Vajkóc

Tarcavajkóc a Kassai-medence északkeleti részén, a történelmi Abaúj megye északi peremén, a Tarca bal partján, 209 (határa 195-283) méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 11 km-re északkeletre, Rozgony 4,5 km-re északra, Kecertől 10 km-re délnyugatra, Budamértől pedig 2,5 km-re délkeletre. Határa nagyobbrészt mezőgazdaságilag művelt dombvidék, 2010-ben területének 64,5 százalékát szántóföld (251 ha), 11,3 %-át rét és legelő (44 ha), 10,3 %-át beépített terület (40 ha), 5,4 %-át kertek (21 ha), 4,6 %-át pedig vízfelület (18 ha) foglalta el. Erdeje és külterületi lakott helye nincs, ugyanakkor Tarcavajkóc kataszteréhez tartozik a szomszédos Abaújharaszti belterületének egy kis része (4 házzal). Belterülete 2009-ben mintegy 30, 2017-ben már 45 hektárt foglalt el, az új családi házas lakóterületek („lakóparkok”) a régi településközponttól keletre („Slnečná stráň”, a régi Mezei út mögötti dűlő beépítésével) és délkeletre, a rozgonyi út mentén jöttek létre. A régi településközpont a református templom előtti elágazásból nyíló három utcából áll, az 1960-as évektől tőle délre nyitottak egy új utcát. A községet a 3325-ös út köti össze Rozgonnyal, illetve Királynépen (2,5 km) keresztül Lapispatakkal (4 km). Budamérrel a 3339-es út, Abaújharasztival (2,5 km) pedig a 3326-os út teremt összeköttetést. A PR3-as gyorsforgalmi út és a D1-es autópálya budaméri elágazása alig 1 km-re található Tarcavajkóctól, Kassáról való gyors megközelíthetősége (motoros járművekkel) jelentősen hozzájárult a község szuburbanizálódásához. Délről Rozgony, nyugatról Benyék és Budamér, északról Királynép, keletről pedig Abaújharaszti községekkel határos. Déli határának egy részét a Haraszti-patak (Chrastiansky potok) képezi, Budamérrel közös határa a történelmi Abaúj és Sáros vármegyék határát követi.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, majd a Kassa-környéki járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Sáros-Zemplén megye, Eperjesi járás). Területe (1910-21, 2011: 3,89 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Tarcavajkóc népessége 2011-ben 630 fő volt, melynek 81,1 %-a volt szlovák, 0,5 %-a magyar (3 fő) és 0,3 %-a roma nemzetiségű (4,9 %-a roma anyanyelvű), több mint egytizede (11,7 %) pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. 1991-ben a lakosság 3,6 %-a, 2001-ben pedig 6,9 %-a vallotta romának magát, 2013-ban a lakosság 16,9 %-a tartozott a roma etnikumhoz. A község a 19. századig a történelmi nyelvhatártól északra fekvő magyar nyelvszigetet alkotott, a század második felére azonban magyar lakossága túlnyomórészt asszimilálódott a 18. századtól betelepült szlovákságba. A 20. század elejére ugyanakkor megindult egy visszamagyarosodási folyamat: az 1890-es és 1910-es népszámlálás során a lakosság mintegy egyharmadát (30,4 %-át illetve 33,8 %-át) írták össze magyar anyanyelvűként (az 1880-as népszámláláskor viszont csak 2,8 %-át, 1900-ban pedig 4,9 %-át). A hatalomváltás ellenére még 1921-ben is a lakosság 31,5 %-a magyarnak vallotta magát, 1930-ban viszont már csak 3 lakosa (0,6 %). A lakosság többsége a 20. század első felében még református vallású volt (1880: 58,4 %, 1921: 63,1 %), 2011-ben azonban már a római katolikusok (35,7 %) alkották a legnépesebb felekezetet (1921-ben még csak a lakosság 11,3 %-a volt római katolikus vallású). 2011-ben a lakosság 29,0 %-a református, 7,9 %-a görög katolikus, 6,8 %-a evangélikus vallású volt, 12,7 %-a pedig nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. A község lakosságszáma 1880-1921 között stabilan (391-428 fő között) alakult, majd 1921-40 között egyötödével (407 főről 493 főre) nőtt. 1970-1991 között még egytizedével (578 főről 523 főre) csökkent Tarcavajkóc népessége, a rendszerváltás után azonban ismét növekedésnek indult. Alapvető változást hozott a szuburbanizáció megindulása az ezredforduló után, 2001-2011 között egyötödével (540 főről 630 főre), 2011-2017 között pedig 45,1 százalékkal (630 főről 914 főre) nőtt a lakosság száma. 2011-ben a község népsűrűsége (235 fő/km²) a járási átlag háromszorosa volt.

