Szepsi

A város a Kanyapta-medence északi peremén, a Szlovák-Karszt délkeleti és a Kassai-hegyalja hegyvidékének délnyugati lábánál, a Bódva-patak völgyében fekszik, a 16-os országos főútvonal és a Kassa-Torna vasútvonal (Rozsnyó-Kassa szakasz, vasútállomás a szomszédos Makranc határában) mentén. 1894 óta vasúti szárnyvonal köti össze Jászón át Mecenzéffel. Az 550-es út Jászó (9 km) felé teremt összeköttetést, mellékút köti össze Jánokon (7,5 km) keresztül Tornával (16 km) és Makrancon (3 km) át Buzitával (12 km). Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Somodi és Peder, délről Jánok, keletről Makranc, északról pedig Debrőd községekkel határos.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó város. Az 1870-es évekig mezővárosi rangot viselt, majd nagyközségként 1881-ig Abaúj vármegye, 1881-1920 között pedig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. 1920 után a Csereháti és a Tornai járás Csehszlovákiához csatolt részeiből létrehozott Szepsi járás székhelye lett egészen 1960-ig, amikor a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban az újra létrehozott Csereháti járás székhelye lett. 1964-ben városi rangot kapott. 1986-ban Bodoló és Makranc községeket Szepsihez csatolták, Makranc 1990-ben újra önállóvá vált. A város területe két kataszteri területre oszlik: Szepsi (12,01 km²) és Bodoló (7,76 km²), területük az elmúlt száz év során nem változott.

Szepsinek 1910-ben 2197 (Bodolóval együtt 2699), 1921-ben 2007 (2568), 1938-ban pedig 2280 (2799), túlnyomó többségében magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben mindössze 5 % volt. A 20. század második felében Szepsi népessége ugrásszerűen megnőtt - 1938-1970 között két és félszerése nőtt, majd 1970-2011 között ismét csaknem duplájára ugrott (5719 főről 11 068-ra). Az utóbbi évtizedekben folyamatos a lakosságszám növekedése, ugyanakkor az 1991-ben még relatív többséget (49,1 %) alkotó magyar nemzetiségűek aránya folyamatosan csökken (2001-re 43,7 %-ra, 2011-re pedig 29,6 %-ra esett). A magyar anyanyelvűek aránya jóval magasabb (39,0 %). A szlovákok aránya is csökkent (1991-2011 között 47,5 %-ról 42,3 %-ra), ugyanakkor a városban kiugróan magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (17,5 %) is. 2011-ben a lakosság egytizede (9,8 %) vallotta magát roma nemzetiségűnek. 1921-ben lakosságának 58,7 %-a volt római katolikus, 25,4 %-a pedig református vallású volt. 2011-ben a római katolikusok aránya 62,2 % volt, a reformátusok aránya 8,4 %-ra csökkent. 1944-ig jelentős számú (1938-ban a lakosság 9,3 %-át alkották) zsidó közösség is élt a városban. 2011-ben a lakosság 95,3 %-a (10 546 fő) élt Szepsi, 4,7 %-a (522 fő) pedig Bodoló településrészen.

