A jó zene nem megy ki a divatból

Miért választottátok éppen a verséneklést? Akkoriban, a forradalom idején, tájainkon leginkább a Magyarországról átjáró Dinnyés József volt ismert, aki megzenésített verseket adott elő.

A Kaláka fesztivál hatására döntöttünk a műfaj mellett. Elszántan szereztük az új dalokat, mert a közönség vevő volt rájuk. Számos fesztiválon léptünk fel, viszonylag nagy tömeg előtt. Persze más nótákat, népdalokat is játszottunk. Nem voltunk mi ebben elsők, hisz előttünk már ott volt a Borostyán, az általad említett Dinnyés József és mások.

Nem nevezhető mindennapinak a zenekar névadása sem, hisz gyakorlatilag pillanatok alatt született a rendkívül ötletes és sokatmondó név…

Ez is a Kaláka fesztiválhoz kötődik. Odajött hozzánk a szervező, és azt mondta, nemsokára színpadra léptek, de az olyan bugyuta név, hogy Zsapka Attila és barátai, találjatok ki gyorsan valami ütőset. Mivel előző este, amikor megérkeztünk, konyakoztunk, a Korzár (kalóz) nevű italt fogyasztottuk, hirtelen ez ugrott be. Azt is tudtuk, hogy ha már a forradalom évében „születtünk”, akkor ezt jó lenne megpecsételni a nevünkkel is. Ebből lett a Kor-Zár.

Gondolom, számotokra 1989 kapu lehetett a világra, hiszen nemcsak a rendszer változott meg, de előttetek is megnyílt az út, elkezdődött a fellépések, koncertek sorozata.

Bizonyos értelemben igen. Főleg annak örültünk, hogy már bármikor mehettünk Magyarországra. A mai fiatalok nem tudják, hogy ’89 előtt még a szocialista országokba sem lehetett bármikor utazni, azt is korlátozták. Hála istennek, ez megszűnt, és több koncertet adtunk az anyaországban, s később Csehországban is felléptünk. Dinnyés Józseffel is volt egy koncertsorozatunk. Amikor az első három lemezünket készítettük, akkor volt igazán aktív az együttesünk. Manapság már csak koncertek előtt, új lemezek készítésekor jövünk össze próbálni, vagy most a kerek évforduló miatt, hiszen minden tagunknak más elfoglaltsága is van.

A magyar költészet gazdag kincsestárából bőven volna még választanivaló, mennyire tudtok a versek megzenésítésével foglalkozni?

Ezt a munkát nem adtuk fel, jómagamnak és Zsoltnak is vannak új szerzeményeink, csak már nem olyan módszeresen és nem olyan rendszeresen foglalkozunk dalszerzéssel. A jövőben viszont mindenképp szeretnék jobban az alkotásra fókuszálni, de hogy találok-e rá elég időt, azt nem tudom. Tizenöt éve a zenéből próbálok megélni, önmagam menedzsere is vagyok, ami azzal jár, hogy rengeteg szólókoncertem van, nem szólva a Vadkerti–Sipos–Zsapka-trióról, aminek szintén a tagja vagyok. Az adventi időszakban triónk több jótékonysági koncertet is ad, nagyon szívesen segítünk, főleg ha gyermekekről van szó.

Hogyan ünneplitek a Kor-Zár születésnapját?

Ötállomásos koncertsorozatot szerveztünk. A forradalom 30. évfordulójának napján, november 17-én kezdtünk Gútán, ahol az ottani Csemadok is jubileumot ünnepelt. Így nemcsak a Csemadokra, a Kor-Zárra, hanem a forradalomra is emlékeztünk. November 28-án volt a nagykoncertünk Komáromban, ami a szokásosnál kicsit hosszabb lett, és amire meghívtuk mindazokat, akik a harminc év alatt megfordultak az együttesben. Sokan voltunk a színpadon, és jó volt együtt énekelni. November 30-án Nagykaposon koncerteztünk, decemberben pedig Tardoskedden és Érsekújváron. Érsekújvárott már ötödik éve adunk karácsonyi koncertet, ez már hagyomány, az idén viszont ez lesz a turnénk zárókoncertje. A jubileumi koncerteken a zenekar minden korszakából adunk elő dalokat, előszedtünk régi nótákat, némelyiket áthangszereltük, megszólal a szaxofon és a hegedű. Új válogatásalbumot adtunk ki. Erre négy új dal is felkerült, amelyek konkrét eseményekhez fűződnek.

Milyen generáció jár a koncertjeitekre? Van üzenete a zenéteknek a mai ifjúság számára is?

Hála istennek, vegyes a közönség. Akik régóta szeretik a zenénket, azok többen vannak ugyan, de fiatalokat, kamaszokat és gyermekeket is felfedezünk a sorokban. Akadt olyan fiatal, aki azért jött el a koncertünkre, mert a szülei mindig a Kor-Zárt hallgatták, és kíváncsi volt ránk. Az iskolákat is azért járjuk, hogy a gyermekeknek megmutassuk a magyar költészet és zene remekeit. Főleg ma fontos ez, amikor már szinte ciki magyarnak lenni, vagy magyar nemzetben gondolkodni. Ezt muszáj ellensúlyozni. Persze, mást jelentett nekünk a bársonyos idején egy-egy vers, más volt az üzenete, mint most. Ma már bárki bármit elénekelhet, ami sajnos gyakran a hatásvadászatra épül, valódi mondanivaló nélkül. A régi, jó dalok azonban sosem mennek ki a divatból. Egy-egy Máté Péter, slágert évtizedek múlva is hallgatni fognak.

Számodra mi a nagyobb élmény, amikor egyedül zenélsz, kevesebb embernek, vagy amikor többen muzsikáltok nagyobb tömeg előtt?

Nekem az a fontos, hogy a közönség vevő-e arra, amit csinálok vagy csinálunk, együttműködik-e, megvan-e köztünk az a bizonyos rezgés. Mert ha igen és maguk is bekapcsolódnak, akkor valami születik, ami a közönség és számomra is élvezetes. Ez adja meg egy-egy koncert, fellépés varázsát, ami bennem és a közönségben is sokáig megmarad. Talán ez segít abban is, hogy zenészként, legalábbis a bensőmben, fiatal maradjak.

Az adventi időszakban beszélgetünk, adódik hát a kérdés, meg tudod-e élni ezt az időszakot, a várakozás idejét?

A gyertyák égnek nálunk is, a gyermekek minden évben nagyon várják a vasárnapokat, bontogatják az adventi kalendárium ablakocskáit. Gyertyagyújtáskor sajnos nem mindig tudok ott lenni. Biztos, hogy ezzel nem vagyok egyedül, mindenki rohan, tele vagyunk kötelességekkel. Pedig pont arról szól ez az időszak, hogy visszavegyünk és egy kicsit befelé forduljunk. Szomorú, hogy sokak számára teljesen értelmét veszítette az advent és a karácsony. Csak az ajándékozás maradt, már októbertől nyomják a reklámokat, minden eladó.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/49. számában.