Szilasháza

Komáromtól 19 km-re északkeletre fekszik, a Bátorkeszi-dombság déli lábánál, az Ógyallai-teraszok kistájon, 127 méteres tengerszint feletti magasságban. Áthalad rajta a Marcelházát (3,5 km) Madarral (2,5 km) és Bátorkeszivel (7,5 km) összekötő út. Északkeletről Újpuszta és Madar, északnyugatról, délnyugatról és délről pedig Marcelháza községekkel határos.

Község a Nyitrai kerületben és a Komáromi járásban. 1926-ban alakult, területe korábban Marcelházához tartozott. 1938-1945 között Szilasháza néven visszacsatolták Magyarországhoz. 1960-ig a csehszlovák közigazgatásban az Ógyallai járáshoz tartozott.

Mint a legnépesebb dél-szlovákiai szlovák kolóniának, kezdetektől szlovák többségű lakossága volt. 1938-1945 között lakossága kicserélődött, de a kolonisták 1945-ben visszatértek. Lakosságának túlnyomó többsége római katolikus vallású. Lakosságszáma lassú csökkenést mutat.

A trianoni békeszerződésig területe Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. A kolóniát 1921-ben alapították a "földreform" során ideérkező szlovák telepesek, a Madar, Kurtakeszi és Marcelháza határában levő Szilos majorból. A terület korábban Pálffy Miklós és Baranyai Géza birtoka volt. 1921 szeptemberében érkezett az első 58 telepes család, többségük Szlovákia északi megyéiből, kevesebben Morvaországból. Az első telepesek a majorsági épületekben teleltek át, majd 1923-ra felépítették házaikat, ugyanezen év szeptemberében pedig a volt intézőházban a szlovák nyelvű iskola is megnyitotta kapuit. Ezután 1024 hektárt hasítottak ki a szomszédos falvak kataszteréből és 86 telepes birtokot mértek ki, melyek közül 6 volt kisebb 3 hektárnál, a többi területe 3-20 hektár között volt. A telepes családok közül 75 szlovák, 1 cseh, 2 morva és 6 magyar volt (utóbbiak a korábbi birtok cselédségéhez tartoztak). 1925-ben már 82 háza volt, ekkor alakult meg a Szlovák Liga helyi szervezete. 1930-ban 581 személy élt a kolónián. Szilasháza 1926-ban vált önálló községgé és Vavro Šrobár szlovák politikusról (az akkori Szlovákia teljhatalmú államminiszteréről) nevezték el. Szilasháza Dél-Szlovákia legjelentősebb kolóniájává és a Szlovák Liga, valamint a Matica Slovenská fontos bázisává vált. 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz, a kolonisták nagy része ekkor visszaköltözött eredeti lakóhelyére. A település ekkor kapta a Szilasháza nevet (egyike volt annak a két telepes községnek, melyek megtarthatták önállóságukat a magyar közigazgatásban is). Lakossága kicserélődött, 1941-ben lakosságának 91%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. 1945-ben ismét Csehszlovákiához csatolták, ekkor visszaköltöztek a korábbi telepesek, akiknek leszármazottai azóta is a község lakosságának zömét alkotják. 1965 júliusában a község határában geofizikai és szeizmológiai figyelőállomást létesítettek. A 2000-es években felmerült a lehetőség szélerőművek létesítésére Madar és Szilasháza között, de a tervet természetvédelmi okok miatt felfüggesztették.

Szlovák nyelvű alapiskola és óvoda működik a faluban. Római katolikus temploma 1929-ben épült.