Oroszvár

Oroszvár a Kisalföld nyugati peremén, a Lajtazug (Fenyér) kistájon, 133 méteres tengerszint feletti magasságban, a Duna jobb partjának közelében fekszik, Pozsony központjától 13 km-re délre, Mosonmagyaróvártól 23 km-re északnyugatra. Határa sík, nagyrészt mezőgazdaságilag művelt terület, 2010-ben területének 67,8 %-át (1733 ha) szántó, 5,6 %-át (144 ha) erdő, 2,1 %-át (53 ha) pedig vízfelület foglalta el. Külterületi lakott helye nincs, az 1920-ban megvont osztrák határnál álló (1920-ban még 78 lakosú) Lauramajor a 20. század első felében elpusztult. Északnyugatról Horvátjárfalu, északkeletről Pozsonypüspöki, délkeletről Dunacsún pozsonyi városrészekkel, délről Németjárfalu községgel határos. Déli határa államhatárt képez Szlovákia és Ausztria között. Katasztere északkeleten egy ponton érintkezik Szemetével, délnyugaton pedig Lajtakörtvélyesével. Északkeleti határát a Duna középvonala alkotja, mely 1920-47 között államhatárt képezett Magyarország és Csehszlovákia között. Oroszváron áthalad a Pozsonyt a dunacsúni határátkelővel összekötő 2-es számú főút, valamint a vele párhuzamosan futó Pozsony-Hegyeshalom vasútvonal (vasútállomás); mellékút köti össze a szomszédos Horvátjárfaluval (2,5 km). Határán keresztülhalad a D2-es autópálya Pozsonyt a magyar határral összekötő szakasza is. Oroszvárt a pozsonyi városi közlekedési vállalat kapcsolja össze a város többi részével.

1972-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze a Pozsony-V. járás részeként. 1947-ig kisközségként Moson vármegye (1923-tól Győr, Moson és Pozsony egyesített vármegye) Rajkai járásához tartozott. Trianon után Magyarország része maradt, de területének 27 százalékát elveszítette; az új csehszlovák-magyar határt a Duna főmedre alkotta, a folyó bal partjára eső határrészét Csehszlovákiához csatolták (ma Pozsonypüspökihez tartozik), a korábban Oroszvárhoz tartozó Ürgédpusztát (Zeiselhof) pedig Ausztriához (ma Németjárfalu része). Területe így 35,02 km²-ről 25,56 km²-re csökkent. 1947-ben a pozsonyi hídfő részeként a párizsi békeszerződés Csehszlovákiához csatolta. A csehszlovák közigazgatásban 1972-ig a Pozsony-környéki járáshoz tartozott.

2011-ben 2845 lakosa volt, melynek 83,4 %-a volt szlovák és 10,0 %-a magyar nemzetiségű. A 18. századtól kezdve elsősorban németek lakták, 1880-ban lakosságának több mint háromnegyede, 1910-ben 70,4 %-a német nemzetiségű volt. 1946-ban csaknem teljes német lakosságát kitelepítették, ezzel megnőtt a magyarság részaránya (1910-ben 24,4 %, 1961-ben már 44,7 %). 1947 után fokozatosan nőtt a szlovákok aránya is (1910-ben még csak a lakosság 1,7 %-át alkották), 1961-re Oroszvár már szlovák többségű (50,8 %) község volt. A rendszerváltás után megindult a városi lakosság betelepülése, 1991-2001 között 9,2 %-kal (1759 főről 1922-re), 2001-2011 között már 48 %-kal nőtt Oroszvár népessége. A településközponttól délkeletre, a 2-es főút mentén a régi belterülettel azonos nagyságú területen új családi házas lakóövezet létesült. A szuburbanizációs folyamat 2011 után még inkább felgyorsult, összességében 2001-2016 között a település lélekszáma csaknem megduplázódott (1922 főről 3778-ra). Ezzel párhuzamosan a magyar nemzetiségűek arányának rohamos csökkenése (1991-2011 között 26,4 %-ról 10 %-ra) és a szlovák nemzetiségűek arányának növekedése (67,9 %-ról 83,4 %-ra) figyelhető meg. 2011-ben lakosságának 57,3 %-a volt római katolikus, 4,4 %-a evangélikus, 26,3 %-a pedig felekezeten kívüli. 1880-ban az evangélikusok még a népesség egyötödét, az izraelita vallásúak 5,1 %-át alkották.

