Vörösmajor

A Felső-Csallóköz nyugati részén fekszik, Somorjától 6 km-re északra, Pozsonytól 27 km-re keletre. Vasútállomás a Komárom-Pozsony vasútvonalon. Mellékutak kötik össze Úszorral (1,5 km), Csütörtökkel (4 km), Erzsébetmajorral (4 km) és Békével (4 km). Nyugatról Annamajor és Dunajská Lužná, északról Csütörtök, keletről Béke, délről Úszor községekkel határos. Három, egymástól 1-2 km távolságra eső településrészből áll: Vörösmajor (Hviezdoslavov), Németsók (Podháj), Józsefmajor (Jozefov majer).

1936-ban alakult község, a Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozik. Nagyobb részt Lég, kisebb részt Béke határából hasították ki területét. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás), 1939-ben közigazgatási önállóságát elveszítette. 1951-ben újra önálló községgé vált, 1960-ig a Somorjai járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. Területe 2001-2011 között a Békével kötött határkiigazítás eredményeként 4 hektárral csökkent (10,54 km²-ről 10,50-re).

Az eredetileg szlovák többségű község népessége 1991-re vegyes lakosságúvá vált, ekkorra már a lakosság fele magyar nemzetiségű volt. A korábban mezőgazdasági jellegű település lakossága 1970-1991 között még csökkenést mutatott, majd 1991-2011 között megindult a lakosság lassú növekedése (15 %), mely az ezredforduló után, a jó közlekedési adottságokkal rendelkező községbe való tömeges kiköltözés révén viharos méreteket öltött. Hviezdoslavfalva Pozsony alvótelepülésévé vált, népessége 2001-2011 között csaknem megduplázódott (81 %-os növekedés 10 év alatt). 2011-2014 között három év alatt megmásfélszerezte lakosságát (924 fő 2014-ben). Ezzel párhuzamosan rohamosan nőtt a szlovákok arányszáma, 2011-ben már a lakosság 3/4-ét alkották, a magyar nemzetiségűek aránya 20 % alá esett. 2011-ben a lakosság 51 %-a római katolikus vallású volt.

Az 1936-ig Csütörtök községhez tartozó Németsókot 1402-ben említik először írásos források. Hviezdoslavfalva egyike az első, korábbi nagybirtokok kisajátításával alapított szlovák kolóniáknak. Pálffy János, Wiener-Welten Rudolf és Pongrácz Frigyes birtokain létrehozott kolónia három korábbi gazdasági udvar Vörösmajor, Németsók és Józsefmajor — körül alakult ki. A Csütörtök és Béke község határából kihasított kolóniát az első között, 1921-ben alapították. A kolónia ekkor azonban még csak a volt Vörösmajorra terjedt ki, a további részeket csupán a húszas évek közepén kapcsolták hozzá. A kolónia összterülete 837,4 ha volt, a letelepedett telepesek száma pedig 69. A kolonisták közül, akik között a volt nagybirtok alkalmazottai mellett 7 reemigráns is volt, 21 volt szlovák, 15 cseh, 18 morva, 14 magyar és 1 német. A kolónián már 1922-ben szlovák iskola nyílt. 1930-ban már 333 lakosa volt. 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz, a telepesek nagy része távozott, 1939-re már csak 110 lakosa volt és visszacsatolták Csütörtökhöz. 1951-ben nyerte vissza közigazgatási önállóságát.

Rohamosan növekvő szuburbán település szlovák alapiskolával.