Zsemlér

A község az Alsó-Garammente kistájon, sík vidéken, a Garam bal partjának közelében, Lévától 12 km-re délre, Garamszentgyörgytől 3 km-re északnyugatra. Mellékút (1542-es út) köti össze Garamszentgyörggyel és Nagyodon (2,5 km) keresztül Felsőszecsével. Délről Garamszentgyörgy, keletről Kisóvár, északnyugatról Nagyod, nyugatról pedig Tőre községekkel határos. Keleti határát a Kompa-patak, nyugati határát pedig a Garam alkotja.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, a járás megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (4,43 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

A 18. században részben szlovákokkal betelepített falu lakossága a 19. század második felére magyarrá vált. 1910-ben 380, 1921-ben 399, 1939-ben pedig 366 lakosa volt. Csehszlovákiához csatolása után, 1921-ben már a lakosság egyötöde, 1930-ban pedig többsége szlováknak vallotta magát, ennek (és a magas - 55,8 % - reszlovakizációs rátának) következményeként mentesült a Magyarországra történő áttelepítés alól. 1961-ben már ismét a magyar nemzetiségűek alkották a lakosság többségét. 1939-1991 között népességének több mint felét elveszítette (366-ról 175-re csökkent a lakosságszám). 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 19,4 %-ról 27,5 %-ra nőtt, de a lakosság többsége (71,9 %) ma is magyar nemzetiségű. A túlnyomó többség (88 %) hagyományosan római katolikus vallású.

Zsemlér egyike a garamszentbenedeki apátság 1075-ben kelt alapítólevelében említett községeknek, Semlar alakban. A település a 16. század feléig a garamszentbenedeki apátsághoz (ekkor 1209-ben Semellar, 1314-ben Semler, 1411-ben Sempler, 1464-ben Semlyer névalakban), majd utána az esztergomi káptalani birtokokhoz tartozott (ekkor Zemlér, Zsemlyér és Zsemlét névalakban). 1601-ben malma és 26 háza volt. 1720-ban 13 adózója volt. 1729-ben kálvinista magyarok és katolikus szlovákok telepedtek le a faluban. 1828-ban 37 házában 246 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1849. április 18-án a Garamon vert hídon kelt át a VII. honvédhadtest. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, míg 1938-45 között ismét Magyarországhoz csatolták. A 2. világháború utáni kitelepítésekkor (1947) 28 magyar családot deportáltak kényszermunkára Csehországba.

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Szent Lászlónak szentelt római katolikus temploma a 19. század elején épült klasszicista stílusban.