Palást
A község a Korponai-erdő vulkáni eredetű erdős hegyvidékének és az Ipolymenti-hátság dombvidékének határánál, a Korpona- és a Litva-patak mentén fekszik, a 75-ös országos főút mentén, Ipolyságtól 11 km-re északra. Mellékút köti össze Ipolysággal, a Korpona völgyén keresztül Dömeházával (16 km), valamint Ipolyfödémesen (8 km) keresztül Ipolynagyfaluval (16 km). Területének mintegy felét erdő borítja, határának keleti részén, a Korponai-fennsíkon legmagasabb pontja 480 m. Nyugatról Szalatnya, északnyugatról Gyűgy és Teszér, északról Rakonca és Csábrágsomos, északkeletről Csall, keletről Magasmajtény, délkeletről Ipolyfödémes, délről pedig Felsőtúr községekkel határos. Délkeleti határát a Lomóc-patak (Olvár) alkotja.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban határközséggé vált, északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (50,51 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910/1938: 50,53 km²).
Palást a szlovák-magyar nyelvhatáron található. 1910-ben 1717, 1921-ben 1759, 1938-ban pedig 1931, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 16 %, 1930-ban 26,3 % volt. 1945 után magyar lakosságának 14 %-át kitelepítették. Magyar többségét napjainkig megőrizte (1961-ben 71,5 %, 2011-ben 64,5 %). 1991-2011 között népessége 9,2 %-al csökkent (1804 főről 1638-re), ugyanakkor a szlovák nemzetiségűek aránya 25,4 %-ról 33,9 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz tartozik a lakosság 5,5 %-a. A lakosság túlnyomó többsége (95,7 %) római katolikus vallású.
Már a bronzkorban is lakott település, a régió legrégibbjei közé tartozik. Egyike ama hetven községnek, melyeknek dézsmájáról Márton érsek az esztergomi káptalan javára lemondott. Az erről szóló oklevél Plast alakban írja nevét. 1230-ban királyi rendelet folytán a község dézsmáját a zólyomi uradalomhoz fizetik be. IV. Béla idején a helység a Csák-nemzetségből származó Máté fia István birtokába kerül. 1288-ban Palásthy Péter és társai ülnek a jövedelmező birtokba. IV. László a Palásthyakat, akik közben perbe keverednek egymással a birtok miatt, nemesi rangra emeli. Róbert Károly is több Palásthy-utódot a nemesek közé emel. A község neve a pápai tizedszedők jegyzékében is szerepel. 1331-ben Besnyő Gergely a helység földesura. 1342-ben a faluban vámszedőhely volt népessége egyre növekedett. Lázár deák 1528 előtti térképén a falu Palastiowitz alakban szerepel. 1544-től 1552-ig Paláston tartotta a vármegye közgyűléseit. 1552. augusztus 10-én itt veszített csatát az Erasmus Teuffel vezetése alatt álló egyesült keresztény sereg a török ellenében. A csatának több ezer halálos áldozata volt és ezt követően megnyílt az út a törökök előtt az észak-magyarországi várak elfoglalására. A 19. században többek között a Coburg, a Nedeczky és az Ivánka családok voltak a község birtokosai. 1938 és 1945 között az I. bécsi döntés értelmében újra Magyarország része, majd 1945 után megint Csehszlovákiához került. 1945 után körülbelül 100 magyar családot Csehországba deportáltak, akik később hazatértek.
A községben szlovák alapiskola és magyar egyházi alapiskola (Palásthy Pál MTEA) egyaránt működik, óvodája szintén kétnyelvű. A faluban számos kúria (Ivánka-, Zmeskall-, Nedeczky-kúriák) maradt fenn, a barokk Palásthy-kastély (1736) a magyar alapiskolának ad otthont. Néprajzi múzeuma az 1890-ben épült egykori katolikus népiskola épületében található. Az Ivánka-kúriában a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség vezetőképzője működik. Szent Györgynek szentelt római katolikus temploma szecessziós stíliusban épült 1898-ban. A Sipka-hegy erdős, sztyeppes növényvilága révén természetvédelmi terület.
