Zétény

A község a Felső-Bodrogköz északnyugati részén, a Ticce-patak partján fekszik, a Körtvélyest (6 km) Bollyal (3,5 km) összekötő út mentén, Királyhelmectől 17 km-re északnyugatra, Sátoraljaújhelytől 25 km-re északkeletre. Maga a falu a Ticce jobb partján fekszik, a 20. században létesült Domonya településrész pedig a bal partján. Határa, mely korábban mintegy felerészben erdővel borított (Nagyerdő) vízjárta terület volt, a 20. század második felében végrehajtott árvízszabályozással megváltozott, ma már nagy része mezőgazdaságilag művelt terület. A 20. század elején még országút és a Latorcán közlekedő komp kötötte össze Béssel (ekkor északkeleten rövid szakaszon még határos volt Béssel és egyben Ung vármegyével). Délnyugatról Bodrogszentmária, délről Rad, Szinyér és Véke, keletről Boly, északról és északnyugatról pedig Abara községekkel határos. Északi határát a Latorca, déli határának egy részét a Tice alkotja.

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). Területe (21,78 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 760, 1921-ben 805, 1938-ban pedig 932, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között lakosságának egyhatodát elveszítette, 1991-2011 között azonban már 5,4 %-os lakosságszámnövekedés (781 főről 823-ra) figyelhető meg. Magyar többségét napjainkig megőrizte, de a magyar nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 91 %-ról 81,4 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 8,8 %-ról 14,8 %-ra emelkedett. A lakosság 12,4 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A többség (63,2 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 1921-hez képest csaknem felére (19,3 %-ról 10,9 %-ra), a görög katolikusoké pedig kevesebb, mint harmadára csökkent (27,8 %-ról 8,4 %-ra). 1944-ig izraelita közösség is élt a községben (1938-ban 3,1 %).

Zétényt 1233-ban említik először okiratban "Izdethen" alakban. Már ekkor egészen a 15. századig a Makó család birtoka. 1391-ben "Zeten", 1409-ben "Zetun", 1476-ban "Zetnen" néven szerepel a korabeli forrásokban. 1470-ben az Uporiaknak, 1475-ben a leleszi konventnek is voltak itt birtokaik. 1490-ben a Zetényi Csukás család kapja hűbéri birtokként. A határában található Eszenykepuszta a 15. század végéig külön községként szerepel. Várát a 15. században említik először. 1545-ben a Beöthyek , a 1548-ban Malomy György és Némethy Ferenc tokaji várkapitány birtoka lett. A Ferdinánd és Szapolyai János közti trónharcok során Némethy Szapolyai oldalára állt. 1558-ban Ferdinánd vezére Telekessy Imre kassai kapitány a várat háromnapi véres ostrom után vette be, a magát megadó őrséget levágva. 1594-ben a Rákócziaké lett. A vár 17. században már romos volt, 1670-ben a Bocskay család birtoka. 1686-ban I. Lipót Zétényt Klobusitzky Ferencnek adományozta. A Klobusitzkyak a romos várat tornyos, nagyszabású kétemeletes kastéllyá építették át, majd a 19. században klasszicista stílusban felújították. A második világháborúban súlyosan megsérült és maradványait a lakosság széthordta – mára nyoma sem maradt. A falu 1598-ban a Rákóczi, a Zay, a Melit és a Telegdy családé. A Sennyeiek 1629-ben lépnek itt birtokba. 1557-ben Zétény 2 portáig adózott. Itt is elterjedt a reformáció, hiszen 1628-ban már igazolhatóan volt református gyülekezet és lelkipásztor a településen. 1720-ban 10 adózó háztartása volt. A 18. században a Klobositzkyak mellett a Sennyeyek birtoka. 1787-ben 64 házában 479 lakos élt. 1828-ban 90 háza és 698 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, cukorrépa és len termesztéssel, valamint halászattal foglalkoztak. A faluban 19. században a Szirmayak a fő birtokosok a községben. 1888-ban árvíz, 1898-ban pedig tűzvész pusztított a faluban, ekkor a templom is leégett. Mai szlovák hivatalos nevét 1920-ban kapta, addig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták.

A községben magyar alapiskola és óvoda található. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma a 14. század végén épült gótikus stílusban, 1877-ben klasszicista stílusban átépítették, mai alakját 1937-ben nyerte el. Falumúzeumát 2004-ben nyitották meg.