Tajti
A község a Medvesalja legdélibb részén, a Medves-fennsík keleti lábánál, a Gortva- és a Tarna-patakok forrásánál fekszik, Fülektől 25 km-re délkeletre, Feledtől 30 km-re délnyugatra, Salgótarjántól 23 km-re északkeletre. Az Almágyot (7 km) Cereddel (2 km) összekötő mellékút áthalad a községen, mellékút köti össze a szomszédos Vecseklővel (1,5 km). Maga a falu 270 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, határának legmagasabb pontja 490 m. Területének mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Salgótarján, délkeletről Cered, keletről Medveshidegkút, északról Egyházasbást, északnyugatról pedig Vecseklő határolja. Keleti és északnyugati határa Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja. Déllkeleti és nyugati határa államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki, 1960-tól pedig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Salgótarjáni járás). 1921-1938 között képest (9,32 km²) területe egyhatodával csökkent (7,76 km²), majd 2011-ig 7 hektárral növekedett (7,83 km²).
1910-ben 483, 1921-ben 543, 1938-ban pedig 621, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között népessége 15,2 %-al csökkent (618 főről 524-re), a lakosság ma is csaknem kizárólag (94,3 %) magyar nemzetiségű, a szlovák nemzetiségűek aránya mindössze 1,7 %. A lakosság egyötöde (20,3 %) a roma etnikumhoz tartozik. A túlnyomó többség (93,3 %) római katolikus vallású.
Tajtit 1290-ben említik először, mint az egyházasbásti Szent Miklós templomhoz tartozó települést. Önálló faluként 1399-től szerepel, ekkor „Thathyley, Thouthyleys” alakban, 1402-ben „Tahtyeley” néven említik. Az ajnácskői vár uradalmához tartozott, majd a helyi nemes Tajty család birtoka volt. A 16. század végén és 1683-ban is elpusztította a török. A 18. század közepén újratelepítették. 1828-ban 32 házában 292 lakos élt, 1837-ban 262 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, később egy részük az építőiparban dolgozott. A település 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. 1971-1990 között az Egyházasbáston működő közös nemzeti bizottság irányította. Határában az 1970-es évek végén víztárolót létesítettek. Korábban lakosságának nagy része kőművességgel foglalkozott, de sokan járták aszfaltozóként az országot. Tajti uborkatermesztéséről is híres volt. 1996-ban megépült a szomszédos Ceredre vezető országút, de a határt csak a schengeni övezethez történő csatlakozással, 2007-ben nyitották meg.
A községben magyar tanítási nyelvű alapiskola és óvoda egyaránt működik. Rózsafüzéres Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1995-2000 között épült.
