25 éves a Big Man Band és a Big Man Pub
Kezdhetném úgy is, hogy Michnya Robi, a Total Chaos zenekar egykori oszlopos tagja nagy fába vágta a fejszéjét a kilencvenes években, de inkább azt mondom, hogy elültetett egy fát, melynek gyümölcseit 1997-ben gyűjthette be. Ezek pedig a Big Man Band zenekar és egy rock kocsma, a Big Man Pub.
Első találkozásom Robival, ha jól emlékszem, még a múlt évezredben esett meg. A pozsonyi magyar főiskolások szervezték diákbáljukat (vagy egy Magyarbulit?) a pozsonyi Mladá Garda kollégiumának nagytermében. Mivel friss zenekarunkkal mi is szerettünk volna fellépési lehetőséghez jutni, így a helyszínen az egyik közös ismerősünk azt ajánlotta, hogy annak a nagy darab „fazonnak” szóljak, aki énekel és gitározik, mert ő a zenekarvezető.
Végül leesett a tantusz, hogy a billentyűssel együtt én, mint gimnazista, őket láttam a kilencvenes évek elején a pozsonyi Duna utcai gimi tornatermében. Mégpedig nem bakot ugrani, hanem zenélni, ami akkortájt ott szinte elképzelhetetlennek tűnt, de nekik mégis sikerült. Az a formáció viszont nem a Big Man Band volt, hanem még a Total Chaos. Robi elmesélte, hogy Megyeren üzemeltet egy rock pubot is, ahová szívesen várja zenekarunkat, amelyet még nem hallott és nem látott, csak én meséltem róla neki az előbb. Már akkoriban is ritkán találkoztam olyan emberekkel, akikbe ennyi bizodalom fért. Meglepődtem, ám örültem is, mivel egy legyet kergettem, de kettőt sikerült lecsapnom.
Kisvártatva meg is jelentünk zenekarunkkal a pubban, és leesett az állunk, hogy ilyesmi létezik Nagymegyeren.
Aztán a közösségi platformok megjelenésével a kétezres évek vége felé valami megtört. Nemcsak a Big Man Pubban, nemcsak Nagymegyeren, hanem máshol is. Az emberek elmaradoztak, az igények megváltoztak. A kegyelemdöfést a kultúrának a koronavírus vitte be, de mondhatjuk övön aluli rúgásnak, vagy hogy helyben maradjunk, (majdnem) halálos fertőzésnek. De jól tudjuk, a kultúra vonalán (is) minden zenés hely, színház, múzeum, kultúrház, és persze maguk az előadók illetve a kiszolgáló személyzetük hogyan járt, nem kell újra ragozni.
A Big Man Pubra is rájárt a rúd, de a tulajdonos együtt lebegett vele élet és halál között.
Aztán mégis legyőzték a szörnyű kórt mind a ketten, mert aki szívből csinál valamit, az nem adja fel egykönnyen, még akkor sem, ha rámegy pár alsónemű. Mert így történt. Még akkor sem, ha olykor ki kell kapcsolni a fűtést. Mert az is így történt.
És 2022. december 30-án újra Big Man Band koncertre készültünk a 25 éves Big Mand Pubba. Elhatároztam, megírom, milyen volt a zenekar ezen az estén, igaz, már a jubileum után, de valódi ünneplés híján, hiszen az év elején (akkor lett volna negyedszázados a csapat és a pub) még nem igazán lehetett ünnepelni a korlátozások miatt. Elindulásunk előtt csörög a telefon. Robi volt az, mivel tudta, hogy készülünk az esti fellépésre:
Nem hiszem, hogy sok embernek eszébe jutott volna ilyen figyelmesség. Nyilván ennek tudatában is elindultunk, hiszen megígértük, hogy megyünk. A helyszínre érve, gondoltam, készítek még egy gyors villáminterjút Robival, és el is kezdtük a beszélgetést, de aztán arra terelődött a szó, hogy semmi sem úgy van, ahogy annak lennie kellene. Mármint a világban. Ebben (is) nagy volt az egyetértés közöttünk. Aztán a fiúk belecsaptak volna a lecsóba, de Big Man erősítője mintha meghallotta volna, miről beszélünk, és dacosan nem volt hajlandó úgy megszólalni, hogy jó legyen. Gyuszi nincs, maradt egy gitár, a Robié, de ott meg az erősítő mondta be az unalmast. Azaz két gitárból nulla, ami kihangosítható, gitár nélkül pedig nem lehet elkezdeni a bulit, ez nem Emerson, Lake & Palmer. Így aztán kicsiben is beigazolódott, hogy semmi sem úgy van, ahogy annak lennie kellene...