Oroszvár területén a Római Birodalom határát védő erődvonal, a limes részeként a 2. században katonai település jött létre Gerulata néven, melyet a 4. században hagytak el. A 10. században Taksony fejedelem a kijevi Ruszból érkező varég-orosz határőrnépeket telepített itt le, innen ered neve is. Ekkor épült gyepűakadálya és határvára is. Első írásos említése 1208-ból származik, ekkor „terra Wruzvar” néven szerepelt. Határvárát 1271-ben Ottokár cseh király romboltatta le. Már a 14. században fontos kereskedelmi központ volt, jelentős éves vásárokkal. Ekkor Kerselburch német alakban is ismert volt. 1410-ben „Orozwar” néven említik. 1446-ban vámállomása is volt. 1483-ban már önálló plébánia, Szűz Mária tiszteletére szentelt templommal. A 15. században a Tompek család volt fő birtokosa. A 16. században a törökök elől menekülő horvátok telepedtek le (négy hullámban, 1515-75 között) Oroszváron. Első pecsétje 1627-ből ismert. 1646-ban Zichy István birtoka lett. Iskoláját 1659-ben említik először. Az 1683-as török hadjárat során elpusztult, később németekkel és horvátokkal települt újjá (német neve Karlburg, horvát neve Rusvar volt). 1698-ból van tudomásunk népes zsidó közösségéről is. Első céhe 1710-ben alakult. 1713-ban pestisjárvány pusztított a faluban. 1744-ben árvíz sújtotta, 1758-ban pedig a Szt. Mária Magdolna-templom égett le. 1775-76-ban megépült a Duna Mária Teréziáról elnevezett árvízvédelmi töltése. 1794-ben kétszer is földrengés sújtotta. 1809. májusában Napóleon csapatai foglalták el. A 19. században lótenyésztéséről, lovardájáról és gyümölcskertészetéről is híres volt. 1829-ben evangélikus templom, 1853-ban pedig evangélikus iskola is létesült a településen. 1841-1844 között Zichy Emánuel gróf a windsori királyi kastély mintájára a vármegye legnagyobb kastélyát építtette fel Oroszváron (1872-ben Hugo Henckel, 1906-ban Lónyay Elemér gróf tulajdonába került). 1851-ben Fényes Elek említi több vízimalmát, vendégfogadóját, sörfőzdéjét. Lakói mezőgazdasággal és fuvarozással foglalkoztak. 1871-ig Moson vármegye Rajkai járásához tartozó mezőváros volt, majd a mezővárosok megszüntetésekor kisközséggé alakult. 1876-ban a település nagy része leégett. 1891-ben megépült a Pozsonyt Hegyeshalommal összekötő vasútvonal, melynek egyik állomása Oroszvár lett (1947 után egyben vasúti határállomás). 1890-ben Sőtér Ágost korai Árpád-kori temetőt tárt fel a település határában. 1920-ban a trianoni határok megvonásakor a község Magyarországon maradt, de a Duna túlsó felére eső határrészeit és Ürgédpusztát (1920-ban 137 lakossal) elveszítette, egyben határközséggé vált. 1945. elején, a front közeledésekor 165 német család menekült el. 1946-ben maradék német lakosságát (496 családot) kitelepítették (1941-ben 1708, 1946-ban már csak 907 lakosa volt). 1947. október 15-én Dunacsúnnal és Horvátjárfaluval együtt a párizsi béke (1947. február 10.) rendelkezései alapján Csehszlovákiához csatolták. Magyar tannyelvű alapiskoláját az 1960-as években megszüntették. 1972. január 1-jén Pozsonyhoz csatolták. 2001 után a felgyorsuló szuburbanizáció átalakította a település arculatát, 2016-ig népessége csaknem duplájára nőtt. 2017-ben évtizedes szünet után újraindult a személyszállítás a Pozsony-Hegyeshalom vonalon.

A településen szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Kastélya 1841-44 között neogótikus stílusban épült, park veszi körül, 1951-91 között a Szlovák Népművészeti Együttes otthona volt, jelenleg a kormányhivatal tulajdona. Két római katolikus temploma közül a Szt. Mária Magdolna-templom korai barokk stílusban épült 1622-ben, a Szt. Vitus és Modestus-templom pedig középkori alapokon reneszánsz stílusban 1613-ban (a 19. század második felében neoromán stílusban építették át). Evangélikus temploma az 1820-as években épült klasszicista stílusban, tornyát 1904-ben emelték. Barokk pestisoszlopát 1719-ben, a Szentháromság-szoborcsoportot 1748-ban, a Pieta-oszlopot pedig 1742-ben emelték. Az 1961-ben feltárt Gerulata egykori római tábor Szlovákia legjelentősebb római kori régészeti lelőhelye. Ártéri erdei a Dunai rétek Természetvédelmi Terület részét alkotják (1998 óta); az osztrák határ mentén a túzok élőhelyeként az Ürgédi rétek Madárvédelmi Terület 2006 óta áll védelem alatt.