Vitény

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északi részén, Somorjától 20-km-re északkeletre, Dunaszerdahelytől 20 km-re északnyugatra fekszik. Mellékutak kötik össze Léggel (6,5 km), Sárréttel (2,5 km) és Illésházával (6,5 km). Nyugatról és északról Illésháza, keletről Sárrét, délről Lögérpatony, délnyugatról pedig Lég községekkel határos.

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozik. 1951-ben vált önálló községgé, területe korábban Előpatony, Tonkháza, Nagylég és Bélvata községekhez tartozott. 1920-ig területe Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolás után 1960-ig a Somorjai járáshoz, majd annak megszüntetése után a Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Területe 6,93 km², kb. felét Tonkháza kataszteréből hasították ki. 1976-1990 között Sárréthez tartozott.

Az eredetileg főként szlovák nemzetiségű település 1991-re már vegyes szlovák-magyar nemzetiségűvé alakult. A járás 2. legkisebb népességű települése, bár népessége 1991-2001 között csaknem másfélszeresére nőtt (221 fő), a korábban kiegyensúlyozott magyar-szlovák nemzetiségi arány a szlovákok javára megváltozott, a magyarok 2011-ben már csak a lakosság egyharmadát alkották. A lakosság többsége (52,7 %) római katolikus vallású.

Vitényt még a 19. század közepén Fényes Elek említi geográfiai szótárában, mint Pozsony vármegyei települést, mely Illésháza filiája 10 lakossal. Egykor Tonkházához tartozó puszta volt, amelyre a két világháború közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1923-ban szlovák és cseh-morva telepesek költöztek. 25 szlovák, 1 cseh és 26 morva telepescsalád, valamint a birtok korábbi dolgozói közül 9 magyar család kapott itt birtokot. A kolónián 1925-ben kétosztályos szlovák iskolát létesítettek, 1930-ban már 262 lakosa volt. Önálló községgé 1951-ben alakították, majd 1976-1990 között Sárréthez csatolták.

Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoznak.