Saca

Saca az Alsó-Hernád-völgy dombvidékén, az Ida-patak völgyében fekszik, 249 méteres tengerszint feletti magasságban, Kassa központjától 15 km-re délnyugatra, Szepsitől 16 km-re északkeletre, a 16-os (Kassát Rozsnyóval összekötő) főút mentén fekszik. Határa 201-360 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, déli része 200-230 méteres magasságban fekvő síkvidék, itt található a városrész határának mintegy egyhatodát (800 hektárt) elfoglaló hatalmas nehézipari nagyüzem, a Kelet-szlovákiai vasmű (US Steel) telephelye. Saca Kassa városrészei közül Kassa-Észak után a második legnagyobb területű (47,88 km²), a város területének egyötödét teszi ki. Az Ida-patak mentén található a régi Saca falu, központjában a Semsey-kastéllyal és a katolikus templommal, valamint a tőle 1 km-re délre fekvő Buzinka. Saca és Buzinka a 20. század első felében teljesen egybeépültek, a 20. század második felében pedig a régi településközponttól keletre, tengelyében a Vasmű utcával jött létre az új, lakótelepi jellegű településrész. A településközponttól 3,5 km-re északkeletre, a Kassára vezető út mentén fekszik Lajosháza (Ľudovítov dvor) külterületi lakott hely. A településközponttól északra húzódnak az Ortoviská (340 m) és a Szál-hegy (360 m) erdővel (Kővágó, Dúbrava) borított dombjai. 2010-ben a városrész területének 12,3 %-át (591 ha) borította erdő, csaknem felét (1521 ha) szántóföldek foglalták el. A 16-os (korábban 50-es) főút, melynek Kassáig vezető szakaszát a közelmúltban gyorsforgalmi úttá (R2) alakították, köti össze a város központjával és nyugati irányban Szepsivel. Az Ida völgyében vezető 3405-ös út Kisidával (5 km) és Idabukóccal (9 km), a 3400-as út pedig Nagyidával (5 km) teremt összeköttetést. Nyugatról Nagyida, északnyugatról Semse, északról Kisida, délkeletről Abaújszina, Bocsárd és Abaújszakály, keletről Enyicke községekkel, északkeletről pedig Pólyi kassai városrésszel határos.

1968-ig önálló község, azóta Kassa városrésze, 1996-tól a Kassa II. járás részét képezi. 1943-ban Saca és Buzinka egyesítésével jött létre. 1920-ig elődközségei kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után is a Kassai járáshoz. 1938-1945 között ismét (kisközségként) Magyarországhoz tartoztak (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). 1943-ban a magyar közigazgatásban egyesítették őket. 1945-ben Saca ismét Csehszlovákiához került; 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1968-ban Kassához csatolták, egyben területét csaknem duplájára növelték: 1921-ben Buzinka területe 10,59 km², Sacáé 15,16 km² volt, az egyesítésük utáni 25,75 km²-es községterületet ekkor 47,88 km²-ra növelték. Sacához csatolták Nagyida, Bocsár és Abaújszakály külterületének nagy részét (a vasmű teljes területét és környékét), ugyanakkor a régi sacai határ legkeletebbi részét Pólyi kataszteréhez csatolták át. Saca és Buzinka korábbi katasztereit is egybeolvaszották. Ma Saca területe két kataszteri területre oszlik: Saca (22,49 km²), Vasmű (Železiarne, 25,38 km²).

