A lemezkiadás lehetőségei napjainkban
A Felvidéki Zenei Társaság harmadik eseményének vendége Bene Attila, a magyarországi GrundRecords lemezkiadó vezetője volt. A rendezvény ezúttal is a dunaszerdahelyi Soul Hunter Music Clubban valósult meg.
Hogyan néz ki a zeneipar belülről? – hirdette a Felvidéki Zenei Társaság harmadik workshopja, s bár az egész zeneiparról teljes képet nem kaphattunk, egy lemezkiadó szűrőjén keresztül valamelyest betekinthettünk a kulisszák mögé. A FEZET hírlevelében és Facebook eseményében hat pontban tüntették fel a workshop témaköreit:
-
Hogyan működik egy kiadó valójában – a felvételtől a terjesztésig.
-
Mit keres egy kiadó egy zenekarban?
-
Milyen hibákat ne kövess el, ha meg akarsz jelenni náluk?
-
Digitális és fizikai kiadás: melyik éri meg jobban?
-
Hogyan kerülsz fel a Spotifyra, a Deezerre és a YouTube Musicra?
-
Milyen jogokat adsz át – és mik maradnak nálad?
Írásom elején tisztázzuk azt, hogy mivel az ominózus időpontban majdnem egy időben legalább két kulturális rendezvény zajlott (ez mondjuk gyakorta megesik Dunaszerdahelyen), és egy másikra már korábban eligérkeztem, így sajnos nem maradhattam végig az eseményen, ellenben a jelenlévők beszámolóiból fakadóan a teljes workshopról áttekintést szereztem. Másodsorban a GrundRecords tevékenységét részletesen figyelemmel kísérem, és saját magam is birtokosa vagyok a kiadó számos hanghordozójának. Amit viszont a helyszínen is megtapasztaltam, hogy a rendezvény műfaja inkább hasonlított egy kiadói élménybeszámolóhoz és kötetlen beszélgetéshez, mint egy workshophoz, de erről a meghívott vendég tehetett a legkevésbé.
A GrundRecords sztorija valahol ott kezdődik, hogy az MTA-nál a rendszerváltozás idején vegyésztechnikusként dolgozó Bene Attilát a munkahelyén nem engedik el egy Slayer-koncertre. Márpedig a felettesei nem tudták, kivel „játszadoznak”, hiszen Attilának a Venom után a Slayer a legnagyobb kedvence, így főnökei nagy meglepetésére fogta magát és felmondott. Mindenki azt hitte, hogy szórakozik, pedig nem viccelt. A sors azonban úgy hozta, hogy épp akkor kínáltak fel számára egy munkalehetőséget az egyik kedvenc lemezboltjában. Mivel maga is szenvedélyes lemezgyűjtő, így természetesen elvállalta a „beugrást”. Később egy másik lemezbolt is alkalmazta, amit végül át is vett a tulajdonostól. Ezután a Sony Music-hoz, majd a Music Dome-hoz került, végül ott volt az Alexandra Records születésénél is, igaz ez a történet csak nagyjából másfél évig zajlott. Mivel egyik lemezkiadónál sem azt látta, amit elképzelt, így nyolc évnyi „pihenés” (vagy inkább rákészülés?) után belevágott egy saját kiadó létrehozásába, amelyből egy rövid idő múltán kifejlődött a GrundRecords, amely kiadó szinte már a megszületése után felzárkózott a hazai élmezőnyhöz ügyes, de szokatlan üzletpolitikája, illetve a hiánypótló, vagy kuriózumnak számító kiadványok és kevéssé ismert zenekarok lemezeinek megjelentetése eredményeképpen.
A kiadó profiljának meghatározásához és a „gépezet” elindításához nyilván kellett jó adag kockázat, vagányság, és persze hit, hogy ez biztosan működni fog így is, mert ők valóban más utat választottak, mint a multik, vagy hasonszőrű független társaik zöme. Manapság a GrundRecords már nemcsak kiadó, hanem forgalmazza is termékeit és saját webshopot is működtet.
