Élni a múltat, Kopecsni Gáborral beszélgettünk - VIDEÓ
Egy hagyomány addig él, amíg van, aki nemcsak emlékszik rá, hanem meg is éli. Kopecsni Gábor közel két évtizede kutatja a magyar népi harci testkultúrát, pásztoroktól gyűjt, régi technikákat tanulmányoz, majd mindezt a Felföldi Dalia Iskolában adja tovább a következő nemzedéknek. A szablya, az íj, a fokos vagy éppen a karikás ostor azonban nála nem önmagáért való eszköz: mögöttük tudás, fegyelem, közösség és identitás húzódik.
A hagyományt könnyű félreérteni. Ha csak tárgyakban, viseletekben, mozdulatokban és ünnepi alkalmakkor elővett kellékekben gondolkodunk, hamar múzeumi tárggyá válhat. Kopecsni Gábor munkája éppen abból a gondolatból indul ki, hogy amit az elődök ránk hagytak, azt nem elég megőrizni, érteni, gyakorolni és továbbadni is kell.
A Felföldi Dalia Iskola ennek sajátos példája. Kopecsni Gábor közel két évtizede kutatja néprajzi módszerekkel a magyar népi harci testkultúrát. Pásztoroktól gyűjtött ismereteket a botbirkózásról, a fokos vívásról és a karikás ostor használatáról, emellett a magyar népi birkózások különböző formáit is tanulmányozta. Kutatásai a katonai harci kultúrára is kiterjednek, különösen az íj, a fokos és a szablya történetére.
Ezekből a forrásokból és gyakorlati tapasztalatokból született meg a Dalia harcművészeti rendszere, amely hét fő tudásterületre épül. A központ Gömörpéterfalán működik, ahol csapatvezetői képzéseket is tartanak, miközben az iskola több felvidéki településen és Magyarországon is közösségeket kapcsol össze.
A cél azonban nem pusztán az, hogy a fiatalok megtanuljanak bánni egy szablyával vagy egy íjjal. A Dalia saját meghatározása szerint arra törekszik, hogy a felgyűjtött néprajzi tudás ne csak dokumentáció maradjon, hanem visszakerüljön az életbe. A hagyomány így nem egy lezárt múlt, hanem valami, amit a jelenben lehet megélni.
