A magyarság nem földrajzi kérdés – Egy felvidéki család története New Yorkból – VIDEÓ
Meddig marad otthon az a hely, ahonnan egyszer elindultunk? És vajon mit jelent az otthon annak, aki már több mint húsz éve egy másik kontinensen él? Egy család, két világ, két nyelv és egy kötelék, amit úgy tűnik, a távolság sem tud elszakítani. Egy felvidéki édesanya és magyarországi férje több mint két évtizede élnek Amerikában, de a magyarság számukra nem valami, amit maguk mögött hagytak. Vajon mit tanulhatunk tőlük mi, akik jóval közelebb élünk ahhoz a kultúrához, amelyhez tartozunk?
Regina és Tibor több mint húsz éve élnek New Yorkban. Ott találkoztak, ott szerettek egymásba, ott alapítottak családot, gyermekeik pedig már az amerikai mindennapokban nőnek fel. Mégis magyarul beszélnek velük otthon. Nem azért, mert ezt valamiféle kötelességnek érzik, hanem mert számukra ez egyszerűen természetes része annak, akik.
A gyerekek évente egy-két hónapot Magyarországon és a Felvidéken töltenek. Ismerik a nyelvet, a családot, a kultúrát, az itteni világot, miközben életük egy másik kontinenshez kötődik.
Az ő történetük talán nem arról szól, hogyan kell magyarnak lenni. Sokkal inkább arról, hogy mit tartunk annyira fontosnak, hogy akkor is továbbadjuk, amikor már nem vesz körül bennünket nap mint nap.
Mert lehet, hogy a magyarság megőrzéséhez nem az kell, hogy mindig otthon legyünk. Hanem az, hogy legyen bennünk valami, amit nem akarunk elveszíteni.
