Perény

A Keleti-Cserehát északi lábánál, a Kanyapta-medence déli peremén, a Buzita-Kenyhec országút mentén, Szepsitől 21 km-re délkeletre, Kassától 24 km-re délre, Perény-Hím község központja. Mellékút köti össze Nagyidával (7,5 km).

1964-ig önálló község, azóta Perény-Hím község településrésze és három kataszteri területének egyike. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor területének 13,3 %-át elveszítette, katasztere 33,32 km²-ről 28,88 km²-re csökkent (Magyarországon maradt határrészei ma Hidasnémetihez és Tornyosnémetihez tartoznak, ugyanakkor Tornyosnémeti határának egy részét Perényhez csatolták). Kataszteréhez tartozik a Nagyida településrészének számító Gombospuszta is.

1910-ben 1241, 1921-ben 1119, 1938-ban pedig 1376, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Perény volt az 1945 utáni kitelepítések által leginkább sújtott községek egyike, 1948-ban magyar lakosságának 57,3 %-át kitelepítették és kelet-szlovákiai, valamint magyarországi szlovákokat telepítettek be, alapvetően megváltoztatva a település etnikai arculatát. 1961-ben már 1086 lakosának alig 21,9 %-a volt magyar nemzetiségű. 1921-ben lakosságának 85,8 %-a volt római katolikus, 9,6 %-a pedig református vallású. 2011-ben 841 állandó lakosa volt, itt élt a község lakosságának 59,8 %-a.

Perényt 1220-ban "villa Peruen" néven említik először. 1295-ben "villa Perwen", 1316-ban "Purwen", 1317-ben "Peruen", 1318-ban "Purun", 1319-ben "Peren", 1329-ben "Pirin" néven szerepel a különböző írott forrásokban. Perény a magyar történelemben jelentős szerepet játszott Perényi család ősi fészke. Első ismert birtokosa a IV. László király idejében élt Perényi Imre, később 1299-ben az 1305-ben főúri rangot kapott Perényi Tamás birtoka. 1311-től Perényi János és Miklós a tulajdonos. A 15. századtól Nagyida várának uradalmához tartozott. 1427-ben 72 portát számláltak a faluban, ezzel a nagyobb települések közé tartozott mintegy 400 lakossal. 1553-ban már csak 24 portája volt, melyből 20 Perényi Gábor, 4 pedig Ferenc tulajdona. Lakói 1550 körül reformátusok lettek, római katolikus plébániáját 1761-ben alapították újra. 1948-ban magyar lakosságának több mint felét (57,3 %, a második legmagasabb kitelepítési arány Nagypaka után) kitelepítették (nagyrészt Városlődre) és magyarországi, valamint kelet-szlovákiai szlovák telepesek érkeztek ide.

A község központi településrészei, itt található a községi hivatal és a (szlovák tannyelvű) alapiskola és óvoda is. Szentháromságnak szentelt római katolikus temploma eredetileg 13. századi gótikus építmény, melyet a 18. században barokkosítottak. A településrészen református templom is található.