2020. január 18., 20:22

Különdíjas film Kassa lelkületéről - VIDEÓVAL

Márai Sándor írásain, naplóbejegyzésein keresztül mutatja be Kassa lelkületét, szellemiségét, illetve állítja szembe az író korának városát a maival Nagy Emese rendező és Bartók Csongor operatőr filmje, a „Nem szabad egyedül utazni” című alkotás. A film különdíjat nyert a XIX. Lakiteleki Filmszemlén.

Videó:  vimeo

A Lakiteleki Filmszemle tavalyi, tizenkilencedik évfolyamába 116 filmet neveztek be magyarországi és határon túli alkotók. A döntő versenyprogramjában 31 film szerepelt, a „Nem szabad egyedül utazni” egyedüli felvidéki alkotásként. Nagy Emese és Bartók Csongor filmje a Pro Media Alapítvány különdíját kapta.

Nem szabad egyedül utazni

A filmben kizárólag Márai-idézetek hangzanak el, amelyek az író Kassát megörökítő műveiből származnak. Bár az író csak a gyermekkorát töltötte szeretett szülővárosában, haláláig kassai polgárnak tartotta magát. A film Márai szeretett Kassáját mutatja be, szembesítve a város száz évvel későbbi, mai arculatával, bejárva annak egyes, az író által is látogatott történelmi és kulturális nevezetességeit, illetve hétköznapi helyszíneit.

Nagy Emese rendező elárulja, hogy először a gimnáziumban találkozott Márai Sándorral. Meghatározó volt számára, hogy a nevével fémjelzett iskolában tanult, majd szavalóversenyeken próbálta tolmácsolni az írásait, sőt, még a magyar nyelv és irodalom érettségin is őt húzta. Valamikor ekkor kezdődött a hozzá és Kassához fűződő szerelme, állítja.

A filmtervvel 2018 őszén a Dunaversitas Egyesület által a Közszolgálati Médiaakadémia Alapítvány szervezésében indított mozgókép-szerkesztői, rendezői, operatőri mesterkurzusra jelentkeztek. A forgatókönyv hónapról hónapra csiszolódott, és 2019 kora tavaszán elkezdődött a forgatás.

A történet mesélője a múltidéző villamos, amely egyébként a helyi tömegközlekedési vállalat gépparkjának egyik legrégibb működő villamosa. Az ’50-es években készült, és a villamosvezetők között már csak néhányan vannak, akik vezethetik.

Nem megérteni, átérezni kell

Bartók Csongor szerint operatőrként a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy kövessék a Dunaversitas tanárainak javaslatát. Az volt ugyanis az elvárás, hogy ne dokumentarista stílusban forgassanak, hanem egyfajta filmköltészetet műveljenek, vagyis művészi hatásra törekedjenek a munkájukkal. Nem titkolja, hogy számára ez volt a legnehezebb, hiszen ilyet még nem csinált korábban. Mindezt még az is nehezítette, hogy Emesével ellentétben az ő fejében igazából akkor állt össze az egész koncepció, amikor vágták a filmet.

"Három napig vágtuk, reggeltől estig, s amikor befejeztük és megnéztük, akkor esett le, hogy ezt a filmet nem megérteni kell, hanem egyszerűen átérezni, átélni"– mondja az operatőr.

Ezt a rendező is megerősítette, kiemelve, hogy a film lényege az impresszió, vagyis az, hogy valamilyen hatást, érzelmet keltsen a nézőben.

"Szerettem volna megörökíteni Kassát, ahogy én látom, ahogy beleszerettem ebbe a városba" – mondja Nagy Emese.

Nem az volt a cél, hogy egy útikönyvszerű kisfilmet, vagy netán reklámfilmet forgassunk. Más szemszögből szerettem volna bemutatni a várost, azt, hogy Kassának lelkülete, szellemisége van, lakozik benne egy lélek. Bár ez most már nem az, amit Márai Sándor leír és megfogalmaz, de még mindig ad egy jellemet a városnak, és azoknak is, akik benne élnek. Ezt szerettük volna vászonra vinni. Ami talán megfoghatatlan, és éles ellentétben áll azzal, ami száz évvel ezelőtt volt, és amiről Márai is beszél.

A készítők a filmben tudatosan benne hagyták a szlovák feliratokat, a szlovák beszédet, mert Kassa ma már nem magyar város. Már nem az író városa, nem az, amit olyan szeretettel ábrázolt számtalan művében.

Kerestem Márai Sándor Kassája és az én Kassám közötti hasonlóságot, de csupa ellentétet találtam, szinte egy másik világot. De még így is varázslatos, és van miliője."
Folytatódik az együttműködés

Végezetül az alkotók elmondták, hogy a jövőben is szeretnék folytatni az együttműködést.

"Ennek a filmnek az elkészítése teljesen új tapasztalat volt számomra. Minden olajozottan működött, öröm volt dolgozni. Újdonság volt számomra, hogy a mindennapokkal ellentétben, amikor egyszemélyes stábként dolgozom, itt nem én csináltam mindent, hanem megosztottuk egymás között a feladatokat. Így talán még jobb, érdekesebb és szebb anyagok születhetnek" – húzza alá Bartók Csongor.

Nagy Emese hozzáteszi, hogy Csongorban végtelenül precíz és következetes alkotótársra talált, akivel öröm együtt dolgozni. Mindenképpen szeretnék folytatni a közös munkát. Nemcsak azért, hogy erősítsék a felvidéki magyar filmgyártást, hanem azért is, mert ez fontos számukra.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.