizede tartó kemény munka hozományaként az énekkar munkájának fája sorra termi értékes gyümölcseit.
Ez azt jelenti, hogy az előtérbe nem magát, hanem az általa képviselt értéket állítja. A mai, nárcisztikus világban ez egyre ritkább. Egy hiteles előadó sohasem kanonizál, kijelent, hanem hallgatósága felé azt a mérhetetlenül gazdag intellektuális, lelki, zenei közkincset közvetíti, melyet eleink örökítettek reánk. A kórus küldetésének elsődleges katalizátora ezen értékeknek a művelése és továbbadása.
Aki az énekkar szakmai életét szeretné figyelemmel követni, ide kattintva megteheti.
