Tőre

A község az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján, Nagyoddal átellenben, sík és túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, Garamkálnától 9 km-re délre, Sárótól 9 km-re északnyugatra, a 76-os (Párkány-Garamszentbenedek) országút mentén. Egykor két településrészből állt, az egymástól 1,5 km-re fekvő Nagytőréből és Kistőréből, Kistőre (melynek temploma is volt) a 20. század során teljesen elpusztult, Nagytőre ma a község egyetlen lakott települése. Északnyugatról Barsvárad, nyugatról Barsendréd, délnyugatról Nagysalló, délkeletről Garamszentgyörgy, keletről pedig Zsemlér és Tőre községekkel határos. Keleti határa a Garam mentén húzódik.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1888-ban alakult Kis- és Nagytőre egyesítésével, majd 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, a járás megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (9,29 km²) 1939-hez képest (12,83 km²) 27,6 %-kal csökkent, nagyrészt a korábban exklávéként Tőréhez tartozó Garamveszelepuszta (3,42 km²) Sáróhoz csatolásával 1958-ban.

A községnek 1910-ben 495, 1921-ben 496, 1939-ben pedig 404, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1930-ban a lakosság egynegyede szlováknak vallotta magát. 1945 után a tömeges kitelepítést Tőre elkerülte, de szlovák telepesek ide is érkeztek. A község napjainkig (2011-ben 56,6 %) őrzi magyar többségét, bár a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 30,3 %-ról 42,5 %-ra nőtt. A romák aránya 14,7 %. A község 1939-1991 között népességének 37,1 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között további 10,2 %-os csökkenés figyelhető meg (254 főről 228-ra).

Nagy- és Kistőre településekből jött létre a 19. század végén. Tőrét 1264-ben Ture néven, majd 1324-ben Thure, 1325-ben Tewre, 1327-ben Ture néven említik. A 13. században a Bors, a 14. században az Arsányi, a Simonyi és a Miskolc-Bés családok osztozkodnak rajta. A Simonyi család egészen a török korig birtokolja. A 16. században már a Batthyány, illetve a Szentiványi, a Mednyánszky és a Majláth családok a birtokosai, illetve egy része a premontrei rend birtokába megy át. 1663-ban a törökök feldúlták a települést. A 18. században az Ondaille, a Mihályfi, a Simonyi és a Szent-Ivány család, majd a Mednyánszky, a Boronkay, a Mailáth és a Höller család a birtokosa. 1534-ben 11 portája volt. 1601-ben két kúria és 37 ház állt a faluban. 1720-ban 12 adózója volt. 1828-ban 43 házában 286 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. Kistőre Tőre határában fejlődött ki, 1411-ben bukkan fel először "Kis Teöre" alakban. A Simonyi család birtoka volt. 1534-ben 7 portája volt. 1601-ben 2 kúriája és 37 háza volt. 1828-ban 19 házában 119 lakos élt. 1880-ban még 87 lakosa volt, 1888-ban egyesítették Nagytőrével. 1939-ben már majorként szerepel, később teljesen elnéptelenedett és elpusztult. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához, illetve 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. 1945-ig a tőrei földek legnagyobb része két nagybirtokos (Heller- és Taubinger-család) tulajdona volt. 1945 után a belső telepítés keretében szlovákokat telepítettek a községbe. 1948-ban legelsőként az országban megalakult a tőrei mezőgazdasági szövetkezet Furinda Rudolf vezetésével. 1958-ban a korábban Tőréhez tartozó Garamveszelepusztát Sáróhoz csatolták.

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem működik. Szentháromságnak szentelt római katolikus kápolnája 1778-ban épült barokk stílusban.