Saca a város kisebb, de urbanizált városrészei közé tartozik; 2011-ben 5612 lakosa volt, itt élt Kassa összlakosságának 2,3 %-a. 2011-ben lakosságának 73,4 %-a vallotta magát szlovák, 1,8 %-a roma és 0,9 %-a (48 fő) magyar nemzetiségűnek (1,9 %-a – 106 fő – magyar anyanyelvűnek). Kiugróan magas (23 %) volt a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya. A szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő Sacát és Buzinkát a 18. században részben szlovákokkal telepítették újjá, de a két falu lakosságának túlnyomó többsége a 20. század elejére már magyarnak vallotta magát. 1880-1910 között a magyarok aránya Sacán 11,5 %-ról 74,8 %-ra, Buzinkán pedig 23,4 %-ról 90,1 %-ra ugrott. A csehszlovák uralom alatt ez az asszimilációs folyamat visszafordult, mindkét község újra szlovák többségűvé vált, de az 1921-es népszámlálás még jelentős magyar kisebbséget is kimutatott (Sacán ekkor 16,7 %, Buzinkán pedig 26 % volt a magyar nemzetiségűek aránya), mely a 20. század második felére nagyrészt asszimilálódott. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek arányszáma a felére csökkent (2,0 %-ról 0,9 %-ra, 81 főről 48 főre). A városrészben jelentős roma közösség is él, de arányuk a népszámlálási adatok alapján nem állapítható meg (1991-ben 3,9 %, 2001-ben 5,9 %, 2011-ben 1,8 % volt a roma nemzetiségűek aránya), 2010-ben a becslések szerint a népesség mintegy egyötödét alkották (kb. 1200 fő). 1941-ben Sacának és Buzinkának együtt 1146 lakosa volt, az 1960-as években, a vasmű építésekor és a hozzá kapcsolodó lakótelepek létrehozásával népessége több mint háromszorosára ugrott (1970-ben már 3935 fő, 1980-ban 4240 fő). Az 1980-as évek kisebb csökkenése után 1991-2011 között dinamikus, több mint 40 százalékos lakosságszámgyarapodás jellemezte a városrészt (1991-ben 3991, 2001-ben 4767 lakosa volt). 2011-2017 között a folyamat lassulása figyelhető meg (5 %-os növekedés, 5612 főről 5890 főre). 2011-ben Saca lakosságának 57,6 %-a volt római katolikus, 7,5 %-a felekezeten kívüli, 4,6 %-a görög katolikus és 1,9 %-a református vallású. 1921-ben Buzinka (69,1 %) és Saca (89,0 %) egyaránt római katolikus többségű község volt jelentős görög katolikus (Buzinkán 15,1 %, Sacán 8,3 %) kisebbséggel. Buzinkán a reformátusok aránya (12,1 %) is számottevő volt. Saca egyetlen lakott külterületén, Lajosházán 2011-ben a lakosság 2,6 %-a (144 fő) élt. Ugyanekkor a városrész népsűrűsége 123 fő/km² volt.

