Valkház
Valkház a Kisalföld északkeleti sarkában, a Zsitvamente kistájon, a Zsitva bal partján fekszik, Érsekújvártól 24 km-re északkeletre, Verebélytől 14 km-re délre, az Udvardot (17 km) Verebéllyel összekötő 511-es út mentén. Határa a nyugaton húzódó Zsitva-menti síkságtól keleten 180 méteres magasságig emelkedik, a községközpont 130 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Területének túlnyomó része szántóföld, erdeje és külterületi lakott helye nincs, szőlőhegye a falutól 1,5 km-re keletre található. Délről Hull, nyugatról (Kis-) és északról (Nagy-) Mánya, keletről pedig Barsfüss községekkel határos. Nyugati határa Bars és Nyitra vármegyék történelmi határa volt évszázadokon keresztül.
A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Verebélyi járás része volt, ekkor az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegye, Verebélyi járás). 1976-1990 között Hull községhez csatolták. Területe (6,70 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.
Valkház a nagysurányi szlovák etnikai tömb részét képező, a 20. század elején még vegyes szlovák-magyar lakosságú, mára 97 %-ban szlovákok lakta aprófalu. A 18. században még nagyrészt református magyarok lakosságú kuriális falu a 19. század végére már négyötödrészt szlovákká vált, bár a 20. század elején ez a folyamat ideiglenesen megfordult (1910-ben a lakosság 58,1 %-a vallotta magát szlováknak és 41,9 %-a magyarnak). Trianon után a szlovák túlsúly megerősödött, ugyanakkor a magyar kisebbség a 20. század második felében végbement teljes asszimilációig jelen volt a községben (1921-ben 8,2 %, 1930-ban 9,5 %, 1941-ben 13,6 % volt a magyar nemzetiségűek aránya). Ma a lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 91 %) római katolikus vallású, 1921-ben még a lakosság 9,2 %-a volt református, 2011-ben már csak 2,4 %-a. 1880-1941 között a község népessége 370 főről 551-re nőtt, az ezt követő 60 évben azonban lakosságának 38,6 %-át elveszítette (csak az 1991-2001 közötti évtizedben 14 %-kal csökkent lakossága). Ezt a folyamatot az ezredforduló után stagnálás váltotta fel.
Valkház első írásos említése 1221-ből ered, ekkor „Wolcaz”, későbbi okiratokban „Walkaz” (1252), „Wulkaz” (1290) és „Wolkaz” (1293) alakban szerepelt. Neve szláv személynévi eredetű (a farkas jelentésű „valk” szóból), a –ház utótag későbbi népetimológiás megújítás eredménye. Kezdetben helyi nemesek birtoka volt, 1330-ban adományozta Károly Róbert a Kacsics nemzetségnek. 1534-ben hat portája adózott. Kezdetben két Valkász nevű falu is volt, az északabbra fekvő Kisvalkász (később Kisvalkház) már 1570-ben puszta volt (ma Mánya határában). Lakói a 16. században református hitre tértek. 1601-ben 18 ház és a Thonhauser-család majorja állt itt. 1608-ban a falu a töröknek és a császárnak egyaránt adózott. 1720-ban 11 adózója volt. Két évvel később szentelték fel Bottlik János helyi nemes által emeltetett katolikus templomát. 1828-ban 430 lakosa és 64 háza volt. 1866-ban súlyos kolerajárvány pusztított itt, melynek 62 áldozata volt a faluban. Református templomát a 20. század elején Zongor János kezdeményezésére építették. A falu lakói mezőgazdasággal és fonással foglalkoztak. 1920-ig Bars vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945 márciusáig újra magyar fennhatóság alá került. 1950-ben alapított mezőgazdasági szövetkezete 1965-ben egyesült Hull és Rendve EFSz-eivel. 1976-ban a szomszédos Hullhoz csatolták, de 1990-ben visszanyerte önállóságát.
A mezőgazdasági jellegű aprófaluban szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1722-ben épült barokk stílusban. A református templom 1900-1910 között épült.
