Vaján

A község az Alföldön, a Nagykaposi-sík kistáj nyugati peremén fekszik, a Laborc bal partján, az 552-es (Kassa-Nagykapos) országút és a Nagykapos-Bánóc vasútvonal (megállóhely, személyforgalom 2012 óta nincs) mentén, Nagykapostól 8 km-re nyugatra. Mellékút köti össze Nagykapossal és Béssel (7 km). Nyugatról Deregnyő, délnyugatról Iske és (rövid szakaszon) Bés, délkeletről Csicser, északkeletről pedig Mokcsamogyorós községekkel határos. Nyugati határa (melynek nagy részét a Laborc képezi) egyben Ung és Zemplén vármegyék történelmi határát alkotja.

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagykaposi, majd 1960-1996 között a Tőketerebesi járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagymihályi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). Az 1960-as években Iske és Csicser határának egy részét (az ekkor épülő hőerőmű területét) Vajánhoz csatolták, területe így 1910-38-hoz képest 6,9 %-al, 10,23 km²-ről 10,94 km²-re növekedett.

1910-ben 603, 1921-ben 610, 1938-ban pedig 715, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét napjainkig megőrizte. 1991-2011 között a község népessége 13,4 %-al nőtt (761 főről 863-ra). Erre a rendszerváltás utáni húszéves időszakra a magyar nemzetiségűek arányának rohamos csökkenése (83 %-ról 60,7 %-ra), és a szlovákok arányának növekedése (15,4 %-ról 21,9 %-ra) jellemző. A magyar anyanyelvűek aránya (79,3 %) csaknem egyharmadával magasabb a magyar nemzetiségűekénél. 2011-ben a lakosság 14,4 %-a volt roma nemzetiségű, ugyanakkor a roma etnikumhoz tartozott a lakosság több mint egyharmada (2013-ban 37,5 %). 2011-ben a lakosság 57,4 %-a volt református, 26,2 %-a római katolikus, 5,0 %-a pedig görög katolikus vallású. 1944-ig népes izraelita vallású közösség (1921-ben 12,1 %) is élt a községben.

A vajáni határban már a 9-10. századból találtak településnyomokat. A régészeti leletek, történelmi források és nyelvtudományi iratok alapján olyan következtetés vonható le, hogy a mai Vaján területe egy a már a 9-10. században létező településhez tartozott. Ezek alapján azt feltételezik, hogy 1131-ben itt és nem Aradon volt az az országgyűlés, amelyen II. Béla király felesége Ilona királyné bosszút állt a férjét megvakíttató Kálmán király hívein és 68 nemest lefejeztetett. Ez az ősi Arad nevű település valószínűleg a tatárjárás során pusztult el. A 13. század második felében a vajáni birtok Gesegha fiainak, Péter és Pál ungi várurak birtoka volt, akik 1292-ben a birtok felét a Jób nemzetségnek adták el. A település első írásos említése 1323-ban "Voyan" alakban történt, 1427-ben pedig "Wayan" alakban bukkan fel. A 15. század elején Vaján a népesebb települések közé tartozott, ami annak köszönhető, hogy fontos kereskedelmi út mellett feküdt. 1617-ben a birtokos Csicsery Ambrus adományából felépült a falu református temploma, mely a mai temető dombján állt pár méternyire a Bernáth család jelenlegi sírboltjától. A 17. században és 18. század elején a lakosság száma csökkent, majd újra növekedésnek indult. A falu lakói ekkor református magyarok voltak. 1798- ban tűzvész pusztított, amelyben az egész falu leégett. Ekkor 340 lakosa volt a községnek. 1831-ben újabb csapás érte a falut, súlyos kolerajárvány pusztított, melynek 72 lakos esett áldozatául. 1840-ben a falu közepén új templom építésbe kezdtek, melyet 1846-ban szenteltek fel. 1882-ben újabb tűzvész tört ki, ebben a falu nyugati része égett le. A század végéig a lakosság viszonylagos békében élhetett, de a gazdasági nehézségek miatt sokan kivándoroltak Amerikába. 1910-ben megépült az Ungvárt Vajánnal összekötő vasútvonalat, melyet már a csehszlovák uralom alatt, 1921-ben meghosszabbítottak Bánócig. 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott, majd az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 47 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1948-ban 663 lakos élt a községben, ekkor kapta mai hivatalos nevét is. 1951-ben megalakult a földműves szövetkezet. 1956-ban kezdődött az új nyolcosztályos magyar alapiskola építése. 1951-ben a faluban kenderfeldolgozó üzem működött. Az 1960-as évek elején nagyszabású építkezések kezdődtek - 1962-ben új betonhídat építettek a Laborcon, 1966-ban pedig átadták a hatalmas új hőerőművet, mely alapvetően megváltoztatta a község arculatát. A hőerőmű második blokkját 1972-ben adták át. 1978-1998 között olajfinomító üzeme is működött a községben. 1966-ban megépült az Ungvár-Enyicke közötti, vasércszállításra szolgáló széles nyomtávú vasútvonal is, melynek részére új hidat építettek a Laborcon Vajánnál. Mezőgazdasági szövetkezetének irányítása alá tartozott 1975-től Iske, Bés és Deregnyő EFSz-e is. 2001-ben magyar alapiskolája a református egyház kezelésébe került.

Országos jelentőségű ipari üzeme és egyben a Nagymihályi járás legnagyobb foglalkoztatója az 1960-1970-es években épült, a falutól délnyugatra fekvő vajáni erőmű, Szlovákia legnagyobb hőerőműve. A községben magyar tannyelvű egyházi alapiskola és magyar nevelési nyelvű óvoda található. Református temploma 1840-1846 között épült késő klasszicista stílusban.