Saca első írásos említését egy 1275-ös okiratban találjuk, ekkor még a patakról az Ida nevet viselte, öt évvel később már Egyházasida (Eghazas Ida) formában szerepelt, neve arra utal, hogy már ekkor templomos hely lehetett. 1319-ben Saticha néven említik, 1332-ben okirat tanúsítja a Szentháromságnak szentelt plébániája létezését. Mai nevét is a Szentháromság szláv nevéből (Svätá Trojica – Švatica) származtatják. 1426-ben a Semsey család birtokába került adományként, mely család több mint négy évszázadig maradt itt birtokos. A falu feletti hegyen egykor vár állt, de már a 15. században (az 1446-os országgyűlés rendeletére) lerombolták a husziták elleni védekezésül a kassaiak. Lakói 1550 körül protestáns hitre tértek. 1557-ben hadi cselekmények során elpusztult és sokáig néptelen maradt; 1630-ban ½ gazda- és ¼ zsellérportát írtak itt össze. Az 1711-es pestisjárványban lakosságának nagy része életét vesztette; ezután részben római katolikus vallású Sáros vármegyei (nyársardói) szlovákokkal telepítették újjá. 1715-ben 4, 1720-ban 5 háztartás volt a községben. Katolikus plébániáját 1738-ban alapították újjá. 1776-ban a Semseyek rokokó stílusú kastélyt létesítettek a faluban, melyhez angolkert és mintagazdaság is tartozott. Pecsétje 1784-ból ismert, ennek méhkaptárt ábrázoló rajza alapján készült a városrész mai címere. Lajosháza a 18. század végén jött létre a Semsey-birtok majorjaként, 1826-ban 7, 1840-ben 49 lakosa volt, mai nevén 1847-ben szerepelt először. Sacának 1828-ban 90 háza és 658 lakosa volt. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában megemlíti két vízimalmát, pálinkafőzdéjét és kórházát is. 1880-ban 531 lakosa volt, melynek csaknem négyötöde volt szlovák, több mint egytizede magyar anyanyelvű, de jelentős (német anyanyelvű) zsidó közösség (31 fő) is élt itt ekkor. Lakóinak zöme 1910-ben már magyarnak vallotta magát. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az 1920-as évek elején a Semseyek birtokainak nagy részét felosztották, a kastélyt Nemessányi László kassai orvos vásárolta meg. 1938. novemberétől az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz. 1941-ben 121 háza és 666 lakosa volt. 1943-ban Buzinkával egyesítették, az új község neve a tervek szerint Középida lett volna, de hivatalos névadásra már nem került sor. 1945. január 18-án a Szovjet Hadsereg bevonulása után visszakerült Csehszlovákiához. A harcokban a község súlyos károkat szenvedett, a templom is megsérült. Mezőgazdasági szövetkezetét 1953-ban alapították, székhelye sokáig a Zichy-kastélyban volt. 1960-ban kezdték el Saca közelében a szocialista nehézipar egyik legnagyobb ipartelepének, a Kelet-szlovákiai vasműnek az építését, mely 1965-ben kezdte meg a működését. A vasműhöz külön (széles vágányú) vasútvonalat is építettek a Szovjetunióból érkező vasérc szállítására. Sacát 1968-ban csatolták Kassához. Az 1960-as években belterületét több mint duplájára növelték új lakótelepek építésével, alapvetően megváltoztatva a település arculatát. Az 1970-es években új kórházat is létesítettek a városrészben. Buzinka első írásos említése 1359-ből származik, ekkor Buzynik néven, majd 1408-ban Bozinka formában említik. Neve személynévi eredetű, a Buzen vagy Buzin szláv személynévből származtatják. A középkorban a Bozinkay család birtoka volt. 1469-ben a Dobay család is birtokot szerzett itt, később a Himy és a Katona család is birtokos lett a községben. A 16. század második felében Sacával együtt elpusztult. 1711-ben a pestisjárványban teljes lakossága kipusztult, 1715-ben még mindig lakatlan hely volt. A 18. században a Zichy család birtoka volt, a század első felében részben szlovákokkal telepítették újjá. 1720-ban 4, 1772-ben 17 háztartás volt a településen. A Zichyek a 18. század végén kastélyt építettek a községben, melyhez 17 hektáros angolpark is tartozott. Vízimalom is működött itt. 1828-ban 79 háza és 533 lakosa volt. Fényes Elek 1851-es monográfiájában kiemeli üvegházát, juhgazdaságát és halastavát. Ekkor 462 katolikus, 55 református, 28 izraelita és 11 evangélikus vallású lakosa volt. A 19. században a Kendey, Dobay és Kapy családok voltak itt a legnagyobb birtokosok. 1880-ban 453 lakosának kétharmada szlovák, egynegyede magyar anyanyelvű volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Buzinka a 20. század első felében épült egybe a tőle északra fekvő Sacával. 1938. novemberétől 1945. januárjáig visszakerült Magyarországhoz. 1941-ben 91 háza és 480 lakosa volt. 1943-ban egyesítették Sacával.

A városrész területén működik Szlovákia legnagyobb nehézipari üzeme és kohászati központja, a 2000 óta a US Steel multinacionális vállalat tulajdonában lévő Kelet-szlovákiai vasmű. Sacán szlovák tannyelvű alapiskola, óvoda és szakközépiskola található, itt működik a kassai börtön és egy magántulajdonba került kórház. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus templomát eredetileg gótikus stílusban építették a 14. század elején, 1779-ben barokkosították. A sacai Semsey-kastély 1776-ban épült rokokó stílusban, a buzinkai Zichy kastély a 18. század végén klasszicista stílusban, utóbbi ma elhanyagolt állapotban van.