1270-ben területét V. István király Reynold magiszternek, a Rozgonyi család ősének adományozta. Ekkor „terra Zokola” néven említik. Vajkóc néven a 15. század második felében tűnik fel az írásos forrásokban. Neve magyar személynévi eredetű (a Vajk személynévből). 1473-ban „Waykocz”, 1488-ban pedig „Waykolcz” alakban említik. 1489-ig a Rozgonyi család birtoka, majd zálogbirtokként a Csáky család tulajdonába került. Lakói a 16. században kálvinista hitre tértek. 1598-ban 28, 1630-ban egy jobbágy és ½ zsellérportája adózott. 1715-ben 4, 1720-ban pedig 7 lakott portája volt. A 18. században részben római katolikus és evangélikus vallású szlovákokkal telepítették újra, eredeti magyar lakossága a 19. század közepére nagyrészt asszimilálódott. 1772-ben 26 porta volt a faluban (ebből 18 jobbágyporta). Szlovák neve (Walkowcze) 1773-ban tűnik fel először a forrásokban. A község legrégebbi pecsétje 1784-ből ismert. A 18. századtól a Szinyei, Soós és Szatmáry családok voltak birtokosok a faluban. 1828-ban 49 háza és 322 lakosa volt. Lakosai földműveléssel, sószállítással és halászattal foglalkoztak. Református iskoláját 1836 körül alapították. 1851-ben 349 lakosának 58,7 %-a református, 19,8 %-a evangélikus és 19,5 %-a római katolikus vallású volt. Ekkor a Garniga, Kelcz és Okruczay családok voltak főbb földbirtokosai. 1880-ban 392, 1890-ben 404, 1900-ban 428, 1910-ben pedig 391 lakosa volt. 1882. június 29-én az egész falu leégett. 1890-ben 71 ház volt a faluban. 1905-ben az országos helységnévrendezés során állapították meg a hivatalos Tarcavajkóc nevet a korábban használt Vajkóc helyett. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 407, 1930-ban pedig 470 lakosa volt. 1939 márciusától 1945 januárjáig a fasiszta szlovák bábállamhoz csatolták. 1940-ben 91 háza és 493 lakosa volt. Az áramot 1944-ben vezették be a községbe. 1950-ben megindult a rendszeres autóbusz-közlekedés Kassa felé. Mezőgazdasági szövetkezetét 1952-ben alapították, ugyanebben az évben létesült az óvoda is. 1970-ben 578, 1980-ban 584, 1991-ben pedig 523 lakosa volt. A tarcavajkóci alapiskolát 1983-ban szüntették meg. A vezetékes vízszolgáltatást 1967-ben, a gázszolgáltatást pedig 1991-ben vezették be. A község zászlaját és címerét 2003-ban fogadták el. 2001-ben 540, 2011-ben 630, 2017-ben pedig 914 lakosa volt. A község jellegét alapvetően megváltoztatta a Kassából kiköltözők 2009-ben megkezdődő tömeges lakásépítése, mely 2017-ig csaknem másfélszeresére növelte a lakosság számát és a belterület kiterjedését. 2016 novemberében a község határának nyugati részén megkezdődött az D1-es autópálya új (Budamér – Magyarbőd közötti) szakaszának építése.

A fokozatosan Kassa alvóvárosává váló községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Református temploma klasszicista stílusban épült 1801-1802-ben, mai alakját 1901-es felújítása során nyerte el, ekkor épült neoklasszicista stílusú tornya is. Az Isteni kegyelem tiszteletére szentelt római katolikus temploma 2001-2004 között épült. A temetődombon (Pildankert vagy Várhegy) egy 13. századi erődített udvarház maradványait tárták fel 1977-ben.