Széles repertoárját beat, rock, metal, progresszív rock kiadványok, gyermeklemezek, hangoskönyvek és zenés dokumentumfilmek alkotják. A lemezkiadó egyben hangfelvétel-kiadó is. 2012 óta létezik, és olyan előadók és zenekarok felvételeit jelenteti meg, mint például az Omega, a P. Mobil, a Hobo Blues Band, Bródy János, a Vágtázó Halottkémek, a Mystery Gang, az Ismerős Arcok, vagy a Pokolgép. A kiadónál jelent meg Kovács Koppány szólóalbuma és a Rómeó Vérzik egyik CD-je is.
A GrundRecords több okból kifolyólag is különbözik a többi, Magyarországon működő lemezkiadótól. Fontos megemlíteni, hogy kizárólag magyar zenekarok és előadók kiadványait jelenteti meg.
Ezek között több olyan anyag akad, amelyet egykoron más lemezkiadó (leggyakrabban a Hungaroton, mivel a 80-as évek közepe előtt monopolhelyzetben volt Magyarországon) jelentetett meg, de manapság már vagy nem kapható fizikai hanghordozón az ominózus kiadvány, vagy pedig CD-n azóta sem jelent meg. Ilyen például Nagy Feró Hamlet című albuma. A P. Mobil, a Hobo Blues Band vagy az Omega esetében azonban a régebbi hanghordozók újramasterelt, bizonyos esetekben a régi analóg sávok felhasználásával újrakevert verziók is napvilágot látnak, nem kevés extra anyaggal, ami nemcsak a hanganyagot, hanem az extra vizuális tartalmat is érinti, Nyilvánvaló, hogy ezzel a lemezgyűjtőknek is kedveskedni szeretnének. A GrundRecords azonban kevéssé ismert magyar zenekarokat is felkarolt, lehetőséget nyújtva számukra hanganyaguk megjelentetésére.
mondta Bene Attila, aki szót említett arról is, hogy ha csak a személyes kedvenceit jelentetné meg, akkor valószínűleg csődbe menne a kiadó, tehát így semmiképpen nem szabad hozzáállni a lemezkiadáshoz. Azonban van pár olyan magyarországi kedvenc előadója, akiknek a már nem kapható, vagy meg sem jelent, de potenciálisan kiadható hanganyait nem csak ő látná szívesen a polcain. Attila szerint a régi anyagok újrakiadása egy nagyon izgalmas történet, mert először is fel kell kutatni a kiadót, amely a hanganyagot korábban megjelentette, illetve a hangfelvételek tulajdonosát, akivel le kell szerződni, licencszerződést kell kötni, hogy felhasználhassák a hangfelvételt egy CD, vagy vinyl kiadás során. A GrundRecords fontosnak tartja az előadóművész beleegyezését, még akkor is, ha jogilag erre nem lenne szükség, mivel a kiadó harmadik félként csatlakozik az eredeti kiadó és a művész közötti szerződéshez, ami azt jelenti, hogy licencvevőként az eredeti kiadótól megvásárolja a licencjogokat, és a művész és az eredeti kiadó között fennálló szerződés alapján ebből fizeti ki a művész számára a royalty-t, vagyis az előadói jogdíjat.
ecsetelte a kiadóvezető. Ezenkívül a Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége is fizet illetéket a művészeknek az egyéb járulékos beszedésekből.
Egy új anyag megjelentetése pedig úgy működik, hogy bejön az előadóművész a kiadóhoz, és megkérdezni, hogy milyen feltételek mellett adnák ki az anyagát. Ezek után kezdődik egy adok-kapok, és a végén vagy meg tudnak egyezni, vagy nem. Ha sikerül megegyezniük, akkor az új anyag promócióját egy külsős cég végzi, amellyel a kiadó korábban szerződött. A kiadó feladata viszont a hanganyag audió és vizuális tartalmának ellenőrzése, azaz a master felvétel megvizsgálása és a lemezborító hibáinak kiszűrése még a megjelenés előtt, ami egy sziszifuszi munka, mert nagy odafigyelést igényel. Szó volt még arról, hogy miért éri, illetve miért nem éri meg egy kezdő zenekarnak megjelentetni a lemezét egy kiadónál és ez milyen feltételekkel, továbbá anyagi kiadásokkal jár. Nyilván a kiadó más kondíciókat kínál egy kezdő zenekar számára, mint például egy P. Mobilnak vagy Bródy Jánosnak, akik szinte kapásból „hozzák” az aranylemezt. Az előadás végén kötetlen beszélgetés keretében bárki kérdezhetett.
