Réte
A község a Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati részén, a Vízközben fekszik, Szenctől 5 km-re északkeletre, Galántától 25 km-re nyugatra, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mentén (megállóhely). Mellékutak kötik össze Szenccel, Magyargurabbal (4,5 km) és Pozsonyboldogfával (1,5 km). Nyugatról Szenc, északnyugatról Pozsonyboldogfa, északról Csataj, északkeletről Magyargurab, keletről Újvilágmajor, délről Királyfa községekkel határos. Északi határát a Zichy-patak alkotja.
A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Galántai járáshoz, 1949-1960 között a Szenci járáshoz, majd 1960-1996 között ismét a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony vármegye, Galántai járás). Ebben az időszakban Csatajjal és Magyargurabbal közös határa egyben államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Közigazgatási területe 1921/1939-hez képest csak minimális mértékben változott (10,04 km²-ről 9,92 km²-re csökkent). A második világháború után a korábban Szenchez tartozó Újvilágmajort is Rétéhez csatolták (7,74 km²), 2002-ben önálló községgé alakult.
Réte a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. A község 1991-2001 között elveszítette korábbi magyar többségét. 1910-ben a magyarok a lakosság több mint háromnegyedét alkották, jelentős cigány (12,1 %) és német (5,6 %) közösség is élt itt ekkor. 1910-1939 között a népességgyarapodás 30,7 %-os volt (1067-ről 1395-re nőtt a község lakossága). A magyar nemzetiségűek a második világháborúig a lakosság túlnyomó többségét alkották. Az 1945 utáni kitelepítéssel és reszlovakizációval a helyzet megváltozott és a község vegyes lakosságúvá járt. A 2001-2011 közötti időszakban elsősorban a betelepülés révén a lakosságszám 11,2 %-ával növekedett, a szlovákok aránya 59,4 %-ra nőtt, a magyaroké 39,7 %-ra csökkent. A községben roma közösség is él, arányuk 12,6 %. Zsidó közösségét 1944-ben a fasiszták elpusztították (1921-ben 42 fő). 2011-ben a lakosság 56,1 %-a volt római katolikus vallású, a reformátusok aránya 1921-hez képest felére (35,5 %-ról 16,2 %-ra) csökkent.
Területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Írott forrásban elsőként IV. Béla egyik oklevelében 1256-ban említik "Rethe" néven egy olgyai birtokvitával kapcsolatban, melynek egyik részvevője a rétei Péter magiszter volt. A falu a 13. század közepétől indult fejlődésnek, a pozsonyi váruradalomhoz tartozott, lakói nemesi előjogokat élveztek. A század végén trencséni Csák Máté birtoka volt, majd ennek leverése után a királyé lett. 1368-ban "terra Rethe" alakban említik, egyik birtokosa Rétei János volt, ugyanekkor Pongor neje Erzsébet, itteni birtokrészét Rétei Lászlónak adja el. 1398-ban Nagy-Ilkai Mihály fia János, itteni birtokát eladja Borsai Jánosnak. 1469-ben súri Szüllő Mihály és Borsai Pál erőszakkal foglalják el Réthei György birtokát és kúriáját. Már a 15. században számos nemesi birtokosa volt. 1438-ban Körtvélyesi Mihály is egyik nemesi birtokosa. 1525-ben a Márkus, Karátsony, Prikkel, Imely, Sándor és Dóka család is birtokosa. Református egyházi gyülekezete 1595-ben alakult meg. 1667-ben, a mikor nevét "Reden" alakban írják, a Méhes és a Balogh család osztozkodnak itteni birtokukon. Lakói részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban, a fejedelem egyik hadvezére Rétei György volt. Pozsony vármegye egyik artikuláris helye. Református iskoláját 1813-ban, a római katolikus iskolát 1878-ban alapították. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott. A szlovák iskolát 1935-ben nyitották meg. Önkéntes tűzoltóegyletét 1883-ban alapították. Művelődési otthonát 1972-ben adták át. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, fuvarozással foglalkoztak.
A községben magyar és szlovák alapiskola, valamint szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Református temploma a 18. században, barokk-klasszicista stílusú római katolikus (Szt. István-) temploma a 19. század elején épült.
