Újpuszta

A Garammenti-hátság kistájon, a Bátorkeszi-hát és az Ógyallai-teraszok találkozásának fekszik, Komáromtól 20 km-re északkeletre, Madar (3 km) és Komáromszentpéter (5 km) között. Keletről Madar, nyugatról Komáromszentpéter, délnyugatról pedig Marcelháza és Szilasháza községekkel határos.

1926-ban, Madar határából alakult község. 1939-1951 között visszacsatolták Madarhoz. Területe 1920-ig Komáromi vármegye Udvardi járásához, majd Csehszlovákiához kerülve 1960-ig az Ógyallai járáshoz, azóta a Komáromi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz.

Mint telepesfalunak, lakosságának túlnyomó többsége szlovák nemzetiségű, a magyarok aránya 10 % alatti. A lakosság többsége római katolikus, de jelentős az evangélikusok aránya is.

Határában honfoglalás kori sírokat tártak fel. A Madar határában levő Újpuszta-majorból alakult. A major korábban összefüggő erdővel borított területen létesült a 19. század második felében, a harmadik katonai felmérés (1872-1884) térképén szerepel először. Baranyai Lajos, Baranyai Géza, Pálffy Miklós és Kisdy-Vásárhelyi Árpád birtokain 1921 szeptemberében 497,8 hektáros területen hoztak itt létre szlovák kolóniát. A kolonisták főként Zólyomból, Liptóból, Vichodnáról és Nagytapolcsányból érkeztek. A 41 telepesből 40 szlovák, 1 pedig magyar volt. A nagybirtok volt alkalmazottai közül csak két személy kapott birtokot. A kolónián 1923-ban szlovák iskolát alapítottak. Újpuszta 1926-ban alakult községgé Mudroňovo néven, a szomszédos Szilasházával (Šrobárovo) egy időben. Nevét Pavol Mudroňról, a 19. századi szlovák nemzeti mozgalom és a Matica Slovenská egyik vezéralakjáról kapta. 1930-ban 229 lakosa volt. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott, ekkor a betelepülők nagy része távozott és a községet is megszüntették. 1945 után a kolonisták visszatértek és ma is főként az ő leszármazottaik lakják a települést.

Újpuszta a Komáromi járás és egyben a Nyitrai kerület legkisebb lélekszámú önálló községe. Templomát 2001-ben építették.