Vajka

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz déli részén, a Duna bal partján, Somorjától 10 km-re délkeletre, Bőstől 21 km-re északnyugatra, a bősi vízierőmű üzemvízcsatornájának megépítése (1978-1992) óta létrejött mesterséges szigeten. Áthalad rajta a mesterséges Duna-szigeten végighaladó út, mely Dunacsúnon (21 km) át Pozsony (37 km) és Bős felé teremt összeköttetést. A Vajka és Keszölcés közötti komp köti össze a Csallóköz többi részével. Északnyugatról Keszölcés, északkeletről Nagyszarva, délkeletről Nagybodak, délnyugatról pedig Dunasziget községekkel határos. Délnyugati határát a Duna régi főága alkotja, mely egyben államhatár Szlovákia és Magyarország között. .

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott. A trianoni határ megvonásával területének a Dunán túlra eső 69,3 %-át elveszítette (területe 26,63 km²-ről 8,17 km²-re csökkent). Az elcsatolt területen alakult meg 1921-ben Cikolasziget község, mely 1969 óta Dunasziget része. Területe azóta csak kis mértékben változott (2011-ben 8,21 km²). Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Somorjai járáshoz tartozott, majd a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). 1940-ben a magyar közigazgatásban egyesítették Keszölcéssel Vajkakeszölce néven. Keszölcés 1940-1988 között Vajkához tartozott.

A község népességszáma az elmúlt száz évben rendkívül nagy ingadozást mutat. 1910-hez képest 1921-re Cikolasziget elcsatolásával a község népessége 40 %-al csökkent (1262-ről 747 főre), majd a két világháború között további csökkenés jellemző (1939-ben 660 fő). 1948-1970 között népessége 25 %-al növekedett, 1970-ben elérte az 1005 főt, majd 1991-ig felére csökkent. Az 1991-2001 közötti időszakra további népességcsökkenés jellemző, 2001-2011 között enyhe növekedés. Ezzel párhuzaosan a szlovákok arányszáma megháromszorozódott és 2011-re meghaladta az össznépesség 1/4-ét, a magyar nemzetiségűek aránya 71,1 % volt. A lakosság többsége hagyományosan római katolikus vallású (84,1 %).

A hagyomány szerint egykor fejedelmi birtok volt és nevét I. István király régi Vajk nevéről kapta. Oklevél 1186-ban „Vayka” alakban említi először, amikor a falu az esztergomi érsekség birtoka lett, lakói pedig nemesi kiváltságokat kaptak. Kezdetben pozsonyi várbirtok, majd a Vajkai Nemesi Érseki Szék székhelyeként az esztergomi érsek birtoka volt. Önálló közigazgatása és törvénykezése volt, élén a magisztrátus állt. Lakói katonai szolgálatukért, egyházi nemesek voltak. 1571-ben 12 nemesi kúriája volt. Középkori templomát a Duna elmosta, a mai római katolikus (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1772–93 között épült. A 19. század első felében emelt klasszicista kastélyát, amelyben egy időben az érseki szék praedialistáinak levéltárát őrizték, az 1970-es években lebontották. 1828-ban 1101 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1881-ben 14 hajómalom is működött a községben. A 19. században mezővárosként vásártartási joggal rendelkezett. 1910-ben 1262, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A községet a trianoni határ kettévágta, 1921-ben részben e község Magyarországon maradt részeiből alakult Cikolasziget, mely ma Dunasziget része. Vajka 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz került. 1940–88 között közigazgatásilag Keszölcés is Vajkához tartozott. 1954-ben és 1965-ben hatalmas áradások okoztak károkat a településen. 1962-ben épült fel a helyi iskola, három tanteremmel és szolgálati lakással. Az új óvoda épületét 1974-ben fejezték be. A bősi vízerőmű építésekor a Duna és a Duna-csatorna közé került, mely elvágta a szomszédos Keszölcéstől. Ma Pozsony felől a dunacsúni hídon, Dunaszerdahely felől a bősi hídon, illetve a Keszölcés-Vajka között közlekedő komppal lehet megközelíteni. Az erőmű építésének idején érvényben lévő családiház építési tilalom miatt az 1980-as években sok fiatal család elvándorolt a községből. A Vajkai-tó a vízerőmű töltésének megépítéséhez használt sóder kitermelése révén keletkezett 84 hektár területen.

A községben magyar óvoda működik. Római katolikus (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1772–93 között épült; a 19. sz. első felében emelt klasszicista kastélyát, amelyben egy időben a vajkai érseki szék praedialistáinak levéltárát őrizték, az 1970-es években lebontották. A templomkertben álló Vajk-emlékművet, Lipcsey György szobrászművész alkotását 2005. augusztus 14-én avatták fel. Az üzemvízcsatorna építésekor létesült Vajka-tó környéke hétvégi házas üdülő˜övezetté vált.