Rárósmulyad

A község a Balassagyarmati-medence legkeletibb részén, a Nógrádszentpéteri-dombság déli lábánál, az Ipoly jobb partján, a Sztregovai-patak torkolatának közelében fekszik, Nógrádszakállal szemben, Losonctól 22 km-re délkeletre, Bussától 3 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 18 km-re keletre. Területén áthalad a Losoncot Nógrádszentpéterrel (13 km) összekötő 585-ös út, melyről a Rárósmulyadnál elágazó Hámorpusztánál ágazik el a Bussa felé vezető mellékút, mely keresztülhalad a falun. Határa dombos, mintegy felerészben erdővel borított terület. Nyugatról Bussa és rövid szakaszon Felsőzellő, északnyugatról Alsósztregova, északról Kislibercse, északkeletről Tőrincs, keletről pedig Nógrádszakál községekkel határos. Keleti határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Szécsényi járás), ebben az időszakban északnyugati és északi határa államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. A község területe (12,28 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1921: 12,29 km²).

Rárósmulyad a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Az 1945-ig többségében magyarok lakta község a huszadik század második felében szlovák többségűvé vált. 1910-ben 804, 1921-ben 767, 1938-ban pedig 833, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 21,2 % volt. 1938-1991 között népességének 43,7 %-át elveszítette, 1991-2011 között azonban már jelentős mértékű népességgyarapodás (41,3 %, 225 főről 318-ra) figyelhető meg. Ez összefüggésben áll azzal, hogy már a lakosság háromnegyede (74,2 %) a roma etnikumhoz tartozik (roma nemzetiségűnek 3,1 % vallotta magát). 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 49,3 %-ról 32,7 %-ra csökkent, az asszimiláció és a roma lakosság nemzetiségváltása révén a község szlovák többségűvé vált (52,5 %). A lakosság túlnyomó többsége (78,6 %) római katolikus vallású.

Az első írásos említés az 1321-es évből származik, amikor is "Raros" néven említik. Maga a község viszont feltehetőleg a 13. században jött létre. Múlyad csak később, 1484-ben bukkan fel az írott forrásokban "Mwlyad" alakban. A két település a török hódításig különálló falu volt. A település először a Szécsényi, a török hódoltság idejében pedig a divényi uralom alá tartozott. 1773-ban már "Ráros Mulyad" néven egy faluként említik. Az Ipolyon egykor itt fahíd ívelt át, melyen keresztül a birtokosok megközelíthették a folyó túloldalán fekvő földjeiket. 1828-ban 57 házában 449 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A fahidat először 1872-ben jelzik a térképek. Az első bécsi döntés után a fahíd mellé acél gyaloghidat is építettek. Mindkét híd elpusztult a második világháborút követően. 1938-45 között a falut visszacsatolták Magyarországhoz, később Csehszlovákiához csatolták. A falu határában a 19. században vastartalmú forrásokra ("csevice") bukkantak, a melléjük épült fürdő azonban a 20. század során elpusztult.

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Szent Erzsébetnek szentelt római katolikus temploma Magyarország első vasbeton templomaként 1910-ben épült Medgyaszay István tervei alapján.