Patonyrét

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északi peremén, a Kis-Duna jobb partján fekszik, Felsőpatonytól 10 km-re északkeletre. Északról Vízkelet (Szigeti kataszter), keletről és délről Felsőpatony, északnyugatról Sárrét községekkel határos, északi határának egy részét a Kis-Duna alkotja, másik része átnyúlik a Mátyusföldre. Patonyrétet mellékút köti össze Felsőpatonnyal, ugyanerről az útról érhető el Sárrét (6 km) is. A Diósförgepatony községhez tartozó rétekkel (Orechová Potôň - Lúky) 2,5 km hosszú mellékút köti össze. Gyalogoshíd a Kis-Dunán a Mátyusföld felé.

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 2003. január 1-jén alakult, korábban Felsőpatony község (Lögér- és Benkepatony katasztere) része volt. Területe Lögér- és Benkepatony kisközségek részeként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz.

2011-ben 263 lakosa volt, a járás 4. legkisebb népességű községe. Lakosságának háromnegyede (74,5 %) magyar, 23,2 %-a szlovák nemzetiségű. A lakosság túlnyomó többsége (85,9 %) római katolikus vallású.

A 19. század végén létesültek itt az első tanyák, a mocsarak lecsapolásával vált lehetővé a Kis-Duna menti terület megművelése. Lögérpatony major a harmadik katonai felmérés (1872-1884) tűnik fel először. A 20. század elején már iskola is működött a patonyi réteken. Patonyrét 2003. január 1-jén vált önálló községgé, korábban Felsőpatony községhez tartozott Felsőpatonyi rétek (Horná Potôň - Lúky) néven. Az anyaközségtől távol, a Kis-Duna partján fekvő településrész a Csallóköz ritkán lakott északi peremvidékének jellegzetes szórványtelepülése volt, melynek (a hasonló helyzetű Bogyarét községhez hasonlóan) sikerült önálló községgé alakulnia. Felsőpatony község 1940-ben alakult Lögérpatony és Benkepatony egyesítésével. Patonyrét jellegzetes szórványtelepülés, a második világháború előtt 15-20 ház állt itt, egymástól több száz méteres távolságban. A fő bevételi forrást a múltban a halászat, az ártéri erdőkből kivágott és feldolgozott fa, a teknőgyártás és a Kis-Dunán található vízimalmok üzemeltetése jelentette. Hagyományos foglalkozás Patonyréten a lótenyésztés is, napjainkban is tartanak itt lóvásárokat. A lakosságszám a háború után indult növekedésnek és az 1970-es években érte el tetőpontját, ekkor megközelítette az 500 főt. Ekkor alakult meg mezőgazdasági szövetkezete és futballcsapata (1966). A hetvenes években azonban megtiltották az építkezést itt, ezért a lakosságszám visszaesett. Napjainkban a a hétvégi házak tulajdonosainak száma meghaladja a törzslakosokét.

A községben magyar óvoda működik, a 2000-es évek elején még 1-4. osztályos alapiskolája is volt.