Kitaláltuk, hogy ezek után mit fogok írni:
150 őrjöngő ember szinte szétbontotta a pubot, mert már alig várták, hogy elkezdődjék a Big Man Band jubileumi koncertje. A dedikációkért a bejárati ajtón túl is sorakoztak, sokan kezükben tartva azt a nemrégen kiadott vinyl válogatásalbumot, amelyet egy ismert magyarországi lemezcég jelentetett meg a Big Man Band 25 éves jubileumának tiszteletére, így a zenekar csak félórás késéssel kezdhette el műsorát. Big Manék pólóit, CD-it amúgy is azonnal elkapkodták, egy szál sem maradt belőlük. A médiastáboknak külön meg kellett küzdeniük a helyekért a színpad közelében, mert a túlzsúfolt rock kocsmában egy gombostűt sem lehetett elejteni. Az első sorokban sikítoztak a bakfis lányok, mások arra vártak, hogy egy hanyagul a közönség közé pöckölt pengetőhöz jussanak. Egy bombázó felhúzta testére feszülő zenekari pólóját, néhány idősebb rajongó megrökönyödésére, de még több idősebb és fiatalabb rajongó nagy örömére gyorsan lekapta melltartóját és Bandi mikrofonállványára hajította. Hívni kellett a mentőket is, mivel egy nem éppen szomjas fiatalember teljes extázisban omlott össze az egyik legnagyobb BMB sláger, a Minoritas alatt. Lehet, túlontúl azonosult a dalszöveggel. Még az volt a szerencse, hogy nem lett komolyabb baja. Megérkeztek viszont a rendőrök is, ugyanis az A Tátrában alatt a gondosan hangszigetelt pubból olyan hangorkán hasított ki az utcára, hogy többen is betelefonáltak, mondván nem tudnak aludni a nagy hangerőtől. Egy rövid technikai szünetet követően ezt a problémát is sikerült orvosolni. Sok tévéstáb már este 10 óra előtt a stúdióba sugározta addig felvett kép- és hanganyagát, hogy még a késő esti hírekbe be tudjon kerülni pár részlet ebből a frenetikus koncertből. A köztársasági elnök asszony még aznap este táviratban gratulált a zenekarnak.
Ha már a politikusok egész évben hazudnak, szilveszterkor talán mi is füllenthettünk egy bekezdésnyit. Ennyi nekünk is jár. Mindenesetre Robi és a Big Man Pub továbbra is várja a zenekarok jelentkezését, keressék csak bátran, még akkor is, ha a gázsi mellé jövőre talán nem lesz akkora a tiszteletdíj. De a kedvesség és a becsületesség a kezdetek óta változatlan, és ez a lényeg. Meg a Big Man Band felállása. Nagy gratuláció Robiéknak a 25 évért, továbbá boldog új évet és sokkal több szerencsét, mint az utóbbi esztendőkben!
- Michnya Róbert „Big Man” – gitár, szájharmonika, ének
- Kovács Vince – dob
- Katona András „Bandi” – billentyű, ének
- Ollé Gyula – gitár
- Kosár Dezső „Öreg” – basszusgitár, vokál