A magyar törzsek érkezése után a kazár-kabar eredetű Aba nemzetség s mellette a Bárca-Tekele nemzetség telepedett le a vidéken. A város első írásos említése 1255-ből való, ám ez csupán az eredeti okirat másolata, amely 1150-ben készült, de a tatárjárás alatt megsemmisült. Ez az okirat Zekeres-ként említi a várost, de 1266-ban már Scepsy-Scekeres alakban fordul elő a város neve, mely utal az ott élők foglalkozására, akik királyi szekeresként itt éltek, valamint lótenyészetük is volt itt. A Szepsi elnevezést valószínűleg a tatárjárás után Szepességből betelepülő németek hozták magukkal. Első templomát 1290-ben említi III. Endre kiváltságlevele. Nagy Lajos király idején Kassa kiváltságokat kapott, aminek értelmében magasabb vámot szedhettek az átutazó kereskedőktől, akik így inkább Szepsi felé kerültek. Ebben az időszakban felvirágzott a város, pincerendszert építettek ki, ahol gyümölcsöt és bort raktároztak. Az otthoni borkészítés is elterjedt volt. 1317-ben már városi tanács működött Szepsiben, 1458-ban pedig saját iskolája és iparos céhei voltak. A középkorban vára is volt, melyet 1449-ben Giskra huszitái építettek, de Hunyadi János még abban az évben elfoglalta és leromboltatta. Ezután a várost és a templomot is kőfallal erősítették meg. 1526-ban, a mohácsi csatában életét vesztette a város földesura, Rozgonyi István, hat évvel később pedig összesen hatvan portát jegyeztek Szepsiben. 1553-ban már újra olvashatunk Szepsi vásárjogáról. Habár a török megszállás idején magát Szepsit nem foglalták el a törökök, de lakói kénytelenek voltak adót fizetni az egri pasának. A 16. században Szepsi lakossága is református hitre tért. Az 1690-es évek elején a város teljesen leégett, csupán a kőből épült katolikus templom maradt meg, majd 1711-ben újabb csapásként érintette a várost, hogy 3000 császári katonát kellett fél évig elszállásolnia és élelmeznie. A 18. század elején lakossága jócskán megfogyatkozott, különösen 1710–11-ben dühöngő pestisjárvány következtében. 1715-ben Szepsiben 150 ház állott elhagyottan. A pusztulást az is mutatja, hogy míg 1427-ben Szepsiben 180 portát írtak öszsze, 1715-ben csak 44-et, más adatok szerint 24-et. Még a 18. század elején is csaknem kizárólag reformátusok lakták, az ellenreformáció tevékenységének eredményeként azonban sokan rekatolizáltak a század folyamán. 1794-ben újabb tűzvész pusztította el a várost, melynek során leégett ötezer kötetes könyvtára, sokan meghaltak, a két templom is tető nélkül maradt, a tűz csupán egyetlen kaput hagyott épen. 1829-ben 279 háztartásban 2281 lakos élt. 1831-ben kolerajárvány pusztított Szepsin, 212 lakosának halálát okozva. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott nagyközségként és a Csereháti járás székhelyeként. 1890-ben megépült a Kassa-Torna vasút, melynek egyik állomása Szepsi lett. 1894-ben megépült a Mecenzéfre vezető Bódva-völgyi szárnyvonal is. 1901-ben fejeződött be az iskola építése, amely jelenleg mint kisegítő iskola működik. 1920-ban a várost Csehszlovákiához csatolták, de egészen 1960-ig járási székhely maradt. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 nyarán a lakosság mintegy egytizedét alkotó zsidó közösséget (1938-ban 211 fő) koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan csak egytizedük tért vissza. 1945 első két hónapjában számos férfit hurcoltak a városból kényszermunkára a Szovjetunióba. Az államszocializmus évtizedeiben lakossága megnégyszereződött az ipartelepítés (Tesla, hadiipari üzem), a lakótelepépítés és a közeli Kelet-Szlovákiai Vasmű megépítése révén. 1938-ban 2280, 1961-ben 3675 lakosa volt, 2011-re 11 068-ra nőtt népessége. A vasmű és a tornai cementgyár dolgozói közül sokan Szepsin kaptak lakást. Etnikai összetétele is megváltozott, a betelepülők nagy része szlovák volt. 1986-ban a városhoz csatolták Bodolló és Makranc községekeet, de Makranc 1990-ben ismét önállósult. A Csemadok a helyi születésű Szepsi Csombor Márton (1595–1623) református prédikátor, író emlékére 1987 óta évente megrendezi a városban a Szepsi Csombor Márton Napokat.

A város a Bódva-vidék központja, a Kassa-környéki járás legnépesebb települése. Fafeldolgozó-, gép- és építőipara számottevő, határában (Bodolónál) napkollektoros erőmű működik. Fontos oktatási központ, öt óvodával, három általános iskolával (ezekből egy-egy magyar nyelvû), egy szlovák-magyar kétnyelvű kisegítő iskolával és mezőgazdasági szakközépiskolával, egy-egy magyar és szlovák gimnáziummal. Szentléleknek szentelt római katolikus temploma gótikus stílusban épült a 15. században, mai barokk-klasszicista alakját a 18. század végi átépítésekor nyerte el. Református temploma 1773-ban épült klasszicista stílusban, tájháza 1990-ben létesült. A városháza 20. század elején épült szecessziós épület. A 3 km hosszú Szepsi-cseppkőbarlang nem látogatható.